Szomorú lecke a kormánynak

Úgy tűnik, a katasztrofális PISA-eredmények már a kormány tagjait sem hagyják hidegen: a Stádium 28 Kör közoktatásról szóló minapi konferenciáján többen is képviseltették magukat az oktatásirányításból: Palkovics László államtitkár, Maruzsa Zoltán, az Oktatási Hivatal (OH) elnöke, Sipos Imre helyettes államtitkár, illetve Brassói Sándor, aki közel húsz évig a minisztérium köznevelési osztályán dolgozott, jelenleg pedig az OH köznevelési elnökhelyettese. És ez már nem az első eset: a Magyar Tudományos Akadémia a múlt hét közepén szervezett egy konferenciát a PISA-eredményekről, ahová Palkovics László szintén elment, az OH elnöke pedig a Karátson Gábor Kör szakmai tanácskozását ülte végig, és – tegyük hozzá – állta a közönség kérdéseit.

Azt persze, hogy akadémikusok és a téma mérvadó szakértői által szervezett konferenciákon ott ülnek a kormány képviselői, más országokban meg sem kéne említeni, hiszen ez természetes része a társadalmi párbeszédnek és a politikai döntéseket megelőző kormányzati tájékozódásnak. Magyarországon azonban 2010 után megszűnt a szakmapolitikai egyeztetés, a kormány erőből és eszelős gyorsasággal nyomta keresztül az oktatást sújtó ezernyi változtatást.

Hiába jelezték közgazdászok, oktatáskutatók, szociológusok, hiába jelezték még a Fidesz oktatási szakpolitikusai is, hogy hibás döntés a drasztikus centralizáció, mert nem lesz működőképes a rekordsebességgel létrehozott állami mamutszervezet, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik). Ám a kormány elfalazta magát a valóságtól, a falakon belül pedig Orbán Viktor miniszterelnök víziói irányították a minisztériumi apparátust.

Amikor az összeomlás megtörtént, azaz a Klik már több tízmilliárdos lejárt tartozásállományt görgetett maga előtt, az iskolákban az eszközhiány krónikussá vált, a pedagógusok és szülők pedig egyre hangosabban tiltakoztak az autonómiájától megfosztott iskolarendszer  miatt, akkor Balog Zoltán humánminiszter tavaly nyáron úgy nyilatkozott: „túltoltuk a biciklit”. A túltolt biciklire érkezett a korrekciós válasz az 59 kis tankerület létrehozásával, az iskolaigazgatók mozgásterének kismértékű bővítésével. A lényeg azonban mit sem változott, bár az intézkedésekkel a kormány annyit elért, hogy megtörte a pedagógusok rendszerkritikus tiltakozását.

Ilyen körülmények közt érte a magyar közoktatást a PISA-pofon. Nem csoda, hogy ezek után a kormány képviselői is elkezdtek szakmai konferenciákra járni, de miként az a Stádium 28 Kör konferenciáján kiderült, azt valóban érzik, hogy baj van, de azt már nem értik, hogy miért.

Varga Júlia közgazdász (MTA Közgazdaságtudományi Intézet) előadásában arra próbált rávilágítani, hogy a készségek és ismeretek az elmúlt évtizedekben nagyon megváltoztak, ezekre a változásokra azonban a magyar közoktatás egyre kevésbé készíti fel a gyerekeket. Márpedig ha a gyerekek nem kapják meg a boldogulásukhoz szükséges ismereteket az oktatásban, akkor a munkaerőpiacon kevesebb bérre számíthatnak, ezzel összefüggésben rosszabb lesz az egészségi állapotuk, illetve ki lesznek téve az állásvesztés kockázatának. A rosszul teljesítő oktatási rendszer így érinti negatívan a gazdasági növekedést.

Varga Júlia szerint a modern munkaerőpiacon egyre kevésbé van kereslet a rutin kognitív és manuális készségekre (ezeket az automatizáció kiváltja), viszont felértékelődnek a strukturális problémamegoldásra, új információk alkalmazására képes munkavállalók. A nem rutinjellegű manuális készségek iránti kereslet is csökken valamelyest, bár e készségben vannak tartalékok, speciális kézimunkákra még lesz igény.

– Ez a folyamat nem fog sem megállni, sem lassulni – tette hozzá a közgazdász, aki nagyon egyszerűen illusztrálta, mit jelent a gyors ütemű változás: ma már az utas maga adja fel a csomagját a repülőre gépek segítségével, nem kell hozzá személyzet. A legnagyobb amerikai csomagküldő is robotokkal válogatja szét a csomagokat, s jelenleg már a robotokkal történő házhoz szállítást tesztelik. Az automatizáció és a digitalizáció már az autógyártásban is ott tart, hogy egy fejlett gyárban alig látni embereket.

– A számítógépek az embernél jobban, gyorsabban és olcsóbban oldanak meg olyan feladatokat, amelyek egyszerű utasításokat követnek. Évről évre nő azoknak a feladatoknak a száma, amelyeket automatizálnak – összegezte. Eloszlatta ugyanakkor azt a tévhitet is, amelyet oly gyakran hallottunk az elmúlt évek oktatási átalakításai kapcsán, jelesül azt, hogy az utóbbi évtizedben visszaszorult a szakképzés. – Nem, nem szorult vissza, csak a szakképzettséget szerzők egyre nagyobb arányban érettségivel együtt szereztek szakmát – mondta, utalva arra, hogy a szakközépiskola volt az egyik legsikeresebb iskolatípus.

Fotó: MTI

A közgazdász emlékeztetett arra, hogy nemcsak a PISA-mérés mutat minőségi romlást az oktatásban, hanem más mutatók is, például a World Economic Forum humántőkeindexe is. Varga Júlia áttekintette, hogy 2010 után milyen fő változásokat vezetett be a kormány, s ezek közül kiemelte azokat, amelyek szerinte a legtöbb bajt okozzák: az iskolaköteles kor leszállítását 16 évre, a szakiskolai képzés négyről három évre való csökkentését s ezzel párhuzamosan a közismereti tárgyak tanítási idejének csökkentését, valamint a szakképzés átsorolását a Nemzetgazdasági Minisztérium alá. A változtatások ráadásul elérték a szakközépiskolákat is, amelyekben 15 százalékkal csökkent a közismereti tárgyak száma. Ez pedig azzal jár, hogy „komoly bajok lesznek” az általános készségekkel, holott a piac igenis értékeli a jobb alapkészségeket. Ez könnyen igazolható: ugyanazon szakmákban többet keresnek azok, akik a szakma mellé érettségit is szereztek. Ez a kereseti előny minden korosztályra igaz. Az érettségivel megszerzett többlettudásért szívesen fizetnek a munkáltatók is. Ez azonban köszönő viszonyban sincs azzal, amit Orbán Viktor mond: „Az igazi kérdés, mikor fogják a szülők belátni, hogy a munkaerőpiacon egy jó szakma akár többet is érhet, mint az érettségi vagy a diploma.”

Varga Júlia példaként említette, hogy a magyarországihoz hasonló tanoncszerű dán szakképzésből érkezők írás-olvasási készségei sokkal jobbak, mint a magyar diákoké, alacsonyabb közöttük az elégtelen olvasási szinttel rendelkezők aránya. És ami mellbevágó: a dán szakképzésben végzettek 65 százaléka beszél angolul, míg ez az arány Magyarországon az egy százalékot sem éri el. (Ezt Köllő János közgazdász azzal egészítette ki, hogy míg a magyar szakmunkások betanított vagy segédmunkát végeznek, és nagyon magas köztük a munkanélküliek aránya, addig a dánok termelésirányítók, vállalkozók lesznek.)

 

A Stádium 28 Kör

A Stádium 28 Kör az MTA köztestületi tagjaiból alakult társadalmi fórum, amelyet azzal a szándékkal hozott létre az MTA tudósainak egy csoportja, hogy minél nagyobb nyilvánosságot kapjanak a hazai társadalmi viszonyokkal kapcsolatos tudományos igényű vizsgálatok eredményei és a torzulások lehetséges orvoslására születő javaslatok. Tevékenységünk a problémák feltárására, majd a közvélemény számára történő bemutatására irányul, mivel számos olyan jelenséget észlelünk, amelyek hazánk közép- és hosszú távú fejlődését súlyosan korlátozhatják.

 

Kertesi Gábor közgazdász (MTA Közgazdaságtudományi Intézet) a központosított közoktatás-irányítási rendszert elemezte. Emlékeztetett: az új központosított (népi nyelven: államosított vagy Klikes) rendszer a szétaprózott önkormányzati iskolafenntartást váltotta fel. Ezzel az intézkedéssel a kormány deklarált célja az volt, hogy a szegény, leszakadó térségeket pénzügyileg, szakmailag felzárkóztassa, a tanulók 20-25 százalékát kitevő alulteljesítők esélyeit minőségi oktatással növelje.

– A központosított rendszer ennek a célnak az elérésére nem alkalmas. Egyrészt mert csökkent a rendelkezésre álló források mértéke, másrészt azért, mert nem ott hozzák meg a döntéseket, ahol a megfelelő információk rendelkezésre állnak. Informálatlan emberekkel nem lehet kompetens döntéseket meghozatni – jelentette ki, hangsúlyozva, hogy a döntéseket azon a lehető legalacsonyabb szinten kell meghozni, ahol azok még hatékonyan kialakíthatók, hiszen ezen a szinten áll rendelkezésre a legtöbb információ, illetve a legtöbb érdekelt véleménye. Hozzátette: a központosítás az iskolák szintjén túlszabályozást jelent, ami aláássa az iskolák alkalmazkodó- és innovációs készséget. Kertesi Gábor szerint a jelenlegi rendszer rosszul gazdálkodik az erőforrásokkal és nem teremti meg a minőségi oktatáshoz való hozzáférés egyenlő esélyét a hátrányos helyzetű gyerekeknek.

Kertesi kritikusan szólt a 2011 előtti rendszerről is, az elaprózott önkormányzati fenntartásban ugyanis a települések egyharmada nem tudta saját forrásaiból kigazdálkodni azt a kiegészítő támogatást, amit az állami normatíva mellé be kellett volna tenni az iskolák hatékony működtetése érdekében. Ez jelentős különbségeket okozott az intézmények közt. Kertesi úgy véli, helyi szintű oktatáspolitikára lenne szükség. Példaként említett egy nagyszámú falusi iskolakörzetet, ahonnan a jobb státusú családok a közeli városi iskolába viszik a gyerekeiket. Az ingázás szelektív: a falusi iskolában bennragadnak a szegény, iskolázatlan szülők gyerekei. Így alakul ki a duális iskolarendszer, szegregációval és tanári szelekcióval. Ez csak helyi szintű, stratégiai gondolkodással kezelhető probléma, amelyet számos eszközzel lehetne orvosolni, azonban ilyen eszközökkel a tankerületek nem élhetnek, hiszen nincsen hozzá se hatáskörük, se érdekeltségük, se pénzügyi forrásuk. Hogy mennyire nincs az 59 tankerületnek önálló iskolapolitikája, azt szerinte igazolja az is, hogy a tankerületi honlapok üresek. A tankerületi vezetőknek nincs felelősségük se a kerületükhöz tartozó önkormányzatok, se a választók felé, csak a minisztérium felé van.

Ami az iskolai autonómiát illeti: Kertesi azt állítja, hogy az igazgatónak kulcsszereplővé kellene válnia. Ám mivel nincs autonómia, a pedagóguspálya éppen azokat taszítja el, akikre a legnagyobb szüksége lenne a közoktatásnak, a kreatív, ambiciózus fiatalokat, akik az autonómia szűkítésével egyidejűleg menekülnek a rendszerből.

Csapó Benő, a Szegedi Neveléstudományi Intézet vezetője szerint az oktatási beavatkozások különböző okok miatt csúszhatnak félre. Például azért, mert eleve téves elgondolásra épülnek a rossz irányú változtatások. Példaként említette azt az egyik leggyakoribb tévképzetet, hogy „vannak úgynevezett gyenge képességű tanulók”. De ilyen az is, hogy a tehetséges gyerekeket minél korábban ki kell választani azért, hogy a csodagyerekből csodafelnőtt lehessen. (E helyütt Csíkszentmihályi Mihály híres könyvét, a Kreativitást idézte, amelyből kiderül: a kreativitás eltérő időpontokban tör felszínre, a későn érőknél ez az időpont jelentősen kitolódhat.) Félrevihet az is, ha a deklarált alapelvekkel ellentétes hatású beavatkozás történik. Példaként a szétaprózott iskolaszerkezetet (ami a korai szelekció forrása) és a „széleskörű műveltséget mindenkinek” elvét említette. További okként említette, hogy a jó elgondolásokat is lehet szakszerűtlen kivitelezni. Csapó Benő előadásának lényege az volt, hogy a tanulók tudásának minősége akkor fog változni, ha az oktatási folyamatokba szakszerűen avatkoznak be. Ebben ma már számos adat és komoly tudás segíti a döntéshozókat, vagyis lenne hová nyúlni a magyar oktatási rendszer megreformálása érdekében.

Palkovics László
Fotó: MTI

A közönség soraiban ülő Palkovics László érezte, hogy muszáj valamit reagálnia az elhangzottakra, de hozzászólásából inkább az derült ki, hogy az oktatásirányítás manapság mindössze végrehajtói szerepre kárhoztatott. Az államtitkár leginkább csak korrigálja azokat a hibákat, amelyeket korábban vétettek. Érdemi reakciója a három akadémikus által felvetett problémákra nem volt. Az oktatási kiadások mértékével az államtitkár elégedett, igaz, ezzel nem aratott osztatlan sikert a teremben. Azt azonban elismerte, hogy az iskolai munkát segítők (iskolapszichológusok, gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok stb.) szerepének erősítésére nem fordítottak elegendő hangsúlyt. (Olyannyira nem, hogy két és fél éve az ombudsman súlyos alapjogi visszásságokat tárt fel az „iskolai gyermek- és ifjúságvédelmi feladatok hatékony ellátásának feltételrendszerével” összefüggésben. Például megszűnt a gyermek- és ifjúságvédelmi felelősi munkakör – a szerk.)  Az iskolai munkát segítőknek óriási szerepük van abban, hogy az oktatás színvonala nőjön. Ahogy Csapó Benő e témát érintve  fogalmazott: azokat a fiatalokat, akik nem érik el a kettes szintet, nem tudja egy átlagos tanár bevezetni a tudástársadalomba, ehhez kell neki a szakszerű segítség.

A kormány oldaláról szót kért Brassói Sándor is, de ő sem reagált érdemben az elhangzottakra. A fórum akkor vett fordulatot, amikor mindezt megelégelte a közönség soraiban ülő Radnóti Sándor. Az esztéta azon akadt ki, hogy nem kapnak konkrét válaszokat az előadók által felvetett problémákra. Ez felbátorította a közönséget, és záporozni kezdtek a kérdések. Sokan firtatták, miként lehetséges az, hogy a közoktatási rendszerben az óvodák az önkormányzatokhoz, az általános iskolák és a gimnáziumok a Klebelsberg fenntartóhoz, míg a szakiskolák és a szakközépiskolák az NGM-hez tartoznak. De nem voltak válaszok. Hacsak azt nem tekintjük annak, hogy Brassói Sándor, ahogy mondta, sok szakiskolát látott már belülről, és szerinte az ott tanulók házasodni akarnak, és munkaerőpiacra lépni, nem történelmet, matekot tanulni.

A közönségből rákérdeztek az iskolai autonómia és a tanszabadság hiányára is. Hogy mennyire nincs a valóságról fogalmuk a minisztériumban ülőknek, arra a legjobb példa a következő mondat: „Az iskola önállóságát nem a tankerület határozza meg, az autonómiába senki sem szól bele.” Ezt Sipos Imre helyettes államtitkár mondta.