Svájci vélemény: köd ült Orbán agyára

Igor Janke Orbán-életrajzában szemléletesen leírta a mai magyar miniszterelnök fejlődését. A támogatás, amelyben Magyarország erős emberének a 2010-es és a 2014-es magyarországi választásokon része volt, a párt, a politológiai intézetek a média és a Fideszhez közelálló vállalatok építésében kifejtett céltudatos munkájával magyarázható. Mindez egyben a még a kommunista egységpártra visszanyúló baloldal (MSZP) politikai és morális hanyatlásának kifejeződése. Sok magyar ezért elnézően kezeli, hogy Orbán Viktor nem valami finoman bánik a kommunizmus maradványaival.

A miniszterelnök azonban az utóbbi években túlfeszítette a húrt. Ezért a Fidesz a közel 53 százaléknyi szavazat és 68 százalék mandátum után, amelyet a 2010-es, történelmi választási győzelemmel szerzett, mostanra a szavazatok alig 45 százalékára és a mandátumok 67 százalékára esett vissza. Ugyanakkor Orbán Viktor nacionalista vetése a Fidesztől jobbra szárba szökkent: a szélsőjobboldali Jobbik 3,55 százalékkal növelte a szavazati arányát, és a 2014. április 6-án tartott parlamenti választásokon a szavazatok valamivel több mint 20 százalékát szerezte meg. Ez a 199 képviselőt tömörítő parlamentben 23 mandátumra volt elegendő a baloldali MSZP (38 mandátum) és a Fidesz (133 mandátum) mögött.

Orbán Viktor a 2010-es választás óta fokozódó mértékben önmaga túlbecsülésében szenved, és magához hasonló gondolkodású politikusokat nevez ki a kultúra területén, hogy az is egyre nacionalistább legyen. Fekete Györgyöt, a Magyar Művészeti Akadémia nacionalista és ultrakonzervatív elnökét nevezték már „magyar művészeti diktátornak” is. Fischer Ádám, a világszerte ismert karmester az Orbán-kormány intézkedései elleni tiltakozásul 2010-ben lemondott a Magyar Állami Operaházban betöltött főzeneigazgatói tisztségéről. Sokan kiléptek a művészeti akadémiából, köztük Rost Andrea operaénekesnő és Tompa Gábor rendező. A Nemzeti Galéria vezetője nem tetszett Fekete Györgynek: túl dekadens, túl meleg, túl sok szex a művészetben. Itt bele sem vágunk már abba, hogy Orbán Magyarországán tudatalatti és nyílt antiszemitizmus van, és uszítanak a „cigányok” ellen.

Orbán beszéde – Az illibealizmus apológiája

Orbán Viktor mindenen túltett egy 2014. július 26-án, a romániai Baile Tusnadon, a nyári egyetemen magyar nyelven mondott beszédével. Szingapúrt, Kínát, Indiát, Oroszországot és Törökországot a nemzetközi elemzések mai „sztárjainak” nevezte. Ezek a rezsimek nem nyugatiak, nem liberálisak, nem liberális demokráciák, és talán nem is demokráciák, mégis sikeresek – mondta. A magyarok szerinte ezt már évekkel ezelőtt megsejtették, és szellemileg talán fel is dolgozták – mondta, és utalt kormánya 2010 és 2014 közötti tetteire. Ezen az úton akar a következő években továbbmenni. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a lényeg az elszakadás a nyugati dogmáktól és ideológiáktól. Arról van szó, hogy meg kell találni egy sajátos társadalomszervezési formát, az új magyar államot ahhoz, hogy Magyarországot versenyképessé tegyék a világban. Egy demokráciának nem kell feltétlenül liberálisnak lennie – fejtette ki. A világ eddig a nemzetállamot, a liberális államot és a jóléti államot ismerte. A jövő államát illető kérdésre adandó magyar válasz egy nem liberális természetű, munkaalapú állam – mondta.

Orbán Viktor szerint el kell szakadnunk a társadalomszervezés liberális elveitől és módszereitől, és egyáltalán, a társadalom liberális értelmezésétől. A liberális demokrácia nem képes a nemzetet szolgálni. Szerinte a liberális demokrácia általában megkérdőjelezte a nemzeti érdek gondolatát. Ebben az összefüggésben Orbán Viktor nem felejti el megemlíteni a külföldi magyarokat: a határokon túl élő magyarok a magyar nemzethez tartoznak.

Orbán azzal az állítással folytatta a beszédét, hogy a liberális állam nem védte a közvagyont, hiszen a Financial Times szerint, mondta, Magyarország a köztulajdonban lévő vagyont tekintve a lista végére került, talán két ország van még mögötte. A liberális magyar állam nem védte meg az országot az eladósodástól, mondta, és kiemelte a devizaalapú hiteleket, amelyek a családokat hitelrabszolgává tették. Orbán Viktor az ő új magyar államában a kereszténység, a szabadság és az emberi jogok értékeit tekinti a jövendő pilléreknek. Az új államnak illiberálisnak kell lennie. A civil szervezetek szféráját külföldről fizetett politikai aktivisták határozzák meg – mondta. Orbán Viktor ennek ellenére azt hiszi, hogy Magyarország illiberális államként is az Európai Unió része maradhat.

Orbán a liberális állam elleni haragjában elfelejti, hogy éppen ezek az államok sokkal nagyobb jólétet (egy főre jutó GDP-t) hoztak a polgáraiknak, mint az illiberális államok. A polgárok és a munkájuk, akiket és amit Orbán Viktor mindig nagyon a szívén visel, egyértelműen a liberális államhoz tartoznak, mert csak az teszi az embereket teljes értékű polgárokká, akik az államban mint választók és választottak, a civil társadalom részeiként és a gazdaság szubjektumaiként vesznek részt, bontakoznak ki és élvezhetik munkájuk gyümölcsét (liberális tulajdonjogok). Úgy látszik, a nagy választási győzelmek igencsak elködösítették a magyar miniszterelnök agyát – zárja írását a