Szent Korona-emlékművek: átlagon felüli hasonlóság

A napokban ugyancsak a hírekben és tudósításokban szerepelt Mihály Gábor, akinek nemrégiben avatták fel a brutálisan meggyilkolt kézilabdázóról, Marian Cozmáról készített alkotását Veszprémben. Ugyancsak Mihály jegyzi az olimpiai emlékművet a Széchenyi rakparton és Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) lausanne-i székhelyen a Kerékpározók című alkotást.

Ugorjunk vissza tíz évet az időben. Nagy ünnepség keretében 2000 júniusában Orbán Viktor miniszterelnök leplezte le Szarvason, a Körös-holtág közepén elhelyezett nagyméretű szobrot, amely a Szent Koronát ábrázolja úgy, hogy alatta egy szökőkút időnként vízfüggönyt húz az alkotás elé. A Mihály Gábor Munkácsy-díjas képzőművész készítette szobor esztétikai értékéről megoszlottak a vélemények, ám mindaddig csupán ízlések és pofonok vitája volt mindez, mígnem kiderült, hogy a Szent Korona vagy más néven, Millenniumi emlékmű elnevezésű alkotás egyedisége legalábbis megkérdőjelezhető.

A szarvasiak először nem hittek a szemüknek, amikor két hónappal a nagyszabású szoboravatás után, 2000 késő nyarán a Népszabadságban megpillantották azt az alkotást, amelyet ugyancsak a Millennium tiszteltére lepleztek le Balatonvilágos magaslati pontján. A mű igencsak figyelemre méltó hasonlóságot mutatott az általuk ismerttel. Az ezzel kapcsolatos polémiát a helyi újság, a Szarvas és Vidéke robbantotta ki, amely címlapján mutatta be a Balaton-parti település emlékművét.

A vitázók között első helyen volt Babák Mihály (Fidesz) polgármester, országgyűlési képviselő, aki sérelmesnek találta az előállt helyzetet. (A Millenniumi emlékművet megrendelő Békés Megyei Közgyűlés fideszes elnöke akkor és most is, Domokos László. Aki ekkor és most is a szarvasi választókerület egyéni képviselője a törvényhozásban.)

Közel egy évtizeddel ezelőtt az alkotó, Mihály Gábor a felvetésekre és a kritikákra válaszul elmondta: sem a dunántúli, sem a Békés megyei megrendelők előtt nem titkolta az alkotásokat, sőt azok szerepelnek a szarvasi ünnepségre kiadott prospektusban és műveinek jegyzékében is. Ennek ellenére – derült ki a korabeli sajtótudósításokból és nyilatkozatokból – sem a megrendelő, sem a nagyközönség nem tudta, hogy milyen megtévesztő a két szobor közötti hasonlóság. A művész elismerte, hogy a két alkotás hasonlatos egymáshoz, ám leszögezte: más és más szoborról van szó.

A szarvasi azt a legendát eleveníti fel, amikor – a művész vezeték- és keresztnevét viselő – Mihály és Gábor (Gábriel) arkangyalok lehozzák az égből a Szent Koronát, míg a balatonvilágosi csak a Szent Koronát mutatja be. A két alkotás méreteiben és miliőjében sem azonos – magyarázta Mihály Gábor, aki rosszindulatú feltételezésnek tartotta azt a vélekedést, miszerint két helyre ugyanazt a munkát adta volna el.

A Képző- és Iparművészeti Lektorátus, amely mindkét alkotást zsűrizte, sem szakmai, sem etikai kifogást nem emelt. Bár a zsűri munkájában résztvevő művészek mindannyian észlelték a két Szent Korona-szobor közötti „átlagon felüli hasonlóságot”. De úgymond teret engedtek a művészi önállóságnak, egyúttal nem tekintettek el a két műalkotás méretbeli és elhelyezkedésbeli különbségeitől sem.

Bár a méretbeli és anyagbeli különbségek eget verőnek éppen nem mondhatók. A szarvasi Szent Korona-emlékmű 15, míg a balatonvilágosi 12 méteres oszlopon áll, amelynek tetején található egyik nemzeti jelképünk. Mindkét műalkotás alapvetően bronzból és acélból készült, ezt a szarvasi esetében egy kis üveg egészíti ki.

A kialakult helyzetben a szarvasi városvezetés és a Körös-völgy Millenniumi Emlékbizottsága is megoldást szeretett volna találni, hogy az alkotás, a Szent Korona-emlékmű az legyen, aminek szánták: méltó emlék. Ezért tervbe vették, hogy írásbeli állásfoglalást kérnek a Képző- és Iparművészeti Lektorátustól.

Végül azonban, főként egy kínos vitát elkerülve, erről lemondtak. A 44-es főúton Békés megyébe érkezőket vagy az innen kiutazókat ez az egyediségében és esztétikai értékeiben vitatott szobor köszönti a szarvasi Holt-Körös vizéből magasan kiemelkedve.

A Békés megyei, csanádapácai és orosházi kötődésű, de Székelyhídon született Mihály Gábornak nem ez az egyetlen alkotása Békésben. Mások mellett a Vésztő-mágori Történelmi Emlékparkban Szent István lovasszobrát formázta meg, de Szent Istvánról elnevezett díszkútjai megtalálhatók Csorváson és Tótkomlóson.

A Békés Megyei Közgyűlés – csaknem tíz évvel a történtek után – 2009. október elején egy zárt ülésen egyhangúan úgy határozott, hogy a közelgő október 23-i nemzeti ünnep alkalmából a legrangosabb térségi kitüntetést adja Mihály Gábornak, a Békés Megyéért Díjat.

A megtréfált, egyben a szarvasi műalkotást megrendelő megye így közel egy évtized után feledett mindent, fátylat borított a múltra. Ebből sejthető, hogy a Millenniumi emlékévet megörökítő Békés megyei központi alkotás egyedisége és valódi értéke nem igazán foglalkoztatja a képviselőket.