Semmi haszon, sok kár
A koalíciós szakítás miatti politikai helyzetben érthető módon a legnagyobb figyelem a kisebbségi kormányzásra irányul. Nem ez az egyetlen probléma azonban, ami a két (volt) kormánypárt konfliktusának következménye.
Budapest XI. kerületében egy szabad demokrata képviselő döntött úgy, nem támogatja tovább a hajszál híján többségben lévő MSZP–SZDSZ-es kerületi vezetést, s most 50-50 százalékos szavazategyenlőség van. Ez még önmagában nem lenne baj, ha az önkormányzati képviselőket áthatná valamelyest felelősségük tudata. De miért pont itt jellemezné ez őket? Az ellenzék, beleértve az átült képviselőt, követi a parlamenti „konstruktivitási” mintát: ugyan nem vonulgatnak ki, de rendre nem szavazzák meg a napirendet, így például a kerületi oktatási intézmények – mivel nincs a kerületnek elfogadott tavalyi zárszámadása – a működőképesség határán lavíroznak.
Sajnos, joguk van a képviselőknek ezt tenni. Az ésszerűségén már elgondolkoznék, hiszen az eredmény: semmi haszon, sok kár.
A költői kérdés csak az: kit képviselnek e magatartásformával, és milyen (erkölcsi) alapon?
Székely Balázs
E-mail
