Szijjártó: Az ország átverése miatt állandósult a feszültség

Tartok attól, nem tudunk a politikai szlogenek mellőzése nélkül beszélgetni. Nem lesz könnyű egy vérbeli szóvivővel.

Pedig csak úgy van értelme. Próbáljuk meg.

Válságban az ország! – ez a leggyakrabban hajtogatott Fidesz-üzenet. Valóságtartalma kérdéses.

Felőrölné az embert, ha nem azt mondaná, ami a meggyőződése.

De miért volna válságban az ország? Itt van a kecskeméti Mercedes-beruházás, az uniós innovációs központ, a konvergenciaprogram eredményes, javulnak a gazdasági mutatók.

1,3 százalékos a gazdasági növekedés, az infláció eléri a hét százalékot, az elmúlt egy évben tizenegyezerrel nőtt a munkanélküliek száma, sorra mennek tönkre a vállalkozások. A távhőszolgáltatás díja újabb 5,5 százalékkal nő, ősszel jön a tizenegyedik gázáremelés, az élelmiszerárak pedig európai összevetésben nálunk nőttek leginkább. Javulás?

Az energiakrachot tán mégse írjuk a kormány számlájára! Emlékszik az 1998-as orosz válságra?

Egy nemzeti kormánynak két lehetősége van. Hátradől a székében, és azt mondja: bárhogy lesz, úgy lesz. A másik – szerintem helyes – kormányzati attitűd: nézzük meg, mi a helyzet, s találjunk rá megoldást.

A kormány nem ül ölbe tett kézzel. A távhődíj emelkedése miatt húszmilliárdot különítenek el támogatásokra.

Hol az az előterjesztés? A távhő áfájának 20-ról 5 százalékra való mérséklésével havi három-négyezer forintot lehetne a családok zsebében hagyni. Mi letettük az asztalra a kezdeményezésünket, de a kormány képtelen felülemelkedni saját pártszempontjain. Ugyanez a helyzet a benzinnél is: 15 forinttal csökkenthetnénk a literenkénti árat, összhangban az EU előírásaival.

És 320 milliárd kiesik a költségvetésből...

A költségvetéseknek 30 milliárd pluszbevétele származott abból, hogy emelkedett a benzin és a gáz ára. Az állam azon nyerészkedik, hogy az emberek nehezebben élnek. A mi kezdeményezésünk szerint a benzin csökkentett jövedéki adója csak 9, a távhő alacsonyabb áfája pedig 15 milliárddal csökkentené a költségvetés bevételeit. Az év utolsó három hónapjában az alacsonyabb élelmiszeráfa-kulcs miatt harmincmilliárd forinttal kisebb lenne a bevétel, de a többletfogyasztás és a feketekereskedelem visszaszorulása pótolná a kieső részt.

Komolyan hiszi, hogy a „kormányzati szörnyeteg” szándékosan tol ki az emberekkel?

A pénzt másra költik. Például kommunikációra. Gyurcsány Ferenc bejelentette: kommunikációs kampányt indít az emberek meggyőzésére. Elhirdetgetik a pénzt.

Nem biztos, hogy mindig az a felelős politikus, aki szétosztja a pénzt, hanem az, aki tervez: munkahelyeket teremt, élénkíti a gazdaságot. Így kíméli a családi kasszát.

Normális körülmények között ez a helyes megoldás. Minden ország keresi a válságból kivezető utat, de a kisebbségi kormány cselekvőképtelensége miatt nálunk már olyan rossz a helyzet, hogy a családoknak azonnali segítségre van szükségük.

Gyurcsány szerint le kellene számolni az osztogató politikával.

Gyurcsány 2005-ben úgy fogalmazott: az áfa a szegények adója. A forgalmi adó csökkentéséről vitázott a parlament. Azt mondta: buta és felelőtlen az a politika, amely szerint a kormány nem avatkozhat be a gazdasági folyamatokba azért, hogy az emberek életét könynyebbé tegye. Ő mindig azt mondja, ami a pillanatnyi politikai érdeke.

Majd beismerte: hiba volt az áfacsökkentés.

De nem változott semmi.

Populista íze is van a javaslatuknak.

A körülmények diktálták.

Meg a népszerűséghajhászás.

Ha ez lett volna a cél, a parlament azonnali összehívása mellett kardoskodunk. Ehelyett a megegyezés lehetőségét kerestük.

Kampányolnak másképp is. Például az „új egyezség” emlegetésével.

Ez kampány? Pusztán elkezdtük az egyeztetéseket a gazdaság szereplőivel, a nyugdíjasokkal, a panelházakban élőkkel.

A 2002-es országgyűlési választások előtt is hasonlóan csinálták. A Fidesz kongresszusán aztán Orbán Viktor „szerződést kötött a nemzettel”.

Az nyugodtabb időszak volt. 2006 óta minden megváltozott. Az ország átverése miatt állandósult a feszültség.

Ez már 2002-ben, az első vereségük idején kezdődött. A feszültség fenntartásában fontos szerepe volt a Fidesznek.

Nem értek egyet. Ég és föld a két korszak között a különbség.

Miről szól ez az egyezség? Ha jól értem, nem a pártok kiegyezéséről.

Valóban nem. Egy kormányozni készülő párt egyezségéről van szó azokkal a társadalmi csoportokkal, amelyek nélkülözhetetlenek a válságkezelésben.

Nem a pártokkal kellene tárgyalniuk?

Fontosabb az emberekkel való egyezség.

Kinek?

Az országnak.

Nem a Fidesznek? Így szavazatokat gyűjthet. De ha a pártokkal egyeztetne...

És mi lenne az eredmény?

Csökkenhetne az állandósult feszültség.

Hazug emberrel az egyezkedik, akinek elment a józan esze.

1994-ben Orbán hétszázalékos gazdasági növekedéssel kampányolt. Aztán a Fidesz megmagyarázta: a választási program nem kormányprogram.

Mindent megtettünk azért, hogy teljesüljön a tervünk, a régió éllovasai lettünk. A szándékos hazugság és néhány kitűzött cél hiányos elérése között jelentős a különbség.

Most is van választási sláger. Az SZDSZ körbeudvarlása.

Mit tettünk, hogy ezt mondja?

A liberálisok „történelmi tettéről” beszélnek, és az előrehozott voksolás fontosságáról próbálják meggyőzni őket.

Nem házalunk ezzel. Az ország érdeke az előrehozott választás. És az ehhez szükséges parlamenti döntés nem képzelhető el az SZDSZ támogatása nélkül.

A liberálisok meg attól félnek, a Fidesz kétharmaddal megváltoztatja az alkotmányt, és eljő Orbán prezidenciális országlása.

A magyar választási rendszerben nehezen képzelhető el kétharmados győzelem. Így hát foglalkozzunk értelmes dolgokkal, ne valakinek az agyszüleményeivel.

Az a valaki Stumpf István, az Orbán-kormány kancelláriaminisztere. Ő beszélt erről.

Nincs ilyen terv, és pont. Nem írogatunk hatalmi vagy alkotmányos terveket.

Stumpf mellélőtt volna?

Nem tudom, hogy mire alapozta, amit mondott.

Gyurcsány a melegfelvonulás elleni támadás után arról beszélt: a demokratikus jobboldal megfertőződött a radikalizmussal. A láncolat a Jobbiktól a Magyar Gárdán keresztül a Fideszig ér.

A rendőrségnek kutya kötelessége az engedélyezett demonstrációk és a köznyugalom biztosítása. Most sem sikerült. Valamit rosszul csinálnak, akik a rendőrség munkáját felügyelik.

A Fidesz az elhatárolódás elmulasztásával csak bátoríthatta a dobálózókat. 2006-ban is kivonultak a Kossuth térre a szélsőségesek sátortábora mellé.

Saját rendezvényeket tartottunk a Kossuth téren. Ehhez azért van jogunk, ugye?

De az üzenet egy volt: „Gyurcsány mondjon le!”

Nézze, én az értelmes beszéd híve vagyok. Itt vagyunk mi, és ott ők. Nem vagyunk egyek. Ebben az összevisszaságban jelentéktelen kérdéssé válik, hogy válság van Magyarországon.

Az értelmes párbeszédhez, egymás lehazugozása helyett a pártoknak kellene végre megbékélniük.

Nincs értelme. Csak egyértelmű választói felhatalmazáson alapuló kormányzással lehet kijutni a jelenlegi helyzetből. Nem paktumokkal.