Szerepjáték

– A jelenlegi ötletek a hagyományos magyar önkormányzatiság teljes félremagyarázását jelentik – mondja Boross Péter. – A települések autonómiája mindig is annyit jelentett: ha van pénzük, eldöntik, melyik utcát kövezik le.

Az egykori belügyminiszter, volt kormányfő szerint elképesztő, hogy a segélyekkel kapcsolatban micsoda felületességgel adják a pénzt.
– Egy 16 éves, pár osztályt végzett lány szül, bemegy az önkormányzathoz, ahol elé tesznek egy papírt, ő pedig kijelenti, hogy gyermekét egyedül neveli. És már folyik is hozzá az ezért járó többletjuttatás.

A segélyek kiosztásának módja mára ötletbörzére került. Monokon az önkormányzat rendeletére a segélyezettek nem kapnak a kezükbe pénzt, helyette szociális kártyával vásárolhatnak. A „monoki modell” szellemisége hatott a gyulai polgármesterre is. A város vezetője olyan rendeletet tervez, miszerint nem adnak sem lakástámogatást, sem szociális segélyt annak, aki lop. Kétegyházán a képviselő-testület azt ajánlja a szociális bizottságnak, „ne adjon átmeneti segélyt közösséggel együttműködni nem tudó embereknek”. Mezőkovácsházán pedig helyi rendelet készül, amely alapján elvárják, hogy aki segélyt kér, művelje a kertjét.

Seriffrendszer?

– A monoki szociális kártyáról mindenki tudja, hogy jogszabály- és alkotmányellenes. Már csak formai okból is, hisz az önkormányzatnak ilyenre nincs felhatalmazása. A szociális segélyezés ugyan helyhatósági feladat, ám állami szabályokkal és kötöttségekkel – véli Lövétei István.

Az alkotmányjogász törvénytelennek és álságosnak tartja a gyulai önkormányzat „lopásellenes” rendeletét is.
– A testület amúgy is minden indok nélkül ítélhet a lakástámogatás megvonásáról. Az egész csupán szerepjáték, amivel az önkormányzatok heccelik a számukra egyre kevesebb forrást biztosító államot.

Finszter Géza kriminológus viszont arra hívja fel a figyelmet: így összekeverednek a közbiztonsági és a szociális ügyek.
– A monoki kártya és a gyulai lopásrendelet annak eszköze, hogy a helyi közbiztonságra potenciálisan veszélyes embereket a polgármester megzabolázza – magyarázza Finszter. – Csakhogy ezek rossz eszközök. Pedig lenne megoldás. Épp Gyulán, még a kilencvenes évek közepén történt, hogy az önkormányzaton belül rendészeti bizottságot hoztak létre. Az akkori Közigazgatási Hivatal megtámadta a törvénysértő rendeletet. Az önkormányzat a döntést nem fogadta el, az ügy az Alkotmánybírósághoz került, amely azzal semmisítette meg a határozatot, hogy a rendészeti feladatok a központi államigazgatáshoz tartoznak.

Ma ilyesmi nem történne meg. Sőt. Polgár városvezetője például a közrend védelmében seriffrendszert vezetne be. A seriffnek hatósági jogköre lenne, fegyvert viselne. Ő irányítaná a közterület-felügyelő, a szabálysértési előadó és a mezőőr munkáját, összehangolná a helyi rendőrőrs és a polgárőrség működését is.

– Abszolút amatőr kezdeményezés! Árad belőle a hozzá nem értők magabiztos arroganciája – állítja Finszter Géza. – Az elképzelés több rendészeti igazgatási elvvel és szabállyal fut szembe. A kormány pedig ahelyett, hogy határozottan felemelné a szavát a törvényes rendészeti működés mellett, maga kreál olyan intézményeket, amelyek még inkább összemossák a különbségeket. Ha lesz törvénymódosítás a településőrről, vagy épp arról, hogy a közterület-felügyelőknél lehet gumibot, azzal a világon semmit nem oldanak meg. Becsületes, helyben lakó, nyolc általánost végzett, büntetlen előéletű polgárokból nem lehet önkormányzati rendőrséget létrehozni. Ahogy senkinek nem jut eszébe, hogy az orvoshiányos kórházba a helyiek közül válasszanak belgyógyászt.

Nyakló nélkül

Boross Péter is kapkodónak látja a kormányzatot.

– Késlekednek évek óta. Most ugyan megijedtek, mert született egy cigányellenes párt. Még belügyminiszterként indítottam útjára a programot, hogy kétszáz új rendőrőrs után legyen újabb négyszáz. Semmi sem lett belőle. Sőt, a kétszáz egy része is megszűnt. A seriffrendszer ötletének oka is az, hogy kevés a községi rendőr és a rendőri őrhely. A rendőrség hierarchiát igénylő szervezet. Ezért a helyi rendőrséget semmiképp nem lehet önkormányzati vagy polgármesteri felügyelet alá helyezni. Ha a falu bátrabb legényei összefognak, és furkósbottal sétálnak a főutcán, annak nincs szervezeti jellege. De az egyenruhás vonulásnak, a helyi seriffnek, a körzeti megbízotti rendszernek nagyon is van.

Mégis úgy tűnik, az önkormányzatok más területen is önállósodtak. Financiális problémáik megoldására is találtak saját „gyógyírt”. Az elmúlt években mintegy négyszázmilliárd forint értékű kötvényt bocsátottak ki, minimum húsz év futamidővel. A teljesség igénye nélkül: Gyula 2, Tata 3, Békéscsaba és Mohács 4-4, Esztergom 8, Szolnok 8,7, Hódmezővásárhely 12 milliárd forintnyi „hitelt” vett így föl.

– Nonszensz – véli Lövétei István. – Hisz az a pénz nem az önkormányzat vagyona, hanem az államadósságot gyarapítja! Tönkreteszi az állam hosszú távú működését, nemzedékek cselekvését korlátozza. Bár az önkormányzatoknak közjogi értelemben nincs jogalanyiságuk, mégis úgy teszünk, mint ha tulajdonosok lennének, akik saját vagyonukkal gazdálkodnak. A lehető legrosszabb mixet alkalmazzuk: megadjuk az önkormányzatnak az angolszász önkormányzati önállóság tudatát, miközben rájuk testáljuk egy centralizált állam öszszes nyűgét.

Boross Péter is aggódik.

– Nyakló és törvényi ellenőrzés nélküli kötvénykibocsátás zajlik. Elég egy nagyralátó polgármester, és tönkreteszi a város jövőjét. Ilyen időkben szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat. Nem az az autonómia, hogy az önkormányzat bármit megtehet.

Márpedig nagyon úgy néz ki. Ahogy turulügyben is. A XII. kerületi szobor négyéves jogi huzavonájában a Fővárosi Bíróság legutóbb júniusban hozott határozatot: az emlékművet engedély nélkül emelték, ezért el kell bontani. Pokorni Zoltán viszont kijelentette, amíg ő a polgármester, a turul állni fog.

Jogpolitika

– Az írott jog szerint a szobor lebontandó – mondja Finszter Géza. – De létezik a jogpolitika fogalma is, amelyben az általános szabályt konkrét esetre alkalmazzák, és összes következményét mérlegelik. Bármennyire furcsa, turulügyben a polgármesternek adok igazat. Itt ugyanis nemcsak a jogszabály szövegét, hanem a társadalmi valóságot is figyelembe kell venni.

Lövétei István ellenben azt kifogásolja, az ügy a jogot kikerülő politika síkjára került.

– Pokorni politikailag erősnek érzi magát, és az ellenoldal sem egységes. Ha sikerül a bontást az új kormányig csúsztatni, az ítéletet senki nem fogja végrehajtani. Csakhogy a jogállam másként működik. A helyzet a legmagasabb szinten, az alkotmányban igényel revíziót. Tisztázni kell az állam és a politika viszonyát, meg kell teremteni a felelősséget, mert jelenleg szinte nincs törvényi ellenőrzés. Folyton a jogokat emlegetjük, a felelősségről viszont mélyen hallgatunk.

Boross Péter is a politikát okolja.

– A XII. kerület előző polgármestere hatósági engedélyek nélkül állíttatta fel a turult. Fel is korbácsolta az érzelmeket, hiszen a jelkép mélyen él a lelkekben, az Árpád-házi királyok mitológiai madara. Aztán valamelyik hólyag fasisztának minősítette a turult, ezzel provokálva sok embert, köztük engem is. És beindult az adok-kapok.

S hogy mégis miként lehetséges mindez törvény és bírói határozatok ellenében?

– Olyan országban, ahol az alkotmányt és az Alkotmánybíróság döntéseiből több tucatot a parlament egyszerűen nem hajt végre, miért ne engedhetné meg magának más is, hogy fricskázza a bíróságot? – véli Boross Péter.

Modellzavar

Lövétei István szerint baj, hogy a jogi kompetenciák is összekeveredtek.
– Alkotmányjogilag ott, ahol az állam rendelkezik, és intézményeket működtet, az önkormányzat csak olyan szabályokat hozhat, amelyek nem ellentétesek a felsőbb jogi előírásokkal. Saját politikát is csak abban a mezőben folytathat, amit az állam a számára szabadon hagy.

Finszter Géza egyetért: az önkormányzat nem lehet állam az államban, elengedhetetlen a fokozott törvényességi felügyelet.

– A megszüntetett Közigazgatási Hivatalnak épp ez lenne a feladata. Súlyosak az ellentmondások: míg az önkormányzatok esetében olyan szétaprózódott rendszert hoztak létre, amelybe kódolva volt a rossz működés, a rendőrségnél centralizált, katonai elvek alapján működő testület jött létre, amelyben vidáman tovább élhet a civil közigazgatástól élesen elkülönülő pártállami struktúra.

Így az önkormányzat ma szinte bármit megtehet.

– A megyék kiiktatásával ugyanis felszámolódott az önkormányzatok hagyományos ellenőrzése – állítja Boross Péter.

A volt kormányfő szerint ezért óriási a modellzavar. A helyzet mindaddig áttekinthetetlen marad, amíg vissza nem áll a megyék korábbi súlya és ellenőrzési kötelezettsége.