Szolgálat

Van egy hely Pesten, méghozzá szakrális hely. Egy templom a szabadságról elnevezett téren. Ennek a templomnak a hivatása, feladata, küldetése a kálvinista egyház kebelében az volna, hogy terjessze Isten igéjét, a keresztyén erkölcsi alapvetéseket, a humanista kultúrát, az emberszeretetet. Krisztus tanításait.

Ezt a felszentelt helyet azonban az utóbbi években egy magáról megfeledkezett emberpár vette birtokba. Ez a hely lett az antihumánum gyűlöletcsarnoka, ebből a gyűlöletbugyorból fröcsögtetik országgá-világgá azokat az eszméket, amelyeket ez a nemzet súlyosan megszenvedett, amelyeknek milliós áldozatuk volt.

Legutóbbi „cselekedetük” okán éppen a református egyház bírósága készül ítéletet hozni róluk. Amely akár palástvesztés is lehet.

Én másmilyen ítéletet hoznék.

Olyan lelkészi szolgálatra rendelném őket, amely talán segít megváltozásukban. Például olyan szegény, felső-magyarországi falvakba helyezném őket lelkészi szolgálatra, ahol mindaz megvan, amit ők eleddig nem ismertek. A szegénység, az elkeseredettség, a reménytelenség, a kilátástalanság, sőt az éhezés és a bűnözés. Ott mutassanak példát emberi, lelkészi értékekből. Ott vezekeljék le a bűnöket, amelyeket elkövettek az emberség, a humánum, az egyházuk ellen. Ott legyen alkalmuk enyhet adni a szenvedőknek, reményt az elkeseredetteknek, kiutat a tévelygőknek, vigaszt a vigasztalanoknak.

Ezzel a református egyház olyan krisztusi példát mutatna, amellyel nagyon sok tőle elfordult és meghasonlott hívő nagyrabecsülését elnyerné.

Legfőbb ideje volna!

Kuthi Csaba
Tállya