Papp Róbert: Ne a származás, a bőrszín vagy a vallás alapján ítéljék meg az embereket

Megsemmisítésre ítélve. Ez a címe annak a dokumentumfilmnek, amely pharrajimosról, azaz a roma holokausztról szól, és most a 168-on debütál. A filmet Papp Róbert rendezte. A fiatal rendező arról beszélt a 168-nak, óriási türelem kellett a munkához. Kiemelte: nagy lélekjelenlétre volt szüksége, mert volt, hogy leálltak a montírozószobában, annyira megviselték az elhangzottak. Az ambiciózus Papp Róbert a film készítésének hátteréről is mesélt, és azt is elmondta, szerinte miért fontos emlékezni a múltban történt kegyetlenségekre.

Régóta tervezte, hogy filmet készít a pharrajimosról? Miért esett a témára a választása, megkérdezhetem, hogy az ön felmenői érintettek voltak a roma holokausztban?

Általában a rendező találja meg a témát, azonban ez most fordítva történt: a téma talált meg engem. Mindkét dédnagyapám katona volt, a frontról a komáromi fogságba vitték őket, ennyit tudok róluk. Joka Daróczi János, a Roma Produkciós Iroda vezetője hívott fel. Emlékszem, kora este volt. Megkérdezte, hogy mi lenne, ha én rendezném meg a filmet. Nem tudtam először megszólalni, úgy éreztem, hogy kevés vagyok ehhez. A témában úttörők vannak, akik évtizedek óta kutatják a pharrajimos, például Bársony János és Daróczi Ágnes. Úgy éreztem, ha nem vállalom el ezt a fontos témát, akkor én egy nagyon gyáva ember vagyok. Igent mondtam végül.

A dokumentumfilmben interjúkat láthatnak a nézők koncentrációs táborokban elhunyt romák leszármazottaival, szakértőkkel. Ezen kívül egy kerete is van az alkotásnak: a Jászai Mari-díjas színművész Szegedi Dezső egy tábortűz körül mondja el a gyerekeknek, mi is történt idestova közel 80 éve. A kerettörténet ötlete kinek a fejéből pattant ki? Ez a része a filmnek igazán a cigányok egyik talán legirigylésreméltóbb jellemzőjét demonstrálja, az összetartás fontosságát. Ez megmutatkozott a haláltáborokban is.

A történet formavilága megvolt, kész forgatókönyvet kaptam. Kalla Éva írta, aki zsenilisan ír, sokszor forgattunk együtt televíziós riportokat, szakmailag fejet hajtok előtte. Joka Daróczi János találta ki, hogy mi lenne, ha egy idősebb ember mesélné el a történetet. Jellemző volt a cigányoknál amúgy is, hogy az idősebbek mindig meséltek. Most azonban mese helyett valós történetet. Joka Daróczi János alapját Kalla Éva tolla vitte papírra, én pedig a filmet készítettem. Elolvastam a könyvet, és azonnal tudtam, hogy megfelelő ember lesz Szegedi Dezső színművész, akit szintén korábbi munka miatt már ismertem. Ő egy nagyon jó karakter és nagyon jól mondta el a neki szánt monológot. Az interjúk voltak a legnehezebbek. Nehéz túlélőt találni, János egy korábbi filmjéből mégis került bele egy megszólaló, aki megjárta a haláltábort.

Kik szerepeltek egészen pontosan a filmben, és velük együtt hogyan élte meg a stáb a forgatást?

Habár a leszármazottak nem élték át ezt a rendkívül szomorú, szégyenteljes történelmi időszakot, mégis nagyon fájdalmas látni, hogy mennyire kihat a múlt az ő életükre, sorsukra. A pharrajimos szelleme itt él köztünk. Minden egyes mondatba belehasadt a szívem, nagy lélekjelenlét kellett ahhoz, hogy végighallgassam a történeteket, végignézzem a képeket. Nagyon megrázó volt, megtörtént, hogy a vágást abba kellett hagyni, mert nem tudtam tovább gondolkodni. Óriási türelem kellett az egész munkához, és ezúton is köszönöm mindenkinek azt a toleranciát, amit tanúsított.

Rigó Mária, a híres Járóka család leszármazottja is szerepet kap a filmben, az ő felmenői között is voltak, akikről kiderült, hogy elvitték a munkatáborokba. Elmesélte, hogyan menekültek meg vagy nem a holokauszt idején. Beszélgettünk többek között Még Fátyol Mihállyal, a Tivadar testvérével, az ő édesapjuk szintén Komáromban volt munkatáborban. Ferkovics József festőművész maga mondja el, hogyan találkozott újra az édesanyjával, miután a történelem miatt nevelőotthonban kellett felnőnie. Horváth Gyula családjának története is nagyon szívszorító, Josef Mengele egyik kísérlete miatt beteg gyerek született a családba, akit harminc éves korában vesztette el az életét. Daróczi Ágnes, Bársony János, Hendi Péter és Szita Szabolcs szakértők is megszólalnak a filmben. Általuk még többet megtudhatnak a pharrajimosról az emberek.

A gyerekek nagyon együtt érzően és kíváncsian ülnek a tűz körül. Van olyan céljuk a készítőknek, hogy a filmmel tanítani fogják a diákokat a jövőben?

Bízunk benne, hogy el tudjuk vinni középiskolákba a filmet, sajnos meg kell mutatni a gyerekeknek. A mai napig nagyon sokan nem tudják a pharrajimos történetét. Habár a kutatók rengeteget dolgoztak, a szakértők sok részletet felderítettek, de az emberek ismerete a témában még mindig nagyon kevés. Szeretnénk, ha a társadalom minden egyes tagja érezné, hogy min ment keresztül a cigányság. Ez nem csak egy dokumentumfilm, ez egy történelmi film, amiben tényleg sorsok és életek szólalnak meg.

Ezen kívül nagyon művészi is. A zenéről mit tudhatunk? 

Lukács Miklós cimbalomművész szerezte a zenét, több napon keresztül vettük fel. Nagyon hálás vagyok neki, a film egyik fő motívuma a zene. Ez volt a kérés felé. Összesen 47 zenét írt illetve különböző effekteket, hangokat hozzá.

Milyen új érzéseket hozott önnek ez a rendezés az előző filmjeihez képest?

Volt bennem egy hihetetlen nagy megfelelési kényszer, ugyanis vannak a témának úttörői, akik nagyon jól, pontosan ismerték a történetet, nekem kevés ismeretem volt. Elsőként a szakértők könyveit olvastam el. Nehéz volt az ismeretlenség, és az, hogy olyan emberekkel kellett beszélgetni, akiknek az életét tönkretették. Ők nem voltak a koncentrációs táborokban, de még így is tele vannak fájdalommal.

Ők hogy élték meg a beszélgetéseket és hogy vannak ma?

Volt, aki azt mondta, ezt nem lehet megbocsátani, volt aki újra átélte a fájdalmat, és volt aki azt mondta: csak azért mondja el újra a történteket, hogy ez soha ne történhessen meg újra. A fontosság miatt mindenki végigszenvedte a múlt felelevenítését. Vannak, akik erről otthon már nem is beszélnek, mert nem szeretnének. Megtörtént, hogy le kellett állítani a forgatást. Nem lehet nyugodtan beszélni például a gyerekeken végzett kísérletekről.

Összességében elégedett a munkájával?

Egy rendező soha nem érzi azt, hogy kész van a film. Biztosan a mai napig biztosan tudnék benne változásokat eszközölni. Sokat beszélgettem emberekkel, kikértem mások véleményét. Például a Jánosét, de filmes barátaimat is felhívtam egy-egy döntés előtt. Nagyon fontos volt például, hogy hol lesznek az interjúk. Nagyon lassan kellett ugyanis nagyon mélyre menni. Ezt csak úgy lehet, ha nagyon türelmesek vagyunk, sok odafigyelésre volt szükség. 

A magyarországi bemutatót követően mi lesz a következő lépés? Nemzetközi útra is elindítják az alkotást?

Nemzetközi szereplést is kaphatna a film, habár nem gondolkoztam ezen. Le kell ülni a Jánossal és átbeszélni. Fontos, hogy minél többen lássák ahhoz, hogy ez még egyszer ne történhessen meg velünk és senkivel a világon. Beszélnünk kell róla és emlékezni. Figyeljünk oda egymásra és ne a származás, bőrszín vagy vallás alapján ítéljék meg az embereket! Beszéljenek helyettük a cselekedetek! Az vagy, amit teszel.

∗

A Megsemmisítésre ítélve című film a Roma Produkciós Iroda Alapítvány közreműködésével készült. A dokumentumfilm az alapítvány engedélyével a 168-on debütálhat 2021. augusztus 2-án, a roma holokauszt nemzetközi emléknapján. A felvétel korhatáros, a megnézéséhez a YouTube-on igazolni kell az életkort. A film megrázó képsorokat is tartalmaz. Alább, és ezen a linken megtekinthető.

(Kiemelt kép: Kiemelt kép: Papp Róbert Facebook-oldala)