Róma ködbe vész?

Azt olvasom legutóbbi számukban, hogy „a perspektívátlanság reménytelenséget kelt, apátiát szül, és arra készteti az embereket, hogy a közügyektől távol éljenek. Bár nem boldogan, mint Ovidius, hanem kiábrándultan.”

Az általam nagyra becsült szerző állítása többször is pontatlan. A címben is idézett sortöredék („a közügyektől távol”) Horatiustól származik. („Beatus ille, qui procul negotiis.”)

Ovidius, a nagy orrú költő sosem élt „boldogan” száműzetésében, Tomiban, a Fekete-tenger partján, a római köz- és magánügyektől kínzó távolságra. Élete végéig reménykedett Augustus hazaengedő kegyelmében. Egyik itteni versciklusát Sirámok (Tristia) címmel írta, szenvedett a magánytól, „a szomorúság poétájának” titulálták.

Ezt az elégikus kiszolgáltatottságot érezte meg sorsában és verseiben Babits is, Juhász Gyula is.

Lassacskán Tomi is ködbe vész?

Gyaraky Boldizsár
E-mail