Szebb az angyal, mint a guillotine...
A békéscsabai szlovák főkonzulátus vezetője másodízben áll az intézmény élén, ám a körülmények nem mindenben azonosak azokkal, amelyekkel a 2001-es megnyitáskor találkozott.
Nyolc és fél évvel ezelőtt Stefan Dano Kassáról érkezett a Viharsarok fővárosába, hogy öt esztendőre átvegye az új képviselet vezetését. Tavaly ismét őt nevezték ki a főkonzulátus élére. Tevékenységét részletezve munkatársunknak elmondta, hogy nem változott például illetékességének hatósugara: most is – Borsodtól Csongrádig – hat kelet-magyarországi megyében látja el feladatait. Ezek között alapvető a szlovák állampolgárok segítése, amennyiben problémáikkal a főkonzulátust megkeresik.
Kiemelte például, hogy kiváló kapcsolatokat sikerült kialakítaniuk a régió számos egészségügyi intézményével, ha honfitársai balesetet szenvednek vagy váratlanul megbetegszenek, a kapcsolata kórházakkal olajozottan működik. A magyar bűnüldöző szervekkel viszont – szerencsére – alig akad dolguk, komolyabb krimivel nem is tud szolgálni.
Annál szerteágazóbb feladatot jelent a főkonzulátus számára a gazdasági, kereskedelmi, oktatási, kulturális és egyéb együttműködés fejlesztése. Az iparkamarák már összedolgoznak, kiállításokat, árubemutatókat szerveznek egymás országában, örvendetesen bővülnek kulturális kapcsolataink.
Talán nem véletlen, hogy – kassai lévén –- sikerült elhoznia a Viharsarokba a Hernád-parti nagyváros országos hírű filharmonikus zenekarát. Vagy hogy a közelmúltban a Békés megyei Jókai Színháznak a szomszéd országok bemutatását célzó műsorsorozatában átütő sikert aratott a Kassai Állami Színház csapata a Társkeresők című kortárs vígjáték szlovák nyelvű előadásával (A helyi publikum részben értette, részben vetített feliratozás segítségével követte a cselekményt.) Most szervezzük a csabai filharmonikusok szlovákiai válaszfellépését – tette hozzá a főkonzul, megjegyezve, hogy a programok lebonyolításához eddig mind Pozsony, mind Békés megyei helyi önkormányzatok komoly anyagi támogatást nyújtottak.
A kétoldalú politikai kapcsolatok figyelemmel kísérése a budapesti szlovák nagykövetség feladata, ám nem véletlen, hogy kelet-magyarországi főkonzulátusának működését – egy évvel az azonos szintű kassai magyar képviselet megnyitása után – Békéscsabán indította el Pozsony. Ez a táj, ez a város a magyarországi szlovákság központja, ahol közvetlenül is figyelemmel kísérhetik a XVIII. század óta itt élő szlovák nemzetiségű lakosság életét, támogathatják kulturális hagyományaik ápolását, anyanyelvük megőrzését.
Főleg ez utóbbival kapcsolatban sorolta a gondokat a diplomata. Mert bár igaz, hogy például Békés megyében Szarvason és Tótkomlóson is működik nemzetiségi általános iskola, Csabán pedig gimnázium (a két magyarországi szlovák középiskola közül az egyik), ám a tantárgyak túlnyomó többségét magyar nyelven oktatják. A főkonzulátus érdemeként is említette Stefan Dano, hogy a nevezett tanintézetek felújítására a magyar állam jelentős összegeket fordított, bár az utóbbi időben – nyilván a válság hatására is – nehezebben nyílik a pénzforrás, pedig a gimnáziumra már nagyon ráférne egy tatarozás.
A főkonzulátus főleg az anyaországgal meglévő kapcsolatok ápolásában, fejlesztésében tud segíteni, és ezt meg is teszi. Az iskolások nyelvi, illetve sporttáborokba (például síelni) járnak Szlovákiába, ottani hasonló intézményekkel tartják a kapcsolatot, alapvetően a szlovák állam támogatásával, illetve a megpályázható lehetőségekre építve. Mindez fékezheti az alföldi szlovákság asszimilációját, de a folyamatot feltartóztatni nem képes. A főkonzul ismeretei szerint Magyarországon mintegy félmillió embernek lehetnek szlovák gyökerei, ennek a többségük tudatában is van, a legutóbbi népszámláláson mégis csak 17 ezren vallották magukat szlováknak.
– Ezt a trendet valószínűleg csak tovább erősíti, ha a két állam közötti kapcsolatok nem mindenben felelnek meg azoknak a nemzetközi normáknak, amelyeket szövetségesektől, szomszédoktól joggal vár el a nagyobb közösség, például az Európai Unió – szögezte le Stefan Dano. – Békéscsabára szerencsére e vonatkozásban általában a nyugalom a jellemző, jóllehet itt is akadtak kisebb atrocitások, a szlovák helységnévtábla összemázolásától a buszon (nagy)anyanyelvükön csevegő gyerekek leszólásáig. Néhányan a főkonzulátus előtt is tüntettek, tiltakozva a szlovákiai nyelvtörvény ellen, s a témát rögtön kibővítve a lakosságcserével és Trianonnal, de aztán ennek sem volt folytatása – legalábbis eddig nem.
A főkonzul végül emlékeztetett arra, hogy a képviseletet együtt avatta fel a két kormányfő, Orbán Viktor és Mikulás Dzurinda, egy időben Békéscsaba egyik, akkorra helyreállított büszkeségével, az angyalos díszkúttal. A szlovák miniszterelnök még több mint félmillió forintos, jelképes csekkel is hozzájárult a csabaiak városszépítő elképzeléseinek megvalósításához.
– Nos, ezzel a bronzangyallal átellenben azóta felavatták a trianoni emlékművet, amivel nyilvánvalóan nem az volt a kezdeményezők és a koszorúzók célja, hogy kapcsolataink javítása, fejlesztése irányába tekintsenek vagy lépjenek előre. Feltépni a sebeket, sőt sóval meghinteni, ez senkinek sem használ – hangsúlyozta Stefan Dano, kifejezve egyúttal a reményét, hogy nemcsak neki tetszik jobban a szökőkút a szárnyát kitáró angyallal, mint a trianoni márvány-guillotine a Magyarországra lehulló bárddal…
