Szabadság vagy puha diktatúra?

- Önnek vannak politikai ambíciói?

– Ha nem lennének, most nem beszélgetnénk.

- Akkor eddig jól halad a politikai villámkarrier: tavasszal még csak a Liberálisok gazdasági tanácsadója volt, most főpolgármester-jelöltjük.

– Hosszú életút van mögöttem, s eljöhet a pillanat az ember életében, amikor úgy látja: ki kell lépni a szakértői szerepből, mert van miért. Kezdem magam úgy érezni, mint a nyolcvanas évek második felében, csak épp fordított előjellel. Akkor az ember azt érezte: mindig egy kicsit jobb, mintha kifelé tartanánk. Most pedig valami egészen borzalmas felé haladunk.

- Indulása viszont nem sokat oszt vagy szoroz.

– Ez rossz megközelítés. Az értelmiségi felelőssége abban van: bármilyen kicsi is a mozgástér, ki kell állni.

- De az indulással – a választási matek miatt – akár még árthat is.

– Azt nem gondolom.

- Annyira kevesen fognak önre szavazni?

– Nem. A három baloldali párt megállapodása törékeny, olyan, mint egy inkubátorba tett koraszülött. Indulásom világos választási lehetőséget kínál, rólam tudható, mit képviselek. Azért sem hiszem, hogy a Liberálisok önálló indulása törné meg az ellenzéki egységet, mert például az LMP ezt már korábban megtette.

- Így viszont a legeslegjobb esetben is csak a közgyűlésben üldögélhet.

– Nem a személyes sorsom az érdekes. Az önkormányzati választás a liberális pártnak mint új szervezetnek kifejezetten fontos, hiszen 2018-ig nem lesz más megmérettetés. Tizenhat kerületben indítunk önálló polgármesterjelöltet, 166 képviselőjelöltünk van, az ő sikeres kampányukhoz is nélkülözhetetlen egy főpolgármester-jelölt, aki intenzív médiajelenléttel tud segíteni.

- Ön szerint a budapestieknek arról kell szavazniuk: akarják-e az elmúlt négy év folytatását, vagy a szabadságot választják? Tavasszal megmutatták, mit akarnak. Az eddigieket.

– A tusnádfürdői beszéd mérföldkő, mert Orbán leplezetlenül vállalta: diktatúrát épít. A politikatudomány szépen leírja a liberális, az illiberális demokrácia, az autokrácia és a diktatúra különbségeit, de a hétköznapi ember számára ez elég érdektelen, mert viszonylag kevés Fukuyamát és Zakariát olvas. Ha a mindennapok nyelvére lefordítjuk a politikatudományi kategóriákat, akkor a mostani puha diktatúra, mert a demokratikus berendezkedésnek, az állami intézményrendszernek már egyik eleme sem működik megfelelő módon. Elég arra gondolni, hogy a parlamentből szavazógyár lett.

- De mindazt, aminek elméleti összefoglalásáról beszélt Orbán Tusnádfürdőn, gyakorlatban látta az ország az elmúlt években az Alkotmánybíróságtól a trafik- és földügyeken át a közmunkáig. És mégis megszavazták őket.

– Mert a Fidesz populista kommunikációja alkalmas arra, hogy elhomályosítsa az éleslátást, miközben szórják az üveggyöngyöket – lásd rezsicsökkentés. Az áprilisi eredményeket nem kell túldimenzionálni: kétmillióan szavaztak a Fideszre, vagyis szó nincs arról, hogy a társadalom elsöprő többsége szeretné az Orbán-rendszert. Legfeljebb fél, nem ment el szavazni, miközben az ellenzék ott szerencsétlenkedett, ahol csak lehetett, nem mutatott a rendszerrel szembeni őszinte alternatívát. Az őszi választáson kiváltképp a budapestieknek – akik az átlagnál nyitottabbak, értékelik az unió hozta szabadságot – kell megmutatniuk: nem félnek, szabadságszerető demokraták, és elmennek szavazni.

- Ennyi a fő üzenet?

– Szakpolitikai kérdésekben szűk a mozgástér, de ez a választás nem is ezekről szól.

- Ez nem inkább kibúvó? Önnek sincs várospolitikusi tapasztalata.

– Nem, de senki sem születik főpolgármesternek. Tarlós csak városüzemeltetésre szerződött, és abban sem túl jó. De egy főpolgármesternek távlatos fejlesztésekben kell gondolkodnia, hogy Budapest nyílt, kreatív, élhető európai város legyen. Akiben nincs ilyen attitűd, az nem fog tudni mit kezdeni a feladattal. Persze nem árt, ha az embernek vannak menedzseri képességei, ért a közgazdasághoz, nincs beoltva a jogi gondolkodás ellen. Én ezekkel a képességekkel és tapasztalatokkal rendelkezem, tehát viszonylag nagy rutinnal leszek képes a feladatot ellátni.

- Azt mondja, Tarlós csak városüzemeltető. Lehet, de ne becsülje le a látszat hatását, a megújuló tereket, a Várkert bazárt, a stadiont.

– Ezek vagy kerületi, vagy kormányzati presztízsberuházások, uniós pénzből. Jó, hogy elkészültek, csakhogy a városnak sok gondja van, talán nem az a lényeg, hogy a fél kerület díszburkolatban pompázzon. Az a probléma, hogy nincs együttműködés a főváros és a kiskirályságokként működő kerületek között éppen azért, mert Budapestnek ma nincs távlatos fejlesztési terve.

- Tarlóst leköti, hogy lavírozik a kormány és a vele ellenséges fideszes polgármesterek között.

– Tarlós nem a budapestiek főpolgármestere, hanem Orbán Viktoré. Budapest a legjobb példa arra: hiába fideszes a vezetés, a városnak ettől kicsit sem lett jobb. Sokatmondó, hogy egy főpolgármester mennyire száll szembe a központosító törekvésekkel. Tarlós megtehetné, ha nem pártkatona lenne. Elmehetne Brüsszelbe is lobbizni – nem Magyarország, hanem a kormány ellen, mert a kettő nem ugyanaz, még ha a Kossuth téren ezt nem értik is.

- Milyen nagyívű fejlesztéseket hiányol?

– Európai világvárosban nincs rá példa, hogy a városközpontból a repülőtér lényegében megközelíthetetlen. Erre el kell szánni magunkat, de említhetném a Népligetet vagy a Duna-partot is. A szociális kérdéseket, a hajléktalanok ügyét is humánusan kellene megoldanunk. Ott a város ingatlanvagyona, és a civil szervezetekkel, egyházakkal muszáj szorosan együttműködni. Mert ez nemcsak közigazgatási, hanem szolidaritási kérdés.

- Megszállási emlékmű? A szocialisták megígérték, ha győznek, eltűnik. Azt nem tudom, hogyan, mert nem fővárosi hatáskör.

– Azt én is megígérem, hogy mindent megteszek az eltávolításáért, mert a város szégyene. S ha már itt tartunk: tele a város iparosmunkákkal, zsánerszobrokkal Columbótól a rikkancsig. A turisták szeretnek velük fotózkodni, de a 21. századi köztéri képzőművészet a világban más kategória, és nem kellene lebecsülni a budapestiek esztétikai befogadókészségét. Egy sor remek képzőművészünk van, nekik kell teret adni. De a városi színházak ügye sem hagyható szó nélkül. A legkirívóbb az Újszínház története. Szégyen, hogy Tarlós István koncként odadobta a Jobbiknak. Persze más színházakat is osztottak politikai lojalitás alapján, ami meglátszik a teljesítményükön. Az Újszínház esetében például egy jegyhez a város a saját költségvetéséből tízezer forintnál is többet tesz hozzá. Miért is? A kultúra az a terület, ahol az ember a minőség alapján megméretődik. Ezek a próbálkozások elbuktak. Új pályázatok kellenek, szakmai bizottságok, minőségi munka.

- De mindehhez balos közgyűlési többség sem ártana.

– Úgy nem lehet elindulni egy választáson, ha az embernek egyfolytában az van a fejében, hogy nem tudhatja, mire vállalkozik, milyen jogköre lesz. Nekünk nagy előnyünk van: az MLP új párt, nincs mögöttünk semmilyen gazdasági érdekcsoport, vagyis nem tartozunk szívességgel senkinek. Ez elég erőt ad ahhoz, hogy a fővárosban a korrupció ügyében a zéró tolerancia elvét kövessük.

- Hiába új párt, a nagyközönség a Liberálisokat az SZDSZ-szel köti össze, lásd Fodor Gábor.

– Mi meg mindig elmondjuk, nem vagyunk se politikai, se jogi utódai az SZDSZ-nek. Nyitottabb, szerényebb, nem doktriner liberalizmust képviselünk.

- Újragondolják a párt sorsát, ha nagy bukta lesz?

– Nagy baj lenne, ha a várakozásoktól alaposan elmaradnánk, mert azt jelezné, nincs mérhető számú liberális gondolkodású ember a fővárosban, amit nem hiszek. Vagy olyan apátiába süllyedtek, ami nem viszi el őket az urnákhoz, s az is nagy gond.

- Vagy úgy vélik, az ellenzéki összefogás még ebben a formában is több erőt képvisel.

– Ennek eldöntéséről szól majd a választás. A liberálisok támogatását mindenki akarja, de a liberalizmust rajtunk kívül senki se vállalja. Azon leszek, hogy kiérdemeljük a liberális budapestiek támogatását.