Sokat nyerhet a Jobbik az ÁSZ büntetésével
A közvélemény-kutatási adatok alapján egyértelmű, hogy pár hónappal a választások előtt a kormánypártok-ellenzék versenyfutás pont azt a helyzetet mutatja, mint négy évvel ezelőtt – állapítja meg elemzésében a Policy Agenda. A helyzet a kormánypártoknak elegendő a saját tábor összetartása. Ahogy egy korábbi elemzésben megállapítják, a kormánypártok érdeke a hideg kampány, amelynek célja az alacsony részvétel a stabil kormánypárti szavazók megmozgatásával. Ennek eredménye a stabil kormánypárti többség. Ezzel szemben az ellenzéknek leegyszerűsödött a politikai mozgástere. Már kevés az idő arra, hogy politikai tartalom szempontjából valaki megerősödjön. Egyrészt forró kampányt kell csinálniuk, amelyben emelni kezdik a választások tétjét, másrészt leegyszerűsítik a választási üzeneteket. Mindkettő sok szavazót tud megmozgatni, és egyszerűsége folytán könnyen azonos platformra hozhatja az ellenzéki pártokat.
Az elmúlt hetekben két politikai esemény is történt, amely átvariálja a megmerevedett erőviszonyokat, ezáltal új lendületet ad a választásokon induló pártoknak. Az egyik Karácsony Gergely MSZP felé való közeledése, a másik pedig az Állami Számvevőszék eljárása a Jobbik ellen, illetve a példátlan büntetés politikai hulláma. A kettő közül – bár éppen ez volt az ellenzéki erők akaratától független esemény – az elemzők szerint a Jobbik állítólagos tiltott finanszírozásának a kérdése az erősebb hatásfokú.
A Jobbik 662 milliós büntetése úgy csapódott le a közbeszédben, hogy a Fidesz így akar megszabadulni legerősebb politikai riválisától. Ezt erősíti egyébként a párt kommunikációja is, arról viszont jóval kevesebb szó esett, hogy ez egyben esélyt is jelenthet a Jobbik számára.
Nyilvánvaló, hogy az összesen 662 milliós teher – 331 millió forintos büntetés, valamint a jövő évi állami támogatás ugyanekkora mértékű csökkentése – komoly pénzügyi nehézséget jelent a pártnak. Ezen nem segít a gyűjtés (ami egyébként a negyedik napon 27 millió forintnál jár).
Ugyanakkor a Jobbiknak komoly problémája volt már évek óta, hogy ha a radikális vadhajtásait lenyesi magáról, akkor a baloldali-liberális pártok és a kormánypártok között ingázik. Azaz kevéssé érződik az önálló karaktere, amely a választókat meggyőzné arról, hogy alternatívát jelent a másik két tömbhöz képest. Éppen ezt az útkeresést mutatja, hogy kétharmados törvények kapcsán a Jobbik segítette ki messze a legtöbbször a Fideszt, míg korrupciós tematikában és retorikában élesen támadják annak vezetőit. Ugyanez igaz a menekültügyre, ahol megszavazzák a Soros-tervről szóló határozati javaslatot, de közben a letelepedési kötvény kérdését támadják ismét a korrupciós aspektusból.
Az Állami Számvevőszék mostani lépése azonban kitörési lehetőséget adhat ebből a helyzetből. Egyrészt azt mondhatja magáról a párt, hogy ő az egyetlen kihívója a Fidesznek, ezért is akarják tönkretenni. Másrészt szimpátiát ébreszthetnek maguk iránt, hiszen a választó azt látja, hogy ez a hatalom visszaél az erőfölényével.
A harmadik szempont, bár ez a legkevésbé látványos, hogy ez az akció saját pártján belül is stabilizálni tudja Vona Gábor és a pártvezetés helyzetét. Az ostromlottvár-hatás révén a választások előtt már nem kell tartaniuk a belső puccstól.
Nehéz azonban megjósolni, hogy a Jobbik képes-e kiaknázni ezt a lehetőséget. Sok múlik azon is, mennyire tudják az ügyet napirenden tartani, és nem csak az önsajnálattal. Nem véletlen, hogy egyelőre a Fidesznek sem érdeke, hogy a kérdést túlságosan előtérbe tolja, hiszen az ügynek a politikai sakktáblára gyakorolt hatása nem ismert. Az világosan látszik, hogy a jelenlegi helyzetben a Fidesznek nem érdeke, hogy ez az ügy továbbra is nagy nyilvánosságot kapjon. Erre utal az a mai hír is, miszerint a kormányban fontolgatják, hogy a büntetés kifizettetését augusztusra tolnák.
A másik esemény, amely megmozgathatja a politikai erőviszonyokat, az MSZP és a PM közeledése, legfőképpen Karácsony Gergely felkérése az MSZP miniszterelnök-jelöltjének. Ez ugyan kisebb horderejű, mint a Jobbik büntetése, mivel nem tartalmaz olyan politikai innovációt, amely révén átalakulnának az eddigi pártérdekek a baloldali és liberális pártoknál, de ad egy újabb lehetőséget a pártok egymáshoz való viszonyának átgondolására.
Ráadásul – és ez sokat elmond az ellenzék helyzetéről – már az is figyelemfelkeltő lépés, hogy az MSZP talán képes lesz miniszterelnök-jelöltet találni.
Ha nagyjából három hónappal a választások előtt ez sikerül, és a minimumforgatókönyvet végigviszik a pártok, azaz lesz (ha nem is mindenkit érintő) koordinált egyéni jelöltállítás, akkor a választóik legalább abban megnyugodhatnak, hogy lesz hova adni a szavazatukat.
