Rendőrt hívtak a Kálvin téren, mert egy medvebocs betért a helyi kávézóba
A Fogadj Örökbe Egy Macit Alapítvány olyan kávézót üzemeltet, ahol fogyatékkal élő munkavállalók dolgoznak. Az alapítvány szervezésében a veresegyházi Medveotthon pár hónapos medvebocsát, Lilut vitték el a Premier Kultcaféba, a dolgozók nagy örömére.
Az alapítvány elnöke, Kárász Róbert ötlete volt a mai meglepetés. Azt gondolta, hogy biztosan nagyon örülnének a fiatalok a medvebocsnak. Lilu jelenleg az egyetlen „hordozható mackó” az országban, mert még pici
és még szívesen viseli az emberi közelséget. Ez néhány hónap múlva már nem lesz így.
A medvét szállító autó a Kálvin tértől nem messze, a Baross utcában parkolt le. A járókelők nagy örömére, ugyanis kisebb csődület alakult ki az állat körül. A medvebocs nagyon megszomjazhatott az úton, ugyanis miután megérkeztek a kávézóba, két liter vizet ivott meg üvegből. Ezután mézet szopogatott, miközben a kávézó dolgozói simogatták. A méz mellé kapott még zsírszegény tehéntejből, háztartási kekszből, áfonyából és nedves kutyatápból álló keveréket, ugyanis ez Lilu kedvence. A szállításban, simogatásban annyira elfáradt a medvebocs, hogy leheveredett a mozi színpadán és elaludt.
Mindeközben azonban két rendőr érkezett a kávézóba, valaki ugyanis kihívta a rendőrséget, amikor látta, hogy egy medve megy be a belvárosi vendéglátó-helyiségbe. Az alvó medvebocs láttán a rendőrök is kissé tanácstalanná váltak. Kárász azt tanácsolta nekik, hogy simogassák meg az állatot, amit meg is tettek.
A kávézó dolgozói eközben nagyon örültek a kisállatnak. István elmondta, hogy látott már medvét San Diegóban, de ez aranyosabb volt. Mónika is nagyon örült a találkozásnak.
A 168 Óra érdeklődésére Kárász elmondta, hogy a medveotthonnal 2014-ben került kapcsolatba az alapítvány. Abban az évben a naptáruk borítóképét az otthonban készítették, ahol egy hatalmas, felnőtt medve mancsába adtak egy plüss macit. A fénykép elkészítésére csak pár másodpercük volt, mielőtt a medve széttépte volna a játék állatot, de sikerült a kép.
Az alapítvány ötletét az adta, hogy pár éve a műsorvezető látott egy 2012-es statisztikát, miszerint Magyarországon a fogyatékkal élők mindössze 10–15 százalékát foglalkoztatják az EU-s átlagot jelentő 50–60 százalékkal szemben. Fel akarta hívni arra a figyelmet arra, hogy milyen alacsony a foglalkoztatottságuk, miközben körülbelül 600 ezer fogyatékkal élő van Magyarországon.
Kárász egyik régi álma az volt, hogy nyit egy boltot, ahol plüssmackókat árusít, akár saját készítésűeket is. Később, több csavar után ez vezetett oda, hogy ismert emberek gyerekkori mackóit elárverezték, majd abból létrehozták a kávézót. A műsorvezető külföldön azt látta, hogy vannak olyan kávézók, éttermek, ahol fogyatékossággal élők dolgoznak. Ennek példáján felbuzdulva döntötte el, hogy el kell indítani az árverést, és ha a pénz összejön, nyit Budapesten egy kávézót, ahol majd fogyatékossággal élők dolgoznak. 2012-ben volt az első árverésük, 2016-ban nyitották meg a Premier Kultcafét, ami egyszerre közösségi hely, mozi, rendezvényterem és kávézó. Most tíz megváltozott munkaképességű munkavállalójuk van.
A dolgozók munkáját egy mentor is segíti, aki nem csak instruálja, hanem fejleszti is őket, programokat szervez nekik. Ezekkel a fejlesztő programokkal pedig a dolgozók egy–másfél év múlva a szabad munkaerő-piacra is kiléphetnek.
– Annál nagyobb fejlesztés nincsen, mint hogy emberek között vannak, kommunikálnak.
Van munkavállalónk, aki korábban egy áruház parkolójában dolgozott és gyűjtötte össze a bevásárlókocsikat, más egy folyosó utolsó szobájában ült magányosan, eldugva. Ezzel szemben most társaságban vannak, találkoznak előadóművészekkel, híres emberekkel, amitől nagyon boldogok– állítja a műsorvezető.
Az alapítvány a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatását szeretné elősegíteni, de egyúttal a társadalom érzékenyítését is célul tűzték ki. Megnyitásuk óta az egyik legnagyobb pozitív változás, amit tapasztalnak, hogy már nem olyan könnyű fogyatékossággal élő munkaerőt találni, mint pár évvel korábban, megnőtt a kereslet irányukban.
A társadalom érzékenyítése viszont a műsorvezető szerint egy hosszabb folyamat. Sok visszatérő vendégük van, viszont azt látja, hogy kirívó a különbség abban, ahogyan egy magyar és egy külföldi viszonyul a fogyatékossággal élőkhöz.
– Egy külföldi ember számára ez természetes folyamat, a magyar ember számára ez idegen, zavart okoz, nem tudja, hogy reagáljon. Ez a zavar oldható egy kávézás alkalmával. Nagyon sok ilyen projektre lenne szükség, hogy a fogyatékossággal élők segítése, a velük való kommunikáció természetes módon valósuljon meg, ne a szánalmat lássák a másik ember szemében
– véli Kárász.
