Szabadságra hangolva

– Pályafutása kapcsán nem pusztán a Mandel Quartet sikereit illik említeni. Hanem például az olykor világsztárokat felvonultató, telt házas hangszertörténeti, hangszerismereti sorozatát, a Hangszercsodákat, amely a MÜPA-ban futott. Vagy a Budaörsi Fesztivál megszervezését. Ezeket a projekteket is hátrahagyta?

– A MÜPA-sorozat folytatásában is a legnevesebb hazai és külhoni művészek vettek volna részt. Ám miután elhunyt az intézmény vezetője, Kiss Imre, utódja, Káel Csaba közölte: nincs szükség rám. A miértre nem kaptam szakmai választ.

– De a Budaörsi Fesztivál is kifújt?

– Lesz, de nélkülem. Ott az történt: nőtt az igény a szélesebb közönséget vonzó, de művészileg silányabb programra. Már ez sem tetszett, ráadásul ezek költségesebbek is – miközben csökkentek a fesztivált támogató cégek lehetőségei. Bonyolította a szervezést, hogy a West Balkánban történt tragédia miatt a fesztiválokra is kiterjesztették a normalitás határain túlfutó új engedélyeztetési előírásokat. Csak egyetlen abszurd: a vízügyi hatóság bélyegzőjét is kötelezően előírják, nem említve, kell-e vizsgálni, akad-e tó, folyó vagy bármilyen vízszerűség a fesztivál helyszínén. Budaörsön egyik sincs. Az önkormányzat ezért nem tudott a jogszabály szerint nyilatkozni a kérdésről a vízügynek. Az viszont így nem stemplizhette az engedélyt. Akkor, két éve, a fesztivál lényegében illegálisan startolt. Én a kafkai helyzetek miatt lemondtam igazgatói tisztemről.

– Sejti, mi visz minket téboly felé?

– Nekem úgy tűnik: az évtizedek óta súlytalan honi kultúrpolitika a bürokratái szintjén is végképp felhígult. Szóba sem állnak azokkal az alkotókkal, akik műveltségük, világban szerzett tapasztalatuk alapján próbálnának tanácsot adni, közművelődést szolgáló projekteket szervezni.

– A hígulás okairól van elképzelése?

– Paradox módon a jelenlegi kormány rendkívül következetesen valósít meg egy sehová sem vezető víziót: a művészetideologizálást. Mindent a Magyar Művészeti Akadémia alá rendelnek, amely sok milliárd forintot oszthat el tagjai között, illetve azok remélhetnek még támogatást, akik elfogadják a nézeteiket.

– Önnek nincs köztük haverja?

– Fekete Györgyöt, az MMA elnökét, építész szüleim egykori kollégáját kíváncsiságból megkérdeztem: felléphetnék-e az MMA fennhatósága alá került Vigadóban. Mosolyogva mondta: nem. Tudtam, mit jelez a kurta válasz. Mégsem fogok érdekből haverkodni, nemzeti címért, díjért nyomulni. Korlátozná a szabadságérzetemet.

– Együttes vezetésén kívül sosem vállalt más funkciót?

– Az „átkosban” párton kívüliként vállaltam el az Interkoncert osztályvezetői pozícióját, amely székből fellépéseket szerveztem kollégáimnak. Persze ingyen, mert saját együttesemet sem raktam „feketelistára”. Ma másként mennek a dolgok.

– A Mandel Quartet is kafkai okokból szűnt meg harminc év után?

– Jakobi István és Márta István egyéb elfoglaltságai miatt lett vége. Olykor koncertezünk még az őket helyettesítő fiatalokkal. De az már nem ugyanaz, még ha esetleg technikailag jobban szól is.

– Miért pont Ausztriába tette át székhelyét?

– Német nyelvterületen végeztem restaurátorként. Bécs közel is van a hazához, amelytől nem tudnék végleg elszakadni. Művészeti vállalkozóként Aba-Nagy Zsuzsa, Bécsben élő zeneművész kollégámmal létrehoztuk a Geneamus Verein Wien céget. Sok mindennel foglalkozunk: új és régi zenével, a fesztiválszervezéstől a konferenciákon át a könyv- és lemezkiadásig.

– Az osztrákok tárt karokkal fogadták?

– Nekem kellett felderíteni a terepet, kapcsolatokat építeni. És nem csupán a hasonló pályán mozgó ottani magyarok, hanem az osztrákok is nyitottak voltak. Szeretnénk például szervezni egy nemzetközi zenei versenyt, amelynek kiírásához előbb meg kellett keresnünk élvonalbeli európai elektronikuszene-szerzőket. Az elképzelés hallatán az osztrák vagy az angol zeneakadémiák illetékes tanszékvezetői azonnal igent mondtak, nem firtatva a gázsit vagy azt, ki lesz még a projektben. Az osztrákok egyébként minden év elején kiadnak egy könyvet, amely felsorolja az aktuális művészeti pályázati lehetőségeket. Attól nincs eltérés, a döntési folyamat transzparens. Az is természetes: mindent előre és nem utólag finanszíroznak. A tartalmas és a közösség számára is fontos elképzeléseket általában támogatják. Emellett olyan állami alapítványuk is van, amely azokat a muzsikusokat segíti, akik nem tagjai szimfonikus zenekarnak, nem zenetanárok, nincs rendszeres jövedelmük, s művészetüket több hónapnyi munka után egy-egy koncertre összpontosítják. Esetükben az osztrák állam átvállalja a járulékaikat. Tökéletes kultúrpolitikai elv. Ausztriában alapvetően bizalmi alapon működik minden, ami persze azt is jelenti: aki esélyt ad, azt csak egyetlen egyszer lehet becsapni.

– Külföldi sikerei mindenesetre osztrák eredménynek számítanak majd.

– Zenei tevékenységem mellett évtizedeken át próbáltam ötleteket, tanácsokat adni a különféle honi kormányzatoknak. Mind kitértek. Amúgy fő hangszerem, a tekerőlant valójában inkább osztrák hangszer, mint magyar. A tizennyolcadik-tizenkilencedik századi osztrák polgári zenei élet kedvelt instrumentuma volt. Nemzeti festőik rendre megörökítették, számos osztrák fogadóban látható ilyen témájú festmény. Egyébként a legtöbb, állítólagos magyar népi hangszer is odaátról került hozzánk – például a dorombtól a citerán át a dudáig mind Tirol környékéről. Ausztriai működésem megkezdésekor akár úgy is összegezhetek: a kör bezárult.