Rendszer hozott anyagból

- Miért volt szüksége a Fidesznek arra, hogy különféle modelleket vegyen át a saját gazdasági, politikai, ideológiai működéséhez? Miért nem volt elég a magyar jobboldali hagyomány?

– Az Orbán-rezsim modern rezsim, az, hogy Horthy-reneszánsz van, csupán ideológiai pótlék, hab a tortán, de a rendszer működéséhez nincs semmiféle köze. A két világháború közötti modell használhatatlan. Horthy csak arra jó, hogy megnyerje a szélsőjobbot és provokálja a baloldalt. A Fidesz tehát – vagy azért, mert a helyzet erre késztette, vagy azért, mert egy eleve eldöntött politikai úthoz keresett módszereket – példákat kutatva szétnézett a világban, és találta, amit talált. Egyébként modorában, politikai habitusában, pszichológiai céljaiban egy negyedik rendszerre hasonlít a legjobban, és ez Lukasenko Fehéroroszországa. Csak hát a belorusz elnöknek mégiscsak van egy orosz hátországa, Orbánék viszont kénytelenek voltak megmaradni az európai kereteknél, amelyekből kettőt hasznosítottak. Az egyik Berlusconi nagy találmánya, az állam összekapcsolása a maffiával oly módon, hogy nála nem a maffia tartotta sakkban a kormányt, hanem ő, a kormányfő pénzelte és ellenőrizte a szervezett al- vagy felvilágot. A másik modell a Kaczyński fivéreké volt, amely behozta a politikába a modern nacionalizmust.

– Illetve a vaskezű marsall, Piłsudsky kultuszát is, ami nagyon jól rímel a Horthy-mániára. Ez utóbbi másolat lenne?

– Lehet másolat, és lehet egy politikai választás következménye. Akárcsak az ellenségkép megteremtése, ami a lengyeleknél német- és oroszellenességet jelent, nálunk meg a Brüsszellel, illetve a környező országokkal szembeni rosszhiszemű politikát. Mindez itt is, ott is gátlástalan, erkölcsi és jogi határokon áttörő, hideg fejű erőszakossággal párosult. De hát mit várhatunk el egy olyan társaságtól, amely már megjárta a politikai mező minden oldalát? Hiszen a Fidesz valójában baloldali indíttatású pártként kezdte, aztán liberális lett, majd mérsékelt jobboldali, hogy ma már populistaként a Jobbik felé tolódjon, mert a szavazóira ácsingózik. Megjegyzem, a holland vagy a francia szélsőjobb szintén le akarja nyelni a tőle is jobbra állókat, de azért a Nemzeti Front és a Szabadságpárt a közép felé próbál elmozdulni. Nálunk ez fordítva történik: Orbán felvállalja a Jobbik programját, de ezzel ki is szolgáltatja magát neki, a szélsőjobb támogatóinál kell túlteljesítenie.

– Visszatérve a különféle modellek Fidesz-importjához: ha jól értem, Berlusconi a politikai technikák szempontjából fontos, a lengyel jobboldal pedig ideológiaszállítóként dolgozott be a Fidesz-modellbe. De mi a Putyin-rendszer hozadéka?

– A központosított állam ideája. Lengyelország nem lett az, Kaczyńskiék hagyták a gazdaságot olyan plurális, demokratikus, szabadpiaci alapon fejlődni, ahogy előttük és utánuk is működött. Olaszországban ehhez eleve nem voltak adottak a viszonyok, ott századok óta egy tradicionális gazdasági rendszer van, amely az utóbbi évtizedekben is teljesített, méghozzá jól. Berlusconi meg sem kísérelte, hogy centralizált modellt építsen ki. Az erős, mi több, hatalmas és hatalmaskodó állam gondolatához a Fidesz az orosz tapasztalatból guberált össze mindent.

– Amiben az a különös, hogy Orbán hosszú ellenzéki évei alatt kifejezetten oroszellenes kijelentéseket engedett meg magának, bár azt remélte, hogy kormányra kerülve Putyin ezt majd egyszerű politikai cinizmusként megbocsátja. De nem így történt.

– Ez azért nagyon érdekes, mert Putyinnak alapvető érdeke lenne az Orbánnal kialakított jó viszony, egyszerűen azért, mert a magyar kormányfő be szokott fűteni Brüsszelnek, ami Moszkvában tetszik. Az is, ahogy a lehallgatási ügyben Orbán odaszólt Washingtonnak. Putyin tehát használhatná őt a Nyugat ellen, mégsem teszi. Annyira él benne az Orbánnal szembeni düh, hogy a legutóbbi találkozásuk mindössze tizenkét percig tartott, komoly témák nélkül, és ahogy külügyes barátaim mesélik, sem ebédre, sem vacsorára nem hívta meg a budapesti vendéget. Ez példátlan megalázás. Miközben Putyinnak lehetnének taktikai, stratégiai meggondolásai Orbánnal kapcsolatban. Mégsem működik a barátság. Persze ebben az is benne lehet, hogy az oroszok látták, hogyan telt ki a miniszterelnök becsülete uniós kollégái szemében, a befolyását tehát nullának tekintik.

– Mit vettek át Putyintól?

– Az elitcsere gondolatát, ami sem Olaszországban, sem Lengyelországban nem merült fel. Ez arról szól, hogy olyan elittel kell felváltani az addig létezőt, amelyet már nem kulturális és értékszempontok vezérelnek, nincsenek függetlenségi mániái, hanem, épp ellenkezőleg, szívesen eszik kézből, ha jóltartják. A másik átvétel a gazdaság teljes kisajátítása a tulajdoni viszonyok megbolygatásával. A gazdaság ilyenkor beolvad a politikába és viszont, mindennek a tetején pedig a kiválasztott elit ül. Igaz, Berlusconi is próbálkozott hasonlóval, de míg ő nagyvállalkozóként a saját pénzéből igyekezett megvenni a hatalmat, az oroszoknál a politika nyelte el a gazdaságot. Ez történik nálunk is. Csakhogy amíg Putyin az ország óriási erőforrásaival képes fenntartani a rendszerét, Orbáné, ha hatalmon marad, be fog dőlni. Olyan mértékű a társadalom lecsúszása, hogy azt a rezsim nem tudja megállítani.

– Ha azonban továbbra is ráhajt a nacionalizmusra, ha még élesebbé teszi az ellenségképeket, ha keményebb eszközöket használ a társadalom kézben tartására, ahogy azt most például a pedagógusokkal teszi, politikailag nem feltétlenül dől be.

– Orbán a The Telegraphnak adott októberi interjújában gyakorlatilag azt mondta, hogy még Putyin is lehet belőle, ha tovább romlik a rendszer. Ez mindenképpen benne van az ő kalkulációiban. Csakhogy Európa, bármennyire gyengének bizonyult is az Orbán-rezsim kiépülésével szemben, egy diktatúrát nem tűrhet el. Ez nem azt jelenti, hogy bevonulnak a csapatok, hanem hogy kivonul a pénz. Márpedig a jelenlegi fejlesztések 98 százaléka uniós pénzekből történik. Mi lesz, ha ez elmarad? Egy diktatúra létrejötte azonos az unióból való kilépéssel, és onnantól nincsenek források.

– Amikor arról ír, hogy milyen modellekből foltozta össze a sajátját az Orbán-rendszer, elgondolkodott-e azon: ebből mi szervesült, mit fogadtak el az emberek, mi épült be a gondolkodásmódjukba?

– Hadd idézzek fel egy romániai történetet. Az úgynevezett forradalom győzelme utáni nagy jobboldali ébredésben egymás után állították fel az ő Szálasijuknak, Antonesc- marsallnak a szobrait. Szörnyű volt az egész, jöttek a dicsőítő könyvek, az iskolákban elkezdték sulykolni Antonesc- hősi korszakát, megint felcsapott a már nem létező zsidókkal és a létező magyarokkal szembeni gyűlölet. És mi van most? A szobrokat lebontották, ismét átnevezték az utcákat, és normálisan tanítják a történelmet. A társadalom megcsömörlött a hazugságoktól. Magyarországon ez most nyilván csak az urbánus rétegekben érződik, de a fizikai szükség, az elszegényedés, a lecsúszás az országban mindenhol ugyanezt fogja produkálni, és ez az, ami a rendszert fenntarthatatlanná teszi majd.