Sorvezetőt kap a kormány és az MSZP

Forró politikai nyárra számít?

A klímaváltozás korát éljük. Bár ez gyorsabban hat, mint gondoltuk, a vége megjósolhatatlan.

Kettős beszéd. Lefordítva a honi belpolitikára – értsük baljóslatnak?

Ellenkezőleg! Működik az önálló szocialista kormányzás. Törvényjavaslataink átmentek. Láthatóak lesznek az eredmények is.

Mégis válságról, gazdasági összeomlásról zeng az ellenzéki kórus.

Mindig ugyanabból a kottából „énekelnek”, de most ütemet tévesztettek. Múlt héten a miniszterelnök két hírt jelentett be: a Mercedes gyára Kecskemét mellett olyan beruházást valósít meg, amely az exportunk tíz százalékát jelenti majd. Budapestre pedig az Európai Innovációs és Technológiai Intézet települ. Magyarán: itt lesz Európa „agya”. Ők már letették a voksukat. Aki csak kicsit is érzékeny a politikai „klímaváltásra”, végiggondolja: befektetne ide bárki is, ha Magyarországon válság lenne?

Pedig kiszámíthatatlan, tartós maradhat-e a kisebbségi kormányzás. Fodor Gábor a Gyurcsánnyal való találkozás előtt biztosra mondta: nincs visszaút a kormányba.

Márciusban, áprilisban – a népszavazás után – a két párt viszonya abba az irányba mutatott: dőlni fog minden. Akadtak liberálisok, akik első felindulásból úgy nyilatkoztak: megszabadulnak a „szocialista nyűgtől”, ellenzékben visszaszerezhetik önálló politikai arculatukat. Nálunk is voltak, akik a szakítás pillanatában azt mondták: „Végre egyedül.” De ezeket a hirtelen véleményeket írjuk a „nagyon érzékeny hangulatban voltunk” számlájára. Én már akkor azt mondtam: ne csapjuk egymásra az ajtót, próbáljunk messzebbre látni az aktuálpolitikai feszültségeknél. Végzetesen megszakítani a két párt kapcsolatát – kispályás politika.

Most hogyan látja: lehet még koalíció?

Valószínűleg nem jönnek vissza a liberálisok a koalícióba. A hangsúly a koalíción van.

Fodor a szocialisták dobogókői tanácskozása után kijelentette: az MSZP az eddigi politikáját akarja folytatni. Ami miatt ők felbontották a szövetséget. Ez pedig azt mutatja: a külső támogatás sem biztos.

Eddig is sürgettem, szívesen ismétlem: fontos tárgyalni az SZDSZ-szel. Önmagukat csapnák be a szocialisták, ha azt gondolnák: a parlamenti kijelzőtábla bármikor képes a 186 kormánypárti képviselőnket 194-nek mutatni. Gyurcsány Ferenc és Fodor Gábor nemcsak a napi politikát fogja végigelemezni, hanem azt is: az ország modernizációját miként képzeli el az SZDSZ, miként az MSZP, s a szándékok összehozhatók-e annyira, hogy kialakuljon a közös támogatás. Azt azért nem hiszem, hogy 43 perc alatt megoldható, ami az elmúlt 43 hétben nem sikerült.

De kompromisszumra juthatnak a külső támogatásban?

Igen. Azok közé tartozom, akik a kompromisszumot a politikában is a legerősebb kötésnek tartják. Persze mindkét pártnak akarnia kell az egyetértést.

Akkor emlékeztetem: a liberálisok azt is hangoztatták, Gyurcsány nélkül képzelnének el egy esetleges hosszabb távú együttműködést a szocikkal.

Ha a két párt közül bármelyik is arra készül, hogyan tudná már eredendően – akár személyi ultimátummal – befolyásolni a másik véleményét, aligha lesz megállapodás.

Tölgyessy Péter szerint akkor nem lesz egyezség, ha Gyurcsány marad. És – tudtommal – Fodor számára fontos Tölgyessy véleménye, ráadásul vele előbb találkozik, mint Gyurcsánnyal.

Tisztelem Tölgyessy Pétert, de ezt másként látom, mint ő.

Nézzük máshogy: ha Fodor mégis Gyurcsány menesztését jelölné meg a két párt közti új szövetség feltételeként, a szocialisták beáldoznák a kormányfőt?

Most többen kikerülnék a választ. De ha valaki ezt nem teheti meg, az én vagyok – épp a négy évvel ezelőtti történések miatt. Ezért még világosabbá teszem: erős és legitim pártelnöknek tekintem Gyurcsány Ferencet.

Ettől még miniszterelnökként távozhatna.

Ha az MSZP ma tartana kongresszust – Gyurcsány Ferenc bizalmat kapna. Aki azáltal gondolja kimozdítani a pozíciójából, hogy a liberálisokkal mondatna ki személyi feltételeket – rossz úton jár.

Ugyanakkor a Fidesz elnöke arra játszik: a liberálisokkal együtt kényszerítsen ki előrehozott választásokat a parlament közös feloszlatásával. Igaz, Orbán és Fodor hétvégi találkozóján a liberális elnök arról beszélt: ő csak „legvégső megoldásként” számol az előrehozott választásokkal. De mindebből az is kitetszik: történelmi helyzetbe került az SZDSZ. Nem abszurd, hogy egyszázalékos pártként?

Nem a liberális párt maga, hanem a jelenlegi pozíciója az, amely valóban formálhatja az egész magyar közéletet. Politikai súlyukhoz képest nagyobb a mozgásterük, ám a felelősségük is megnőtt. Ha Fodor Gábor elnökké választása pillanatában nem pusztán kezdeti lelkesedésből, hanem megfontoltan mondta, hogy mindenkivel tárgyalni akar, akkor én azt üdvözlöm. Hozzám is közel áll ez a politikai kultúra, de kizárólag ha demokratikus vélemények ütköznek.
A szabad demokraták vezetőjének mérlegelnie kell: megbékélés a kisebbségi kormánnyal, s annak bizonyos támogatása, vagy másik irány.

Mindenesetre jobboldali publicisták újabban úgy buzdítják Fodort: „Hajrá Gábor, hajrá, magyar liberalizmus!”

Ha Gábor meg a liberalizmus zsákjában piaci áru lenne, amelyre alkudozhatnánk, fölfelé menne az ára. De mert Gábor valódi liberális, az ilyen „üzeneteken” vélhetően mosolyog. Már csak a népszavazás sem azt mutatta, hogy az SZDSZ és a Fidesz képes együttműködésre.

Azt sem, hogy az SZDSZ és az MSZP.

Minket azért összeköt a liberális és a szociáldemokrata eszme: nagyon hasonlóan gondolkodunk nemzetről, identitásról, Európáról. Úgyhogy a politikai irracionalizmus mégiscsak az lenne, ha a Fidesz és az SZDSZ közös nevezőre jutna, s a liberálisok felednék Orbánnak, hogy törpepártozta, a demokrácia mételyének nevezte őket.

Csakhogy megeshet: Fodor „egyenlő távolságban” próbál majd lavírozni az MSZP és a Fidesz között.

Én tagadom az egyenlő távolság elvét. Ugyanis a mai Magyarországon nem mindegyik politikai erő határozta meg világosan a köztársasághoz, a demokratikus alapjogokhoz való viszonyát. A liberálisok és a szociáldemokraták – igen. A Fidesz – nem. Tragikus tévedésben van a Fidesz elnöke, ha komolyan gondolta: a Magyar Gárdát úgy kell elintézni, ahogy szerinte Horthy Miklós tette a nyilasokkal, „két pofonnal”. Arra kérem Orbán Viktort:
a könyvben – amelyben ezt olvasta – lapozzon egyet, hogy utána mi történt. Az SZDSZ-t az értékrendje nyilvánvalóan távol tartja a Fidesztől. Ha másként lenne – az a liberális párt végét jelentené.

De nem gondolja, hogy Horn Gábor SZDSZ-es ügyvivő mégiscsak valamiféle „egyenlő távolság” okán vetette föl az ötpárti szakértői kormány ötletét?

Csapdahelyzet. Az ilyen javaslatok leginkább a Fidesz „válságmániáját” erősítik: azért kellenek szakértők a kormányban, mert válság van, a jobboldali párt órája szerint naponta háromszor. De lássunk tisztán abban is: akik az előrehozott választásokkal fenyegetnek, hamisan taktikáznak. Orbán Viktor ezt azzal dobta be a köztudatba: a legerősebb Fidesz és a leggyengébb MSZP küzdhet meg egymással. Ami tél végén, tavasszal még igaz is volt. Pechjére akkor nem voltak választások. Ebből persze nem következik, hogy az alaphelyzet máris teljesen megváltozott. Magam sem hiszem, hogy az MSZP és a Fidesz fej fej mellett megy bele a 2010-es kampányba, ám abban biztos vagyok: beérnek a dolgaink. Csak nem kell háromhavonta türelmetlen ijedségből újabb és újabb programot hirdetnünk. Visszanyerhető a szavazók bizalma, ha nyár végére világos menetrendet állítunk fel, konkrétan megmondjuk: mikor, mit fogunk csinálni a következő két évben, s az milyen eredményt hoz.

Nem késő?

Ha ez a beszélgetés augusztus végén lenne, azt felelném: késő. De a dobogókői tanácskozás után optimistább lettem: még egyáltalán nincs lejátszva a meccs. Szorgalmaztam azt is: nyáron ne csak a kormány, de a párt „sorvezetőjét” is készítsük el. Mikor legyen az MSZP tisztújítása, mikor a miniszterelnök-jelölő kongresszus. Nyilván a kettő közé esik az uniós parlamenti választás kampánya. Amikor a szocialisták előre felállítottak ilyen politikai menetrendet, és következetesen végigvitték, képesek voltak nyerni.

Már tudják, ki lehet a kihívója Gyurcsánynak akár pártelnökként, akár miniszterelnökként?

Mi azt tudjuk: ha előbb foglalkoznánk személyi ügyekkel, mint azt tervbe vettük, utat engednénk a találgatásoknak, bizonytalanságkeltésnek. Legyen elég annyi: ma Gyurcsány Ferencnek van pártelnökként a legnagyobb támogatottsága az MSZP-ben.