Senki sem bízik a Fidesz-kormány önmérsékletében

A világhírű filozófus és politológus a

The American Interest című folyóiratban tette közzégondolatait. A cikkben összehasonlította az intézményi hatalommegosztást Magyarországon és Nagy-Britanniában. Mint írja, az orbáni alkotmány gyengíti az intézményi ellenőrzést a végrehajtó hatalom felett, ám végeredményben az alaptörvény formálisan nem ad nagyobb mozgásteret a magyar kormánynak, mint amilyennel a brit végrehajtó hatalom rendelkezik.

Emlékeztet rá, hogy a brit jegybank csak 1998-ban önállósodott, ráadásul a szigetországnak egyáltalán nincs intézményesített alkotmánybírósága. Nagy-Britanniában kétharmadra sincs szükség, egyszerű többség is elegendő a törvényhozásban ahhoz, hogy egy párt bármilyen jogszabályt átírjon, beleértve azokat a törvényeket is, amelyek a legendás angol sajtószabadságot garantálják – írja Fukuyama.

„Az igazi különbség az orbáni Magyarország és a klasszikus brit kormányzás között nem a politikai rendszeren belüli formális hatalommegosztásban rejlik. A probléma az, hogyan használják a hatalmat: senki nem bízik Orbán Viktorban és a Fideszben, hogy felelősségteljesen fogják használni a hatalmukat” – fogalmaz Fukuyama, egyúttal emlékeztet rá, hogy a Fidesz milyen kevés hajlandóságot mutatott az egyeztetésre, amikor tavaly keresztülvitte az alaptörvényt a parlamentben.

„Orbán viselkedése arról árulkodik, hogy autoriter és sértődékeny, és inkább betiltaná az ellenzéket, mint hogy együttműködjön vele” – írja Fukuyama, aki szerint az, hogy a Fidesz a parlamenti többségét saját politikai preferenciáinak alkotmányba foglalására használja, akár a hatalommal visszaélésnek tekinthető.

Fukuyama szerint a brit „demokratikus diktatúra” az angol politika alapvető önmérséklete miatt működött Nagy-Britannia történelme során. Egy pár miniszterelnököt talán csábított a gondolat, hogy elnyomja az ellenzéki sajtót, de csak alig néhánynak volt bátorsága, hogy meg is tegye. Az új magyar alkotmány nem biztosít több hatalmat a magyar végrehajtó hatalomnak, mint amit a brit kormányfő hagyományosan birtokol. Az magyar alkotmány nem azért rossz, ami, hanem azért, mert sokat elárul szerzői hosszú távú elképzeléseiről.

Fukuyama két tanulságot von le. Egyrészt – mint írja – bebizonyosodott, hogy a mai Európában a hatalom legfontosabb fékei közé tartoznak azok, amelyet az EU és a szélesebb nemzetközi közösség gyakorol.

Másodszor, hiába a fékek és ellensúlyok rendszere a demokráciákban, ha egy politikai erő meg akar tenni valamit – még oly sok vétó ellenében is –, azt meg fogja tenni. „A rossz szereplők még a legjobban megtervezett intézményeket is tönkretehetik. Az intézmények talán nem is olyan fontosak” – zárja gondolatait Francis Fukuyama.