Szánj egy délelőttöt a rendszerváltásra!

A szamizdat hosszú évek óta csak a történelemkönyvek utolsó lapjain jelenik meg, ezzel együtt sok helyen ma is az alternatív tájékoztatás legstabilabb módja. Nyomtass te is!, szól a felhívás, ami talán elsőre nevetségesnek tűnik, de még mindig több haszna van, mint elmélkedni a semmittevésről.

Reggel kilenc, Pozsonyi út, az autó indulásra kész. Öt utas, majdnem ezer nyomtatott újság. Amíg megyünk kifelé a városból, mindenki hajtogat. Egy A4-es lapon négyoldalnyi szöveg van, vagyis a hajtogatás után egy kis alakú, négyoldalas kiadvány van a kezünkben. Egy szamizdat. Van országos verzió, meg Pest megye 3., ezeket külön kell pakolni, de a fő üzenet azért ugyanaz mindegyiken. A Nyomtass te is! 235. számának címlapján mi más lenne, mint a csirkefarhátsztori, ami a kormány kudarca. A téma fontossága és aktualitása vitathatatlan, ezzel együtt nem könnyű elmagyarázni kevesebb mint ezer karakterben, hogy mi a probléma az árak befagyasztásával, az inflációval és a csirkerészekkel.

De ennek a kiadványnak pont ez a lényege. Olyan sztorikat kell elmondani röviden és nagyon egyszerűen, amelyek érdeklik az embereket, de amikről a híradókban, főként a kormánypárti híradókban nem esik szó. Ilyen a korrupció, az infláció, a Fudan egyetem, a kórházi várólista. Újságot nem olvasnak a tömegek, a szakcikkek és elemzések nem a hétköznapi hírfogyasztóknak készülnek, ezért olyan tartalmat kell gyártani, ami könnyen befogadható, amit hajlandók elolvasni olyanok is, akiket alapvetően nem érdekel a politika vagy a gazdaság. Akiknek pár percük van erre az egészre.

A legelső lökést még 2017-ben a vidéki sajtó bekebelezése adta, mondja L. László János, a Nyomtass te is! kitalálója, a lapot kiadó eDemokrácia Műhely Egyesület alapítója. Azt kérdeztük magunktól, hogy miként lehet ezekhez az olvasókhoz eljutni a lehető legolcsóbban és legegyszerűbben. Egy félbehajtott A4-es lapnál és személyes terjesztésnél nincs egyszerűbb módszer. Alapvetően az a cél, hogy a lakosság tájékozott és naprakész legyen közéleti ügyekben, ne kizárólag a mindenkori kormánypárt propagandaszerű híreiből tájékozódjon. Persze majdnem minden háztartásban van már internet-előfizetés, azonban a többség nem közéleti híreket olvas a neten. Ezt a gátat kell valahogy áttörni.

Van néhány település, ahová minden héten kimegyünk, ha esik, ha fúj, mondja Rita, aki évek óta szórja a postaládákba az aktuális lapszámokat. Most csodaszép az idő, bár kissé hideg van, de olyan is volt, amikor mínusz nyolc fokban vagy szakadó esőben kellett végigtalpalni az utcákat. Nem volt mindig felhőtlen a mosolya, amikor indulni kellett. Dömös, Szentendre, Kisoroszi, Dunabogdány, Tát mindig el van látva, ezek a települések ugyanis egyfajta mérőállomások: itt mérik le, van-e értelme annak, amit csinálnak.

Sokan legyintenek, meg kiröhögnek, mert a 21. században már nevetségesnek tűnik fénymásolt, otthon nyomtatott szamizdatokat postaládákba dobni. Belvárosi, fűtött kocsmákban lehet is tudományos szintű vitákat folytatni meg szimpóziumokat tartani a lakosság tájékozatlanságáról, csak hát a nagy közös egyetértésből nem lesz új olvasó egy darab se, vonja meg a vállát Rita. Ezzel legalább elérünk néhány száz embert, mutat a kezében lévő paksamétára. És az se utolsó dolog, hogy közben mi sem hülyülünk meg a tétlenségtől és tehetetlenségtől, teszi hozzá, majd int, hogy nem, abba a postaládába nem dobunk, a tulaj nem kéri, nem örül neki.

Dömösön néhány postaláda marad csak ki, van, aki udvariasan, van, aki ordítva adja az aktivisták tudtára, hogy nem szeretne Nyomtass te is! kiadványt olvasni. A többség ugyanakkor elfogadja, sőt el is olvassa, ráadásul nemcsak ellenzéki érzelműek. Ezt onnan lehet tudni, hogy a csapat rendelt egy kutatást a kiadvány hatásáról, fogadtatásáról. Eszerint a bedobott lapok harmadát elolvassák, sőt beszélgetnek is a felvetett kérdésekről, témákról. Ennél is fontosabb, hogy a megkérdezettek nyolc-tíz százaléka azt mondta, változott a véleménye az adott témát illetően. Ez nem jelent rögvest egy plusz ellenzéki szavazót természetesen, de azt jól mutatja, hogy az embereket igenis érdekli, mi van körülöttük, és véleményük is van.

A cél az, hogy a választás közeledtével a lehető legtöbb településre el tudják juttatni a heti lapszámokat. Nem egyet-egyet, hanem hat héten át minden alkalommal. Az ugyanis nem ér semmit, ha egy-egy kiadvánnyal teleszórják a falvakat. Minimális eredményt is csak azzal lehet elérni, ha rendszeresen jelen vannak, ha a lakosság megszokja, hogy minden szerdán vagy szombaton jön a lap. Sőt az is számít, hogy látják azokat az aktivistákat, akik bedobják a ládákba a lapot.

Sokkal többen köszönnek vagy intenek oda kedvesen, mint ahányan anyáznak. Ezzel együtt ez utóbbira is van példa. Egy nyugdíjas programozó matematikus például a dömösi kanyarunkkal egyidőben Dunabogdányban szórta a lapot, amikor az egyik lakos utánarohant és nekitámadt. Csak azért hagyta abba a dühös bogdányi az aktivista ütlegelését, mert egy ismerőse rákiabált, „én is fideszes vagyok, de ezt akkor sem szabad”. Az ügyből feljelentés lett, ez az eset ugyanis messze túlmegy az átlagos szomszédviszályokon vagy buszmegállói balhézáson. Szerencsére ez egészen kirívó eset.

Örülnének, ha a választás előtti hat hétben kétmillió potenciális olvasót el tudnának érni – ennyien élnek ezer-ötezer fős településeken. A választások idején fél-egymillió példányt nyomtak a kiadványból hetente, vagyis nem lehetetlen ez a küldetés. Most nagyjából ezer aktivistáról tudnak, ez száz-százötvenezer ezer példány terjesztését jelenti. Jó lenne négyezer aktivistával dolgozni, akkor összejöhetne a kívánt kétmilliós elérés. Az év elején eléggé felpörgött a dolog, több százan jelentkeztek, hogy segítenének alkalmanként vagy akár rendszeresen is.

A lap mindig kedden készül, szerdán a Pest megyei falvakba viszik, szombaton pedig szerte az országba megy a kirajzás. Hatvanan-nyolcvanan indulnak minden szombaton autóval, emellett azonban működnek Budapesten kívüli kisebb központok is. Heves és Vas megye különösen erős, de kiemelkedik a debreceni különítmény, amely magát Közéleti origaminak nevezte el. A szervezett csapatok mellett bárki nekiállhat maga is nyomtatni és terjeszteni. Ezt nem is igen tudják vezetni vagy nyilvántartani. Épp a követhetőség miatt hozták létre az Instagram-oldalukat is, ahol bárki felrakhatja egy képpel, hogy épp melyik településen tevékenykedik.

Jelen kell lenni, mondja János. Jelen lehet lenni akár rendszeresen, akár alkalmanként, ha nem aktivistaként, akkor támogatóként. Vannak cégek, magánszemélyek, akik néhány ezer vagy akár több tízezer forinttal is beszállnak, mások rendszeresen dolgoznak, szervezkednek. Próbálunk valami olyan szlogent kitalálni, hogy Szánj egy délelőttöt a rendszerváltásra, mondja János. Mert ha több ezren csak egy-egy szombatot szánnak arra, hogy segítsenek, már azzal is sokat lépünk előre.