Szilágyi Áron: A kockázat nem tántoríthat el az olimpiától

– Amikor megkeresték azzal, hogy legyen a budapesti olimpia arca, voltak-e mérlegelési szempontok– Nyilvánvaló, hogy egy sportoló, kétszeres olimpiai bajnok érzelmileg elkötelezetté válik és a kezdeményezés mellé áll, de merülnek-e föl benne kételyek?

– Amint meghallottam, hogy szóba került az olimpia megrendezésének gondolata és meg is pályázzuk, sportolóként és sportszerető emberként természetesen örültem a kezdeményezésnek, és támogatom. Ugyanakkor ahhoz, hogy ehhez az arcomat is adjam és egy népszerűsítő kampányban nagykövetként is teljes mellszélességgel melléálljak, jóval többet szerettem volna megtudni a részletekről. Ehhez azt a taktikát alkalmaztam, hogy megpróbáltam eleve szkeptikusan állni az ötlethez, és Fürjes Balázs pályázatvezetőt kértem meg arra, mondja el, mik a főbb elemei a pályázatnak. Vagyis azt, hogy miért lenne ez jó Budapestnek, miért lenne ez jó a magyar embereknek, hogyan tudna ebből gyarapodni az ország. Rio után leültünk, végigbeszéltünk mindent, és engem meggyőzött.

– Mérlegelte az ellenzői hangokat, vagy Fürjes Balázs volt annyira meggyőző, hogy fölülírta ezeket?

– Voltak mérlegelendő kérdések. Ezek között szerepelt, hogy megéri-e olimpiát rendezni. Felkészült-e erre Budapest– Milyen hatással lesz az olimpia Magyarországra, a társadalomra– Ezeket pontról pontra átbeszéltük, elolvastam az anyagokat, elemzéseket, és ezek engem teljes mértékben meggyőztek. Nyilvánvalóan vannak a rendezvénynek olyan aspektusai, amelyekre sportolóként nem látok rá, tehát a makrogazdasági adatokból elég keveset tudok leszűrni, de mindaz, amit megértettem, az olimpia támogatójává tett.

– A vizes-vb költségei nem riasztották el – Épp a hetekben szavaztak meg egy újabb hatmilliárdos tételt a költségvetésből. Ez azt jelenti, hogy immáron a sokadik költségtúllépéssel bandukolunk a százmilliárdos költségvetés felé, holott eredetileg csak 25 milliárd forintról volt szó. Ez az olimpiával is megtörténhet.

– Természetesen ez létező veszély, egy olimpia megrendezésében van kockázat, mint ahogy mindenben van. Ami a vizes-vb-t illeti: azt eredetileg 2021-re terveztük. Ehhez képest már tavaly megkaptuk a rendezés jogát azáltal, hogy Mexikó visszalépett. Vagyis egy év alatt kell felhúzni a Dagályt és a többi létesítményt. Tehát azért ez teljesen más helyzet, mert nem hét vagy – ha már a pályázati szakasz egy évét is idevesszük – nyolc év van megtervezni egy eseményt. Másrészt sportolóként pontosan tudom, hogy egy versenyre való felkészülésnek van kockázata. Lehet, hogy nem jön ki jól a lépés, valami nem úgy sikerül, ahogy szeretnénk, megsérülünk, kiesünk a versenyen, ugyanakkor nem gondolnám azt, hogy ennek el kellene tántorítania minket attól, hogy belevágjunk egy ilyen projektbe.

– A legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a budapestiek fele támogatja az eseményt, a fővárosiak másik fele inkább ellenzi, tehát nagy a megosztottság.

– Szerintem ez természetes folyamat, hiszen az emberek nagy része semmit sem tud az olimpiáról, a részletekről, és valóban ijesztő lehet először hallani arról, hogy hölgyeim, uraim, most szeretnénk néhány száz milliárd forintot a költségvetésből elkölteni egy rendezvényre. Erre rögtön nemet mond az ember. Én azt tartom fontosnak, hogy a kampányon belül is legyen társadalmi párbeszéd, amely valóban reális képet ad az érvekről és az ellenérvekről, ezáltal megkönnyítve az emberek döntését.

– Már részt vett egy ilyen beszélgetésen a debreceni egyetemen. Mik a tapasztalatai?

– Egy kicsit féltem attól, hogy ez nem valódi párbeszéd lesz, hanem majd mi jól elmondjuk, hogy az olimpia milyen frankó dolog, mennyire jó lenne megrendezni, és nem lesznek majd kérdések, hanem mindenki hazamegy. Szerencsére sokan föltették azokat a kérdéseket, amelyeket az olimpiát ellenzők tábora feszeget: mi lesz a korrupcióval– Nem kerül ez túl sokba– Mit fogunk csinálni a létesítményekkel– Ezeket mind-mind megválaszoltuk. Úgyhogy én nagyon bízom abban, hogy ezek a párbeszédek sikeresek lesznek.

– A szkeptikusok azt is feszegetik, hogy esetleg nem lehetne-e inkább ezt a költséget jobban hasznosítani, például az utánpótlásban. Ha egy szülő a gyerekét szeretné túljuttatni a hobbiszinten, akkor óriási erőfeszítéseket kell ehhez tennie.

– A sport piramis szerkezetű, nagyon sokszor csak a csúcsát látni, az élsportot. Minket látnak az emberek, az olimpiai bajnokokat, a világbajnokokat. De természetesen mi is a bő utánpótlásbázisból nőttünk ki. Magam kilencévesen kezdtem el vívni az egyesületemben, és ott az égvilágon senki sem gondolta komolyan, hogy belőlem egyszer olimpiai bajnok lesz. A sporttámogatások legnagyobb része ma nem az élsportba érkezik. Az eredményeim után a Vasas vívószakosztálya támogatást kap, de azt nem rám költi, hanem az utánpótláskorú versenyzők és szabadidő-sportolók kapják meg infrastruktúra-fejlesztésben. Lehet azzal vitatkozni, hogy a magyar sport támogatásának felépítése megfelelő-e, javítható-e, de a leghatározottabb meggyőződésem, hogy egy olimpia a sport egészét fölhúzza, legyen szó utánpótlásról, szabadidősportról, hobbisportról, egyetemi sportról, netán veteránsportról. Arra kell nagyon odafigyelni, hogy megfelelően legyenek elosztva a források.

– Sokan vélik úgy, hogy jó gondolat az olimpia, csak még nincs itt az ideje. Tehát előbb az oktatásra, az egészségügyre kellene költeni, s csak azután az olimpia megrendezésére, amikor már elértünk egy bizonyos fejlettségi szintet. Nem érzi úgy, hogy esetleg később nagyobb esélyünk lenne úgy pályázni, hogy azt többen támogassák?

– Az, hogy most pályázhatunk, kizárólag az Agenda 2020-nak köszönhető. Annak, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság kimondta: kisebb költségvetésű, kompaktabb, családiasabb hangulatú, egy, a fenntarthatóságot sokkal inkább szem előtt tartó olimpiát szeretne. Budapest illik ebbe a képbe, hiszen nem egy megavárosról beszélünk. És igenis mi kisebb költségvetéssel szeretnénk pályázni, kihasználnánk azt a forrást, amit a Nemzetközi Olimpiai Bizottság adna a fejlesztésekre.

– Nincs ön előtt Athén példája?

– Az athéni olimpia és a görög gazdaság összeomlásának kapcsolatáról már születtek átfogó tanulmányok, elsősorban Szalay-Berzeviczy Attila munkáit javaslom elolvasásra, őt hiteles személynek érzem a téma értelmezésére, és gazdasági érvekkel is megindokolta, hogy a közhiedelemmel ellentétben Görögország gazdasági csődjét nem az athéni olimpia okozta. Athén helyett beszéljünk inkább Londonról. Kelet-London az olimpia előtt elszegényedett, elhagyatott terület volt, méltatlan az angol fővároshoz. Ez ma az egyik leggyorsabb ütemben fejlődő kerület. Ugyanígy volt Pekinggel is: ott egy viszonylag használaton kívüli iparterületet építettek be. A pekingi olimpia óta én évente többször is ott vagyok, nos, az ma egy csodálatos, emberekkel teli, jól kihasznált terület. A pályázat kapcsán fontos megemlíteni azt is, ha már az egészségügyről és az oktatásról beszélünk, hogy ez lehetőség arra, hogy ezeket a területeket is rendbe tegyük. Pontosan azért, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottság nem enged olimpiát rendezni ott, ahol nincsenek megfelelő állapotban a kórházak, ahol nem megfelelők az iskolaépületek. Ezeket mind-mind helyre kell hozni. Mindez része az olimpiai tervezésnek.