Szél Bernadett Ron Werberrel szeretne dolgozni a kampányban

– Miért kell egy ötszázalékos pártnak miniszterelnök-jelölt? Társelnökként is megszemélyesíthetné a pártját, de nem keltené azt a látszatot, hogy a lehetetlenre vállalkozik.

– Elhatároztuk, hogy megújítjuk Magyarországot. És nem az éppen aktuális közvélemény-kutatási adatoktól függ a hitünk abban, hogy igazunk van. A válasz nagyon egyszerű: azért kell egy ötszázalékos pártnak miniszterelnök-jelölt, hogy ne legyen többet ötszázalékos párt. A választók azt nézik, hogy ki hitelesebb, ki őszintébb, ki átláthatóbb, ki fókuszáltabb. Vagy a másik oldalról nézve: ki fulladozik az intrika és a vádaskodás mocsarában, ki közvetít önellentmondásos üzenetet a nyilvánosság felé, ki zavaros és kaotikus. A cél a kormányváltás.

– De hogyan lesz itt kormányváltás, ha nem hajlandók együttműködni más pártokkal, amelyek szintén el akarják küldeni Orbán Viktort?

– Tévedés, hogy nem működünk együtt másokkal: mi bárkivel tudunk közösen dolgozni, aki valóban kormányváltást akar, és elkötelezett amellett is, hogy a Fidesz leváltása után nem folytatódhat a Fidesz előtti világ. Ennek megfelelően számos civilszervezettel és például a Gémesi György vezette Új Kezdettel is tárgyalásokat folytatunk.

– Egy nem létező párttal.

– Nem igaz, hogy nem létezik, például kiváló önkormányzati vezetők is vannak tagjai között. Két alapvető célból nem engedhetünk. Az egyik, hogy kormányváltásra van szükség, mert a jelenlegi kormány semmi jót nem hoz Magyarországnak, csak hatalomtechnikázik és nem kormányoz. Fel kell számolni azt az embertelen, függőségi viszonyokra épített rendszert, amit Orbánék kreáltak. A másik, hogy olyanokkal nem szabad együttműködnünk, akik nem tanultak az elmúlt harminc év hibáiból.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ezért a célért az sem drága, hogy esélyes körzetekben megosztják azokat a szavazókat, akik kormányváltást akarnak.

– Mi nem technikázgatunk. Én azért lettem miniszterelnök-jelölt, mert személyesen is elegem van a taktikázásból, a teketóriázásból, abból, hogy az ellenzék nagy része semmi mást sem csinál, csak huzakodik, ki hogyan fog a startvonalhoz állni. Miközben a verseny már régen zajlik. Ebből a nonszenszből ki kell lépni.

– Vagyis nem látja értelmét a koordinált indulásnak, pedig számos elemző szerint Orbán Viktor kétharmadát szolgálja minden más megoldás.

– Én ezt vitatom. 2014 bebizonyította, hogy a választópolgárok nem birkák, akiket a politikusok ide-oda terelgethetnek. Az LMP szavazói irányváltást akarnak ebben az országban, éppen ezért ha mi együttműködünk a régi irány bármelyik képviselőjével, akkor egyszerűen otthon maradnak, és Orbán Viktor jár jól.

– Semmilyen módon nem fognak együttműködni az MSZP-vel és a DK-val, a demokratikus oldal erősebb pártjaival?

– Ez a két párt még egymással sem tud szót érteni, és pont ebből volt elég. A választók azt látják, hogy politikusok helyosztó mérkőzése zajlik az ellenzékben. A Jobbik meg olyan irányváltásokat tesz, hogy szerintem már saját magukat sem tudják követni. Az LMP azért választott miniszterelnök-jelöltet, mert szeretnénk bebizonyítani a választóknak, hogy van erőnk, van tudásunk, van bátorságunk arra, hogy kezünkbe vegyük az irányítást. Amíg a többiek viszálykodnak, nem találnak ki a káoszból, amelyet keltettek maguk körül, értékrendek között csúszkálnak, addig mi szeretnénk előrejutni, mert mocsárrá vált a magyar politikai élet. Kormányoldalon és sajnos az ellenzékben is.

– Akkor az önök számára mindenki ellenfél: a Fidesz, az MSZP, a DK, a Jobbik. Legfeljebb az Új Kezdet nem az. Meg talán a Momentum, amely viszont egyedül akar indulni.

– Nem mindenki ellenfél, mert mi nem a többi párttal, hanem a magyar emberekkel akarunk foglalkozni. Minden választópolgárral együtt tudunk működni, aki gyökeres változást szeretne Magyarországon. Ezt a politikusokról nem tudom elmondani, mert sokan közöttük éppen abban érdekeltek, hogy ne legyen változás. És azt is érdemes tisztázni: sem a Fidesz, sem az MSZP nem egyenlő a szavazóival, ezt pontosan érzi mindenki, akit egykori kedvenc pártja cserbenhagyott. Ezek a pártok már számtalanszor elárulták szavazóikat.

– Az LMP alig jutott be az Országgyűlésbe a legutóbbi választásokon. Még mindig nem értem, hogy most mitől lettek olyan erősek, hogy készen állnak a kormányváltásra.

– Attól, hogy a választók szeretnék, hogy új erő vegye kezébe az ország irányítását. Ennek az erőnek pedig nálunk van biztos, jó otthona. Azért vagyunk erősek, mert a választópolgárok már belefáradtak abba, hogy jobbról-balról átverik őket. Vagy ahogy Ángyán professzor úr mondta, váltóműszakban hordták szét az országot.

– Káoszról beszélt az ellenzéki oldalon. Értsük úgy, hogy Botka László, akiben a tavasszal még nagyon sokan bíztak, végül csak káoszt keltett maga körül?

– Ne értsük így. Én jó munkát kívánok Botka Lászlónak, és egyáltalán nem szeretnék az MSZP belügyeibe belekontárkodni. Viszont tapasztalom, hogy a választók mit látnak az ellenzék különböző pártjainak tevékenységéből. Nekik üzenem: van kit választaniuk, ha eltökélt, felkészült erőt szeretnének kormányon látni. Az nem érv, hogy valaki kicsi vagy nagy. Az MSZP-t most éppen nyolc százalékon mérik, az olyan nagy lenne? A különbség abban van, ki az, aki tudja, mit szeretne elvégezni és hogyan áll a munkához. A mi politikusi generációnknak sokkal nehezebb, mint a rendszerváltóknak volt. Nekünk az elmúlt 27 évben eltékozolt, elfecsérelt, tönkretett bizalmat is helyre kell állítanunk. Sajnos nem nulláról, hanem mínuszból indulunk.

– Többször látták Budapesten az elmúlt hetekben Ron Werber izraeli kampánytanácsadót, aki a szocialistákkal nyert 2002-ben. Az a hír már elterjedt, hogy a mostani kampányban nem áll majd az MSZP mellé, viszont megint Budapesten van. Úgy hallottuk, együtt fognak dolgozni. Igaz ez?

– Nagy valószínűséggel a mi kampányunkat fogja majd segíteni. Erről az elnökségünk a napokban dönt. Én nagyon jó szakembernek tartom, akinek a tanácsait hasznos lenne meghallgatnunk.

– A kormánysajtóban a gyűlölet karmestereként emlegetik. Ez nem veszélyes az LMP-re nézve?

– Nevetséges. Szerintem Magyarországon csak egy ember van, aki a gyűlöletkarmester címet kiérdemelheti, őt pedig Orbán Viktornak hívják.

– Egy választási hadjárat nagyon sok pénzbe kerül. Önök büszkék arra, hogy nincsenek oligarcháik, viszont forrásaik sincsenek. Hogyan lesz ebből átütő kampány?

– A 2014-es választáson elért eredményünk alapján állami támogatást kapunk, ezzel kell gazdálkodni. Nekünk többet ér a szabadságunk, mint az a pénz, amit kaphatnánk. Aki oligarchákkal áll össze, csapdába esik, mert azt kell csinálnia, amit az oligarcha a pénzéért elvár, és nem azt, amit a választóknak ígért. Persze nem vagyok álnaiv. Tudom, olyan versenyben indulunk, ahol rajtunk kívül mindenki doppingol. Tény, hogy takarékosan kell gazdálkodnunk, nálunk nem lesz úri muri, hivalkodás, de a kampányban így is helyt fogunk állni.

Fotó: Bazánth Ivola

– Ön szerint előny vagy hátrány, hogy nő?

– Én a politikai teljesítményt nem tudom nemi kérdésként értelmezni. Az, hogy valaki miniszterelnök-jelölt vagy kormányfő, a vezetésről szól, az aktivitásról, a rátermettségről, a felkészültségről, a tudásról. Nekem pedig meggyőződésem, hogy az ilyesmiben személyes különbségek vannak. Olyan különbségek, amelyek nem attól függnek, hogy valaki férfi vagy nő.

– A képességek nem, de a lehetőségek nagyon is függhetnek ebben a macsó társadalomban, ahol az Országgyűlésben tízszázaléknyi nő van.

– De én vagyok az élő bizonyíték, hogy az ország ki tudott termelni egy olyan pártot, amely nőt indít miniszterelnök-jelöltként.

– Olvastam egy interjúját, amelyben azt mondta: ön tulajdonképpen kvótanő. A női kvóta segítette ahhoz, hogy szóvivő, majd női társelnök legyen.

– Tegyünk ebben rendet: az LMP-ben nem női, hanem nemi kvóta van. Ahogy Schiffer Andrást senki sem nevezte férfi társelnöknek, nekem sem jár a női társelnök titulus. Én egyébként azt várom a férfiaktól, hogy ők is kiálljanak a nőkért. Ha valami, akkor a miénk közös történet. Az LMP-ben azt élhettem meg, hogy férfiak is kiálltak azért, hogy bizonyíthassak. Ha ők nem lettek volna mellettem, most nem engem kérdez miniszterelnök-jelöltként.

– Tudja, hogy szét fogják magát szedni? A családot is, a gyerekeknek sem lesz könnyű. Egy hétig, mondjuk, mosolyognak, cüccögnek, legyintenek, lám, mit lépett ez a négy és fél százalékos kis LMP. Ám ha meglódul a népszerűsége, és látszik, hogy igazi ellenfél, akkor nem lesz irgalom.

–A pápa útmutatását követem: nem félek. Nem vagyok hajlandó félni semmitől. Állok elébe annak, ami jön, és ebben az egész családom támogat. A gyerekeket viszont jó lenne a politikai küzdelmekből minden szinten kihagyni. És azt üzenem mindazoknak, akik most mosolyognak, hogy én azokkal vagyok, akik már egyáltalán nem tudnak mosolyogni azon, amit a politika művel. Akik nem engedhetik meg maguknak, hogy mosolyogjanak. Ebben az országban nagyon sok dühös, megkeseredett ember van. Akik félnek, akik a Facebookon sem mernek lájkolni, mert kirúghatják őket a munkahelyükről. Én ezeknek az embereknek a miniszterelnök-jelöltje vagyok. Az ötvenes évek hangulata uralkodik az országban. Nem szabad, hogy ismét olyan erők kaparintsák meg a kormányrudat, amelyek önmaguk szolgálataként fogják fel a vezetést. Arra van szükség, hogy a legfelkészültebb, leghitelesebb, legbátrabb kapja meg ezt a lehetőséget.

– És maga a legbátrabb?

– Engem sokan tartanak bátor embernek. Én pedig szuggerálom magamat: bátorság nélkül nem szabad csinálnod, amibe már belekezdtél! Nem szabad félned!