Segítségre szorulnak a világbajnok mentőkutyák

A Pest Megyei Kutató-Mentő Szolgálat bázisa Solymáron található, s ha minden a tervek szerint alakul, Nagykovácsiban megépülhet egy, a világon egyedülálló gyakorló pálya, melyre igen nagy szüksége van, nemcsak a mentőkutyáknak, hanem az embereknek is.

– A kiképző pálya területének 3300 négyzetméterét szeretnénk „örökbe” adni. Egy négyzetmétert bárki örökbe fogadhat, ezzel támogatja az új kiképző pálya mielőbbi megépülését. Ha 3300-an segítenek nekünk, akkor hamar összegyűlhet a szükséges 16 millió forint – mondta Balázs László, a szolgálat vezetője, Aqua gazdája.

A pálya megépülése közös érdekünk, s az oly sokat bizonyított ebek megérdemlik, hogy méltó és profi körülmények között tudják gyakorolni hivatásukat – fogalmaz. Egy területen belül megtalálható lesz minden olyan pálya, amelyek segítségével a szakemberek és a mentőkutyák felkészülhetnek az éles bevetésekre.

– Itt majd nem csak meglévő kutyáinkkal tudunk többet foglalkozni, hanem kiképzésre és oktatásra is lesz lehetőségünk. Rendszerint bontásra ítélt épületekben folyik a gyakorlás, de ez az állapot sokáig nem tartható. Szeretnénk, ha lenne egy saját helyünk, hisz egyáltalán nem mindegy, hogy a kutyák milyen körülmények között tudnak felkészülni – magyarázza László, aki számos kutyát képezett már életmentésre.

Nagylelkű adományokból tartják fent a szolgálatot, de a csapat vállal különböző bemutatókat is, s az ebből befolyt összeget a tervek megvalósítására fordítják.

Világelsők

A Pest megyei kutyáknak nincs párja a világon – állítják. Ezt nem csak a megmentett emberéletek, az erdőben elkószált, majd megkerült gyerekek száma mutatja, hanem a nemzetközi versenyeken elért kimagasló eredmények is. Legutóbb, 2009 nyarán Romániában rendezték meg a mentőkutyások világversenyét, ahonnan a hattagú magyar csapat (Lengyel Tatajana és Calais, Földvári Péter és Liza, Balázs László és Aqua) aranyéremmel tért haza 13 ország, és közel 100 mentőkutya közül a magyar csapat teljesített a legjobban.

– Három különféle munkafázist kellett végrehajtanunk. A fegyelmezettségi feladatok után, a szabályokat betartva, akadályokon kellett végighaladni. Majd következett a szimatmunka. Összedőlt épületek romjain, valamint erdős területeken kellett megkeresni az „eltűnt személyeket” – avat be minket a négy napos verseny részleteibe László, aki Aquával együtt egy egyéni 3. hellyel is büszkélkedhet.

Többéves, kemény munka vezetett el idáig, ám László elárul egy apró titkot: Aquának otthon külön fotelja van, munkáját egyelőre csupán játéknak tekinti.

– Hat hetesen hoztam el, és az ilyen fiatal kutyáknak elég a napi néhány perc tanítás. Felnőtt korukban naponta akár több órát is kell foglalkozni velük, de az igazán emberpróbáló feladat számukra egy versenyre való felkészülés, vagy egy éles bevetés. Életük végéig nem lehet őket dolgoztatni, nekem is van már otthon egy „nyugdíjas” kutyám, Döme, aki tizenegy éves. Hamarosan Aqua utánpótlásáról is kell gondoskodnom.

Szumátrai földrengés

Majd’ két hete nagy erejű földrengés rázta meg az indonéz Padang városát, ahol több tucat ember rekedt a romok fogságába. A 17 tagú magyar csapat már fel volt készülve az indulásra, s 48 óra múlva meg is érkeztek a katasztrófa helyszínére. A több mint fél napos utazás után azonban még várni kellett a mentéssel, mert a helyi és a nemzetközi irányítás azonnal nem adta ki a feladatokat.

– Ilyenkor elsősorban azért megyünk, mert abban bízunk, hogy élő embereket tudunk kiszabadítani, de sajnos mire odaértünk, erre már nem volt lehetőségünk. Először a helyi polgármesteri hivatal három emeletes romjait kellett átkutatnunk, mert a földrengés közben rengetegen dolgoztak az épületben.

A Rescue 24 csapata két és fél napot töltött a földrengés helyszínén, szállásuk egy múzeum parkjában volt szlovénekkel, szlovákokkal, németekkel és osztrákokkal együtt. A feszes munkatempó és a hat órás átállás még a jól képzett kutyákat is igen megviselte. 48 órát szinte megállás nélkül, folyamatosan dolgoztak végig. A halálos áldozatok száma hivatalosan 600, de majd’ 400 embert eltűntté nyilvánítottak, akik nagy valószínűséggel nem fognak élve előkerülni, ugyanis a helyi erők szerdán már megkezdték a romeltakarítási munkálatokat.

– Nem mindennap történik ilyen tragédia, de én mégis megszoktam már az ezzel járó borzalmakat. Sok, hasonló esettel találkoztunk már, és el kell fogadnunk, hogy ez a munkánk része. Számtalan esetben jártunk szerencsével, de itt most erre igen csekély volt az esélyünk.