Szabad szemmel láthatatlan a KDNP támogatottsága

„A KDNP 1989-ben újraszerveződött, rendszerváltó párt lett, és a Fidesszel alkotott szövetségi konstrukcióban ma a legsikeresebb pártok egyike Európában és a magyar történelemben” – ezt Semjén Zsolt, a párt elnöke mondta tavaly a székesfehérvári alapszervezet megalakulásának 25 éves évfordulója alkalmából szervezett ünnepségen.

Az Ipsos rendszeresen méri a KDNP támogatottságát, a párt önállóan is felkerül arra a szavazólapra, ami alapján a közvélemény-kutatások készülnek – mondta el Závecz Tibor a 168 Óra Online-nak. A kereszténydemokraták a parlamenti választások óta a legutóbbi adatfelvételig – tavaly szeptemberig – néhány kivételtől eltekintve csak tizedszázalékokban mérhető eredményt produkáltak, azaz néhány tízezer fős szavazói tömegről beszélhetünk. „Szerintem nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy aki kereszténydemokrata érzelmű, annak van pártja, és az a Fidesz. Önálló, a közvélemény számára látható entitásként a KDNP nem tud megmutatkozni. Más kérdés, hogy a politikában, a parlamentben milyen funkciót lát el, milyen szerepet tölt be. De az emberek fejében nem válik külön a Fidesztől” – mondja az elemző.

Egy olyan formáció létezésének, amelynek saját arculata, identitása nem érzékelhető a közönség számára, a választások környékén mégis megnő a létjogosultsága. A Fidesznek, amely egy néppárt, nagyon sokféle arculatát kell megmutatnia, széles spektrumon kell kommunikálnia ahhoz, hogy sikeresen szerepeljen. Ebbe beletartozik a középre, a jobbszélre való nyitottság és természetesen a keresztény egyházak hívőinek integrálására való törekvés is. A szavazatmaximalizálási logika alapján jól jön, hogy ráerősítenek a Fidesz keresztény ideológiai arculati elemeire. Nyilvánvaló, hogy megszüntetni nem érdemes a ciklus közben egy ilyen pártot, de igazi funkciója ilyenkor nincsen – magyarázza a szakember. Ha magára önálló pártként szeretne gondolni egy formáció, ennek a helyzetnek az a hátránya, hogy az erejéből csak négyévente látszik valami, akkor sem igazán sok. A ciklus közepén erőtlenséget mutat, így zárójelbe tud kerülni.

Akinek a szájából jobban hangzik

A vasárnapi zárva tartás bevezetését – amit a magyar társadalom döntő többsége közvélemény-kutatások szerint ma is elutasít – a „magyar emberek sikereként” értékelte a párt. És persze a sajátjukként, hiszen már az előző ciklusban is bedobták ezt a témát. 2010-ben Orbán Viktor azzal söpörte le: „Amint meg lehet élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vasárnapi zárva tartást.” A statisztikák a szegénység növekedését mutatják, mégis megszületett a törvény, amely átalakította a kiskereskedelmi szektor viszonyait.

A vasárnapi boltzárról Závecz Tibor úgy vélekedik: nem lehet megmondani, milyen politikai akarat van mögötte és mi motiválja. De egy-egy megosztó téma esetében logikus döntés egy pártszövetség részéről, hogy az ügy képviseletét arra a félre bízzák, amelynek ideológiájához jobban igazodik és hitelesebben tudja képviselni: „Az, hogy az embereknek márpedig a családjukkal kell lenniük vasárnap, de ennek helyszíne nem lehet egy bevásárlóközpont, tartalma pedig a vásárlás, egy modern társadalomban legalábbis vitatható állítás. Ha ezt egy jelentős Fidesz-politikus mondja, akkor szembe lehet ezzel állítani számos olyan modernizációs szempontot, ami a Fidesztől nem teljesen idegen, hiszen mégiscsak egy európai országot kell vezetniük.”

Magánakció vagy teszt

A közelmúltban a fiatal kereszténydemokraták (IKSZ) fővárosi tagozata vitaestet kezdeményezett a népességfogyás megállítására. Dr. Benda József könyve adta az inspirációt a vitaesthez, ebben többek között olyan ötletek szerepeltek, mint a szingliadó vagy az, hogy az állami szférában ne szerezhessen vezető pozíciót olyan nő, akinek nincs három gyereke. A vitaestet lefújták, a KDNP pedig sietett leszögezni, hogy a párt tervei és programjai között nem szerepel sem a szingliadó, sem a többi bizarr elképzelés.

Závecz Tibor a szingliadóval kapcsolatos felvetésről azt mondja: ez egyike azoknak a másod-, harmadvonalból érkező megnyilvánulásoknak, melyeket aztán a józan ész, a politikai érdekek vagy az Európai Unióhoz való tartozás kivesznek a közéleti diskurzusból, döntések pedig végképp nem születnek belőlük. „Vagy valakinek a magánakciójáról van szó, vagy egy teszt volt, megnézték a reakciókat, és ennek alapján készülhettek kalkulációk. Az egyik serpenyőben a bevételek, a másikban a kormányoldaltól elforduló szavazók száma állhatott. Kiszámolhatták, hogy megéri-e, és valószínűleg nem éri meg” – mondja az elemző.