Szellemi népirtás
Az MTA Világgazdasági Kutatóintézetének volt igazgatója, jelenleg emeritus professzora szerint ma Magyarországon szellemi népirtás folyik. Hangsúlyozza: a kormány a hatalom megtartása érdekében olyan helyzetekbe viszi az országot, amelyek visszavonhatatlanul a perifériára sodornak bennünket.
– Néhány éve mondta lapunknak: kihátrálunk Európából. Pedig akkor még nem kötött a miniszterelnök ellentmondásos szerződést Putyinnal és nem keverte magát konfliktusba Amerikával és a Norvég Alappal is. Ráadásul azóta még látványosabban leépítették a demokratikus intézményrendszert. Hova vezet ez?
– 2002-ben, a Fidesz nagygyűlésén jelentette be Orbán Viktor, hogy a haza nem lehet ellenzékben – ez jobb helyeken a demokrácia alapelveinek megkérdőjelezését jelenti. Ekkor kezdődött a társadalmi tudatfertőzés, amely mára méreteit tekintve inkább szellemi népirtásként írható le. Az autoriter hatalmak érdeke, hogy ne legyen gondolkodó értelmiség és nyitott társadalom, mert csak így tartható fenn hosszú távon a rezsim. Ezért is volt szükségük a felsőoktatás szétverése után a közoktatás lezüllesztésére is. A tömegesen bevezetett közmunkaprogram – jelenlegi formájában – alkalmatlan versenyképes munkaerő teremtésére és a vidék felzárkóztatására. Vagyis a fenntartható növekedés, ami Európában az „innovatív társadalomra” épít, ugyancsak utópia marad.
– De az utóbbi időben – igaz, az elmúlt években nem először – százezrek tiltakoznak az utcán. Ez sem állíthatja meg a „szellemi népirtást”?
– Reménykedhetünk, hogy talán valamelyest megakasztja. De az összkép akkor is lehangoló. A magyar társadalom jelentős része fogékony a tömeges népbutításra. Ez visszafordíthatatlanul marginalizálódáshoz vezet: a mai felgyorsult világban aki lemarad, annak lehet, hogy egyáltalán nincs esélye felzárkózni. És persze naivitás lenne azt gondolni, hogy ha felerősödnek az ellenérzések a kormánnyal szemben, akkor majd meghátrál. Minél erősebb lesz az ellenállás, annál keményebb tudathamisító kommunikációs eszközöket vetnek be hatalmuk megtartásáért.
– Egyre többen gondolják úgy, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az elődjénél keményebben fog fellépni az uniós értékek betartatásáért, vagyis a magyar „szabadságharc” sem marad válasz nélkül. De ön szerint a technikai szankciókon, illetve a szélsőségesnek mondható szavazat- vagy transzfermegvonáson kívül milyen eszközökkel élhet a bizottság?
– Tévhit, hogy Brüsszelnek nincsenek hatékony eszközei. A szavazatmegvonás, illetve az uniós pénzcsap elzárása valóban csak mint utolsó megoldás jöhet szóba. Viszont hatékony eszköz lehetne, ha az Európai Néppárt kizárná soraiból a fideszes képviselőket. Sok jel utal arra, hogy Martin Schulz és Jean-Claude Juncker – különböző politikai nézeteik ellenére – a két nagy néppárt közötti szorosabb együttműködésre törekszik, az euroszkeptikus pártokkal szemben pedig kényszerül is. Ez azt jelentené, hogy a konzervatívoknak nem lenne szükségük többet „erősítésként” a magyar jobboldali képviselőkre. De a transzferekkel is lehet büntetni, és nem feltétlenül úgy, hogy megvonjuk őket.
– Ezt hogy érti?
– Az utóbbi időben az Európai Bizottság számára is világossá vált: történhettek Magyarországon visszaélések az uniós pénzekkel. Nem lepne meg, ha a Juncker-féle bizottság komolyabb vizsgálatokat indítana a csalások felfedésére. Márpedig ha az alapos gyanú bizonyosságot nyer, arra kötelezhetik a kormányt: fizesse vissza a nem tisztességesen felhasznált pénzeket. Ennek komolyabb elrettentő hatása van, mint ha megvonnának forrásokat a következő pénzügyi ciklusban.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
