Segélyből nyomorba

– Nemrég a dühtől szinte sírva keresett meg egy férfi. Közmunkásként dolgozik, a hét végén örült, hogy utalják az arányos bért, tízezer forintot. Mire hazaért, a bank levonta a tartozást, az önkormányzat a kukadíjat. Négy forintja maradt szombatra, vasárnapra. Abból etesse a gyerekeit?

Úri passzió?

Ritók Nóra az, akit hívnak a helyiek, ha baj van. Az asszony bő évtizede Berettyóújfaluban, alapítványi keretek között művészetoktatási intézményt hozott létre (tavaly júniusban írtunk is róla). Ma már tizenhárom településen nemcsak 670 tanítványukkal foglalkoznak, hanem a családjukkal is.

Toldon nincsenek félkarú rablók. A kocsma évek óta lakat alatt, nemrég a bolt is bezárt. Berettyóújfalutól 25 kilométerre fekszik a 360 lelkes falu. A munkaképes korúak közül hárman a polgármesteri hivatalban vannak állásban, ketten vállalkozók, négyen pedig a szomszéd településre járnak dolgozni. A többiek, nyolcvanheten közmunkára várnak. Egyszerre huszonkettőnek jut a településen, öten a Vízműnél dolgoznak. Ők a legszerencsésebbek, havi 47 ezer forinttal.

– Csak az gondolhatja, hogy vannak olyanok, akik úri passzióból akarják 22 800 forintból plusz a családi pótlékból tengetni az életüket, aki még nem látott közelről hátrányos helyzetű települést. Toldon négy éve kiemelten foglalkozunk harmincöt, döntően cigány családdal. Közülük harminckettő ma már együttműködő. Ezek az emberek akarnak dolgozni – mondja Nóra.

Alapítványuk, az Igazgyöngy egyelőre biobrikett-készítő és hímző-varró programot kínál. Akinek nem jut közmunka, náluk harminc nap önkéntes munkával jogosultságot szerezhet a 22 ezer forintos mentőövre, hivatalos nevén foglalkoztatást helyettesítő támogatásra.

– Ha éppen nem tudunk hímzést átvenni, mert a szociális webshopunk nem értékesít eleget, az asszonyok megkérdezik, azért otthon dolgozhatnak-e tovább. Boldogok, ha van értelmes elfoglaltság.

Errefelé a feketemunkának is örülni kell. A negyvenhétezres közmunka helyett napszámban napi háromezer-ötszázat lehet keresni, Pestre vagy külföldre utazva, építkezésen hatezer, sőt tízezer is lehet a napi fix.

Viszont ha nincs munka, marad a bűnözés – lopás vagy más.

– Egy asszony az egyik faluban a szemem előtt lett prostituált. Egyszerűen nem volt mit ennie.

Nóra első hallásra megdöbbentő számokat mond arról, mennyi jöhet össze segélyből, ilyen-olyan támogatásból. Egy ötgyerekes családnak hó elején az anyaságival átlag 130 ezer kerül a számlájára, de ez felkúszhat akár 180 ezerig is, ha valamelyik szülő meghalt, netán a gyerekek között akad fogyatékos. Ám a pénzért rögvest sorban állnak a hitelezők. Az uzsorás, a Provident, az Elmű, az E.ON, a temetkezési vállalkozó – egy-egy haláleset általában négy-öt évre eladósítja a családokat. Ha mindenki megkapta a magáét, a hónap első két hete – még ha szűkösen is – rendben lefut. Az utolsó kettőben újraindul az ördögi kör a kenyérért. A gyógyszereket már rég nem tudják kiváltani, hacsak az alapítvány nem segít. Cipőre, ruhára sem futja. És itt a tél.

– A múlt évben is pattanásig feszült a helyzet, főleg januárban, februárban. Egy polgárőr elkapott valakit lopott fával. Nem sokon múlt, hogy baj legyen. Ha tavaly nem vittünk volna fát néhány házba, ott fagytak volna meg. Nem tudom, idén miből fogunk kályhát venni oda, ahol nincs.

Kulcskérdések

– Furcsa a kormány szemlélete: nem arra törekednek, hogy egy-egy család ne kerüljön bizonyos szint alá, hanem arra, nehogy többet kapjanak – mondja Varga Attila szociálpolitikus.
És szinte ez az irányelv az egyetlen, amelyet tisztán látunk – a részletek ugyanis igen homályosak.

A kormány a cirkalmas nevű „Jelentés a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsa által 2012. március 13-án a túlzotthiány-eljárás keretében kiadott ajánlás megvalósítása érdekében hozott intézkedésekről” című anyagában ír a segélyplafonról. E szerint „a jegyzői, önkormányzati és járási kormányhivatali hatáskörben egy háztartásnak/családnak nyújtott egyes pénzbeli ellátások (szociális segélyek és támogatások) együttes összege maximálásra kerül. [...] A munkára való ösztönzést erősíteni fogja, hogy a munkával elérhető jövedelem érdemben meghaladja a szociális ellátásokból szerezhető forrásokat. Ennek érdekében az összeghatár a nettó közfoglalkoztatási bér lehet.” Ez az a bizonyos 47 ezer forint. A Nemzetgazdasági Minisztérium 10-20 milliárdos megtakarítást remél az ötlettől.

A Népszabadság úgy tudja, hogy a plafon a rendkívüli gyermekvédelmi támogatásra, az átmeneti és a temetési segélyre vonatkozik majd: a három ellátást összevonják, és önkormányzati segélynek nevezik át. Kérdeztük az Emberi Erőforrások Minisztériumának szociális államtitkárságát arról, hogy pontosan mennyi lesz a plafon, s megerősítik-e a napilap értesülését arról, hogy milyen segélyek, támogatások számítanak majd bele. Választ nem kaptunk, pedig éppen ez a kulcskérdés.

A hazai támogatási rendszer ugyanis igencsak kusza. Ha csak a kormány által megcélzott, az önkormányzatok által utalt juttatásokat nézzük, akkor is legalább hatféle, különböző jogcímen kapható segélyről beszélünk. A legnagyobb tétel a rendszeres szociális segély, amely maximum 42 ezer forint lehet. Az összeg nem fix, mozog annak arányában, hogy a családban mennyi jövedelem jut egy főre. Feltétele egyebek között, hogy munkaképes korú, de munkaképtelen személy kaphatja, vagy olyan, aki öt évvel a nyugdíjkorhatár előtt jár, netán 14 év alatti gyereket nevel. Egy családban egyszerre csak egy ember jogosult rá.

A 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatáshoz csak az juthat, aki az előző segéllyel nem él, és nem kap munkát. Ám van még egy kikötés: ilyet is csak egy ember kaphat családonként, ráadásul, ha egy másik családtag rendszeres szociális segélyezett, akkor ketten összesen nem kaphatnak többet 42 326 forintnál. Vagyis egyfajta segélyplafon már létezik – ennyit a nyakló nélküli pénzosztogatás mítoszáról.

Az önkormányzatok által fizetett segélyek közül nagyobb összeg lehet még az ápolási díj, amely alapesetben 29 500 forint, de felkúszhat 38 ezer fölé is.

A lakásfenntartási támogatás, az adósságkezelési szolgáltatás, az átmeneti és a temetési segély összege havi pár ezer forinttól indul, s legfeljebb évi 15-20 ezer forint lehet személyenként, főképp, mert nagyban függ az önkormányzatok gazdasági helyzetétől. Ezért sok településen csak hírből ismerik e segélyek zömét.

Baj a plafonnal

Egyszerű segélyezési rendszer nincs, írta még 1996-ban egy tanulmányában Ferge Zsuzsa, s a tétel beigazolódott. Ám jó esetben az első ránézésre bonyolult rendszer éppen a hatékonyságot szolgálja: minél több élethelyzetre ad minél jobb választ. Hogy ne ugyanúgy támogassuk azt, aki munkanélküli, mint azt, aki beteg, vagy épp túl magas a rezsije.

És a segélyplafonnal éppen ez a baj.

– Teljességgel abszurd, hogy a különböző feltételek szerint járó segélyeket akarják összegezni – mondja Varga Attila. – Arra a kérdésre sincs egyértelmű válasz, hogy ki számít szegénynek. Az egyik szempont szerint így, a másik szerint amúgy kalkulálunk. Például a rendszeres szociális segély feltétele a törvény szerint, hogy a családnak az egy fogyasztási egységre jutó havi jövedelme ne haladja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 90 százalékát, ami jelenleg 25 650 forint. A lakásfenntartási támogatásnál a küszöb viszont már az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 250 százaléka, vagyis 71 250 forint. A dologban persze van logika. Amikor tavaly ősszel megszűnt a külön gázártámogatás, a lakásfenntartási támogatás határát megemelték, így azok is kaphatnak segítséget, akik korábban dolgoztak, és azok is, akik nem.

Ráadásul az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta évi tízmilliárdokat spórol a családtámogatás és a segélyezés szigorításán, feltételekhez kötésén. A családi pótlék befagyasztásával évi 30 milliárdot takarítanak meg, a foglalkoztatást helyettesítő támogatást pedig 2012-től 28 500 forintról 22 800 forintra csökkentették, így 18 milliárddal vannak beljebb. Emellett bevezették, hogy az ötven óránál többet igazolatlanul hiányzók után nem kapható iskoláztatási támogatás, az önkormányzatok pedig vizsgálhatják, hogy a segélyezettek megfelelően rendben tartják-e a lakókörnyezetüket.

Bár a megszorításokkal és átalakításokkal a büdzsé jól járt, a statisztikák nem megnyugtatóak. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat számai szerint augusztusban négy százalékkal csökkent ugyan a nyilvántartott álláskeresők száma (több mint 526 ezren voltak), ám közülük 284 ezren már semmilyen ellátásban nem részesültek. Ez több mint húszszázalékos emelkedés a 2011-es adathoz képest. A növekedés pedig nem fog megállni, hiszen egyik indoka épp az, hogy a kormány három hónapra csökkentette az álláskeresési járadék időtartamát. Aki pedig ezt a biztosítási alapon járó támogatást nem kapja, nem jut hozzá automatikusan a 22 800 forinthoz: ehhez két éven belül egy évig együtt kell működni a munkaügyi központtal. A kieső időszakot meg mindenki oldja meg úgy, ahogy tudja.

Némi mozgástér

– A segélyplafonos ötlet olyan, mint az iskolaköpenyes: a hangulatkeltésen kívül semmire nem jó – mondja Krémer Balázs szociológus. – A legszegényebbektől elvesz havi pár ezer forintot, de összesen legfeljebb egy-két milliárdos megtakarítást hozna, ha azt is nem vinné el az adminisztráció. Abba meg jobb nem belegondolni, hogyan akarnak 10-20 milliárdot megspórolni a 60 milliárdos segélykasszán.

A kutató azt mondja: az OECD-országokban már a kilencvenes évek közepén rájöttek, hogy a segélyek leszorítása nem ösztönöz munkára.

– Attól, hogy valaki még lepukkantabb, tájékozatlanabb, nem fogják nagyobb eséllyel felvenni. Magyarország húsz éven keresztül elhitte: csak az nem dolgozik, aki nem akar. Ezért nem a munkahelyek létrehozásával voltunk elfoglalva, csak szidtuk a naplopókat. Pedig ki választaná ma önként a munkanélküliségi karriert? Mitől lenne vonzó a nyolcvanezres minimálbér helyett a huszonkétezres segély? Nyugat-Európában a segélyek csökkentése helyett a munkáért tett erőfeszítéseket támogatják. Például a próbaidő alatt is jár támogatás. Hiszen az életformaváltásnak is vannak költségei: öltözködni, utazni kell.

Persze a segélyezési rendszeren – plafon ide vagy oda – van mit javítani. Krémer állítja: az adminisztráció költségei magasabbak, mint a kifizetett támogatások. Érthető kormányzati szándék lenne az egy főre jutó támogatások nyilvántartása is – noha ez a jelenlegi szisztémában lehetetlen.

– Progresszív jövedelemadózás mellett nemhogy csökkenteni kellene a segélyeket, de még némi mozgástér is lenne. A 22 800 forint felmehetne 30 ezerig, ha a legmagasabb jövedelműek többet adóznának. Alacsony induló adókulcs mellett a szociális jövedelmek átláthatóságán és igazságosabb elosztásán az is segíthetne, ha a „felbruttósított” támogatások – köztük a kamattámogatások, végtörlesztések – adóalapot növelő jövedelemnek számítanának. És a magasabb jövedelműek indirekt adókedvezményei megszűnnének. Nemcsak humanitárius okokból, de a belső fogyasztás felpörgetése végett is lenne értelme ilyen lépéseknek.

Ebből hogyan?

Ám az unortodox módi más. Egy friss adat szerint a leggazdagabb száz adózó a családi adókedvezmények révén tavaly átlagosan havi százezer forintot vett fel.

És a munkahelyteremtéssel sem állunk jól. Megint Ritók Nóra sorolja a számokat: – Az önkormányzatoktól elvárják, hogy fejlesszenek, beruházásokat hozzanak a településekre. Told éves költségvetése ötvenmillió. Helyi adókból összesen négyszázezer jön össze. Hogyan fejlesszenek ebből?