Szerető Szabolcs

Azt állítja Szerető Szabolcs
(a Magyar Nemzetben), hogy „a rendszerváltás első pillanatától cipeli az antiszemitizmus, az idegenellenesség, az irredentizmus stb. hamis vádját a magyar jobboldal, s ha kormányra kerül, cipeli az ország is. A nemzetközi sajtóban olvasható rosszindulatú vélemények... nem sok újdonságot hordoznak a kilencvenes évek elejéhez képest. Nincs új a nap alatt. Csak akkor Csurka volt az ürügy, Antall a célpont”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a rendszerváltás első pillanatától nagy nemzetközi rokonszenv övezte az Antall-kormányt, és nemcsak a jobboldali Bush amerikai elnök vagy az ugyancsak jobboldali német kancellár, Kohl vagy Thatcher brit miniszterelnök, hanem olyanok részéről is, mint a szocialista Mitterrand francia elnök. A Nyugatnak Csurka nem ürügy volt, inkább aggasztó jel. Attól tartottak, hogy Antall kénytelen lesz engedni a koalíciójában egyre hangosabbá váló csoportoknak, amelyeknek idegenellenessége, antiszemitizmusa, néha pedig irredentizmusa mind nyilvánvalóbbá vált. Csak egy jellemző példát említek, Csurka emlékezetes „Néhány gondolat”-át, amelyben többek között ezt írta: „Göncz nemet mond, mert a háta mögött állók, a kommunista, a reformkommunista, a liberális és a radikális nómenklatúrások, a párizsi, a New York-i és a tel-avivi összekötők ezt parancsolják neki.” Az 1992-es Kövér László az írást náci alapvetésnek nevezte. Hát igen, ezek a rosszindulatú vélemények...