Szellemi züllés

– Hiába a tiltakozások: a kormány fölállítja a német megszállás emlékművét. Orbán Viktor személyesen vette védelmébe a birodalmi sast ábrázoló szobrot. Ugyanakkor L. Simon László, a parlament kulturális bizottságának fideszes elnöke az ATV-ben közölte: Horthy Miklós is felelős volt a deportálásokért.

– A kormány politikáját a kettős beszéd jellemzi. Októberben a Parlamentben A zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában nemzetközi konferencián Navracsics Tibor és Martonyi János a magyar állam történelmi felelősségéről beszélt. Múlt héten New Yorkban hazánk ENSZ-nagykövete kért bocsánatot azért, hogy a magyar állam is bűnös volt a holokausztban. Ez a külföldnek szánt PR-kommunikáció, de itthon nem ezt halljuk a kormánytól. Mindazonáltal azt hiszem: a jobboldali táboron belül valóban létezik nézetkülönbség a vészkorszakkal és az antiszemitizmussal kapcsolatban. Ám a józanabb hangok ellenére mégis megépítik a német megszállás emlékművét.

– A szoborállítást engedélyezte az V. kerület is. Rogán Antal polgármester szerint ízlés dolga, ki miként értékeli ezt a „műalkotást”.

– Nem értek egyet. Az emlékmű mondandóját leírták a pályázati tervezetben is: a német megszállókat jelképező birodalmi sas lecsap az angyalian ártatlan magyarokra. Akiket Gábriel arkangyal szimbolizál. Az emlékművet a Szabadság téren helyezik el – a Horthy-szobortól nem messze. (Utóbbit ifj. Hegedűs Lóránt avatta föl a Hazatérés Templomában.) Ebben a környezetben még világosabb az üzenet: Horthy is ugyanúgy a német erőszak áldozata lett.

– Nyílt levelükben az is szerepel: „Az emlékmű a holokauszt áldozatait és a holokauszt kollaboráns elkövetőit egyetlen áldozatként jeleníti meg. Ezzel meggyalázza az áldozatok emlékét.”

– Ez nem csak az emlékműre igaz, hanem például a kormány által létrehozott Veritas Történetkutató Intézetre is. Mindez sokakat elborzaszt. Már azok a zsidó szervezetek is fontolgatják, hogy nem vesznek részt az idei holokauszt-emlékév megrendezésében, amelyek eddig együttműködtek a kormánnyal.

– Helyes lépés lenne?

– Nem adhatok tanácsot a MAZSIHISZ-nek vagy az EMIH-nek. De tény, óriási a felháborodás. A holokauszt-emlékév egyszerre két súlyos problémával szembesít. Az egyik a jobboldalé. A Fidesz évek óta gesztusokat tesz a szélsőjobb felé, s közben maga is mind jobbra tolódik. Meddig asszisztál ehhez a saját értelmiségi tábora? A másik probléma ebből következik, és a hazai zsidóságot érinti.

– Mire gondol?

– Egyre többen kongatják a vészharangot. Ungváry Krisztián a német megszállás emlékműve kapcsán az „eleven borzalomról” írt. Heller Ágnes szerint az emlékév során az áldozatok emlékét ürügyként használják fel egy hamis történelemkép kialakítására, és ezzel másodszor is áldozattá teszik az áldozatokat. Valóban borzalmas dolog történik itt: páratlan szellemi züllésnek vagyunk tanúi. A kormány által kigondolt emlékév nem a valódi holokausztról szól. Ez egy fiktív „skanzenholokauszt”, célja a felelősséghárítás s hogy a jobboldal számára büszkén vállalható heroikus múltat kreálhassanak. Ez nagyon veszélyes.

– A múlt „reinkarnálódása” fenyeget?

– A múlt nem ismétlődik meg. De óvakodnunk kell attól, hogy mindazt, ami morálisan elfogadhatatlan, gazemberek ördögi szándékának tulajdonítsuk. A történelem nem diabolikus összeesküvések eredménye. Hannah Arendt zsidó-német filozófus annak idején az Eichmann-perről írt könyvet. A náci vezért nem sátáni figurának mutatta be, hanem arctalan bürokratának, aki lemondott arról, hogy gondolkodjon és különbséget tegyen jó és rossz között. Így jutott el Arendt a „gonosz banalitásának” fogalmáig: az elszabaduló gyűlölet nem ördögi erők műve. A szellemi és morális kiüresedés vezethet el a civilizált társadalom széthullásához. E szellemi sivárság aggasztó jeleit látom ma is nálunk.

– Említene példát?

– A Veritas Intézet igazgatója, Szakály Sándor szerint „idegenrendészeti eljárás” volt a zsidók 1941-es deportálása és lemészárlásuk Kamenyec-Podolszknál. Aztán az ATV-ben elnézést kért kijelentéséért, de közben hátborzongató nyelvi fordulatokat használt. Például: „Az 1941-ben kitoloncoltaknak sajnálatos módon halál lett a sorsuk.” Álljunk meg Itt! Szakály arra utalt: a zsidók elleni eljárás az akkori rendszabályoknak megfelelően történt. Ám kutatások bizonyítják, hogy ez nem igaz. Sokakat érvényes kitelepítési papír nélkül deportáltak. A korabeli jogszabályok szerint is törvénytelenül. Másrészt, hogyan értsük azt, hogy a kitoloncoltaknak „sajnálatos módon halál lett a sorsuk”? A „sajnálatos” szóval kisebb kellemetlenségre szoktunk utalni. De próbáljuk hangosan kimondani: „Sajnálatos módon húszezer embert árokba lőttek.” Érezzük, hogy ebben miféle morális közöny lappang?

– Szakály ezzel is azt sugallta: a honi hatóságoknak semmi közük nem volt a zsidók elpusztításához.

– Ezeket az embereket – bevagonírozásuk előtt – itthon kifosztották. Csak minimális élelmiszert és pénzt vihettek magukkal. Néhányan vitatják, hogy a magyar hatóságok 1941-ben tudták-e, hogy a zsidókat legéppuskázzák majd. De az vitathatatlan, hogy az áldozatok többségét a biztos éhhalálba küldték. Ahogyan halálba küldték később az 1944-es deportáltakat is függetlenül attól, hogy a hazai politikai vezetés pontosan mikor értesült a gázkamrákról. Százezreket zsúfoltak vagonokba a fennmaradáshoz szükséges élelem és víz nélkül.

– Horthy alapította azt a vitézi rendet is, amelynek egyik jelenlegi tagja Szakály. Ő tehát megtestesítője a Horthy-rehabilitációnak.

– Nem véletlen, hogy elsőre épp a Kamenyec-Podolszk-témát hozta föl. Az alaptörvény preambuluma kimondja: Magyarország 1944. március 19-én, a német megszállással elveszítette szuverenitást. Vagyis az ezt követő deportálásokért Horthy és a magyar állam nem felelős. Csakhogy 1941-ben az ország még nem volt megszállva! Az akkor elkövetett bűnökért még az alaptörvénnyel sem lehet felmenteni Horthyt és a kormányát. Ezért kell átírni a történelmet.

– De az sem igaz, hogy a náci bevonulás után teljesen elveszítettük az önrendelkezésünket.

– Horthy maradt a kormányzó, ő nevezhette ki a miniszterelnököt. A kormánytagok többsége a posztján maradt, a parlament ülésezett. A szuverenitás bizonyos foka megmaradt, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy ’44 júliusában Horthy képes volt leállítani a deportálásokat. Megtehette volna korábban is, de nem tette. És mire a döntésre rászánta magát, több százezer vidéki zsidót elhurcoltak az országból. Az sem igaz, hogy embermentők bújtatták akkor a zsidókat. A deportálások oly gyorsan zajlottak, hogy idő sem volt mentésre, de szándék is alig. Erre később, főként a fővárosban volt példa. Akkor is inkább a külföldi szervezetek látták el hamis papírokkal, védlevelekkel a budapesti zsidókat. Ezért is kelt akkora felháborodást a Sorsok Házának eddig ismertetett koncepciója. Ám ez a kormányzati projekt is hírzárlat alatt van.

– A Fidesz–KDNP alaptörvénybe foglalta azt is: ők az 1944. március 19. előtti kormánnyal vállalnak jogfolytonosságot. Eszerint szimbolikusan újra a „tengelyhatalmak” szövetségesei lettünk.

– Holott a mai Németország sem vállal jogfolytonosságot a náci Németországgal. A preambulum a mai magyar államot egy olyan állam utódjának deklarálja, amely a „tengelyszövetség” részeként már 1941-ben, szuverenitása teljes birtokában deportálást hajtott végre.

– Ha úgy vesszük, Nemzeti hitvallásunk, az Alaptörvény preambuluma alapján még mindig „utolsó csatlósok” vagyunk. Ez más értelmezést ad a német megszállás emlékművének is. Másfelől: a Jobbik 2007-es Bethlen Gábor Programjában jelent meg először az, hogy 1944-ben „letértünk a jogfolytonosság útjáról”.

– Ma sem tudjuk, kik írták a preambulumot, de a szöveg tényleg a Jobbik történelemszemléletét tükrözi. És ezt „öntötte szoborba” a megszállási emlékmű is. Én azonban úgy hiszem, a holokauszt-emlékévvel a kormány elszámította magát. A kettős beszéd taktikája szerintem nem működik tovább. Nem tudhatjuk, ennek milyen következményei lesznek. De az biztos, hogy a történet folytatódni fog.