Szárnyvonalnyitások

Huszonöt év után nettó százezret kereső kalauz, kilencven százalékos, harmincöt forintos vonatjegy, alig tucatnyi utassal közlekedő vonatok. A múlt héten újranyitott, s azóta naponta kétszer közlekedő Lajosmizse-Kecskemét járaton utaztunk, ismerkedtünk a környékbeliek közlekedési lehetőségeivel. Utána ritkábban szidtuk a BKV-t.

2010. július 12., 11:30

A lajosmizsei pályaudvar a második templom után balra, a Rákóczi utca végében található. Oldalában tábla hirdeti büszkén: P+R parkoló is rendelkezésre áll. Négy hely. Ennyi is elég – egyszem autónkat álmosan ugatja a szomszédos vas- és színesfémhulladék átvevőhely négylábúja. Hat körül még a forgalmista is irodájában ül, tányérsapkája mellett légycsapó.

Aztán befut Ócsa felől a vonat és érkezik Kecskemétről a kis piros BZmot 201-es. Nénik, bácsik tolják fel egymást a szerelvényre, megvan vagy fél méter magas a lépcső. Az újraindított járat 6:25-kor startol, negyvennégy férőhelyén ha tízen osztozunk. Cekkeres nénik üldögélnek az ablaknál a jobbik otthonkában. A szatyor még üres, de nem sokáig, a csütörtök piacnap.

– Örülünk nagyon, hogy visszaadták a kisvonatunkat. Átszállunk Lajosmizsén az ócsai vonatról erre, ami épp a piacnál tesz le. Megvesszük a paprikát, paradicsomot, uborkát, ha csak ötven forinttal olcsóbb, számít. Kisnyugdíjasok vagyunk.

Csakhogy visszafelé a vonatra délután négyig kellene várni. Hazafelé inkább buszoznak, bár távol a megálló.

A piacnál a többség valóban leszáll. Egy asszony hatalmas zsáknyi zsemlét cűgöl föl a szerelvényre, ezerért adják a kuvasznak való rágcsálnivalót. A nőnek a kalauz segít, ismeri egymást itt szinte mindenki.


Manci néni Lajosmizse egyik kijjebb eső részén, Klábertelepen lakik. Beteges, gyakran jár Kecskemétre orvoshoz, miképp ura, aki rákos. A mizsei buszig nem tudnak elgyalogolni, több mint három kilométer lenne. A biciklizés se megy már, a földúton amúgy is elsüllyednének a homokban.

Az asszony kilencven százalékos jegyet vesz, harmincöt forintot fizet. Ajtai János kalauz szinte fejből tudja, kinek, milyen tikettet kell adni. Huszonöt éve kezdte, most nettó százezret keres, plusz harmincnyolcezer üzemanyagtérítés, de azt el is autózza, hogy munkába jusson. Amíg a lajosmizsei vonat nem járt, csak hetven-nyolcvanezret vitt haza, mert jegypótlékot is kapnak. Ma reggel ötkor állt szolgálatba, és délután ötkor végez. Miután beérünk Kecskemétre, IC-vel a Nyugatiba megy, onnan vissza Lajosmizsére, megint Budapestre, ahonnan végül vissza Kecskemétre. Megesik, két szolgálat között nincs tíz perc vécére menni.

– Ezen a vonalon sokan csak két-három megállót utaznak, elmennek a boltba, vagy az egyik megállóhoz közeli bevásárlóközpontba, strandra. Persze a napi két pár járat vajmi kevés, hat kellene, jó csatlakozásokkal.

– Tegnap az ATV-ben az LMP frakcióvezetője arról magyarázott, hogy kampányfogás a vonalak újraindítása, felesleges a pénz beléjük – mondja egy velünk utazó vasutas. – Az biztos, hogy pazarló a MÁV gazdálkodása és irdatlan pénzek folynak el. Miért kell például milliárdokért gázolajkutat fúrni, amikor aztán bezárják a vonalat, s amúgy is remek mobilkutak vannak? Miért nem lehet felújítani azokat a vonalakat, amelyeken negyven kilométert több mint egy óra alatt tesz meg a vonat? Nem kell ide nagy varázslat. Öt szakember meg negyven kéz. Ezt a vonalat is kézi erővel újították föl pár éve, aztán bezárták.

Bólogatnak a kollégák. A szolgálatban lévő mozdonyvezetőt már kevéssé nyomasztja a jövő. Egy hónap múlva nyugdíjba vonul. Kétszáz nettó, tizenkét órás szolgálat kétszer húsz perc szünettel, egy öngyilkos a harmincnégy év alatt. Cseles volt, kanyarban feküdt keresztbe a síneken.

– Itt aztán nem spóroltak milliárdokat, az biztos – szól közbe egy szolgálaton kívüli mozdonyvezető. – A teherforgalom ugyanúgy ment, a személyzet itt maradt, egyedül a gázolaj maradt meg.

Rásandítunk a mozdonyvezető fülkéjében lévő MFB-re (mozdonyfedélzeti berendezésre), s kiderül, Kecskemétig 24,2 liter gázolajat fogyasztottunk. Az a napi négy menet esetén cirka harminckétezer forint. Aminek persze még az ötöde se jön vissza a jegyek árából, például egy olyan napon, mint a mai. Kalauzunk szerint eddig a vonaton, noha piac van, mintegy tucatnyi utas fordult meg. Megfigyelésünk az, hogy a többség ingyen, vagy kilencven százalékos jeggyel utazik, s visszafelé nem a vonatot választja. Mert nem akar rá hat órát várni.



Az újjáéledő szárnyvonalakról olvashat riportot a 168 Óra csütörtökön megjelenő számában.