Reformszigor

- Kért öntől szakmai segítséget a kormány?

– Nem, nem kért.

- S ha megkérdezik, mit tanácsolt volna?

– Aligha meglepő: bizonyos gazdasági, pénzügyi kérdésekben egyetértek a kormánnyal, ám egyes ügyekben más a véleményem. Számos közgazdászhoz hasonlóan én sem örülök, hogy még mindig nincs koherens, konkrét gazdasági program. Bár talán érthető: a Fidesznek jelenleg fontosabb az önkormányzati választások tétje.

- Ez felelőtlenség, nem? A pénzpiacok láthatóan rosszul tűrik a lavírozást, hogy a magyar kormány – pusztán pártérdekből – hónapokig hallgat konkrét gazdaságpolitikai elképzeléseiről.

– Ez valóban nem szerencsés. De látni kell a politikai rendszerünk hibáját is: olyan országban, ahol szinte egymásba érnek a parlamenti és a helyhatósági választások, a köztes időszakban a politikusok általában kerülik a népszerűtlen bejelentéseket. Úgy vélem, elődeihez képest a Fidesz-kormány még mindig felelősségteljesebben viselkedik. Emlékezzünk csak az előző két választást követő szeptemberekre: a száznapos programok vagy az őszödi beszéd kiszivárgásának időszakára. Fontosnak tartom, hogy a kormány most elkötelezte magát: jövőre az államháztartási hiányt három százalék alá szorítja.

- De ezt a célt még Bajnai Gordon jelölte ki. És a Fidesz csak a napokban vette tudomásul a valóságot: a Bajnai-féle hiánypályán kell haladnia. Előzőleg még radikális adócsökkentést ígért az Orbán-kormány.

– Már csak ezért is jó jelnek tartom, hogy Matolcsy György bejelentette a három százalék alatti költségvetési hiánycélt, amelyet a miniszterelnök megerősített.

- Szakértők szerint ez megszorításokkal jár. Nem véletlen, hogy a Fidesz már azt kommunikálja: a gazdasági tényfeltáró bizottság a büdzsében olyan „csontvázakra”, eltitkolt tételekre bukkant, amelyek miatt a kormány „különleges intézkedésekre” kényszerül, különben nem tartható a költségvetési fegyelem. Bajnai Gordon titkársága azonban közölte: nem voltak „eltitkolt tételek”, ezek mindegyike régóta ismert. Hamis a Fidesz állítása.

– A tapasztalat azt mutatja: rövid távon mindegyik kormány labdázik – s nemcsak Magyarországon – egyes kiadási tételekkel. Például olyan döntéseket hoznak, amelyeknek a költségvetési hatásai csak később jelentkeznek. Az persze nehéz kérdés, hogy ezek közül melyik illik bele a „csontváz” kategóriába. Könnyebb a „besorolás” a sok tízmilliós végkielégítések és a milliárdos korrupciók esetében, amelyek szintén hatnak a büdzsére, és társadalmi károkozásuk még ezen is túlmegy. Mindenképpen hasznos, ha az efféle ügyeket feltárja a kormány. Másrészt el kell ismerni a Bajnai-kormány érdemeit: gátat szabott egy rendkívül rossz és káros „magyar hagyománynak”, a költségvetési fegyelmezetlenségnek. Orbán Viktor legutóbbi parlamenti beszédéből pedig azt vettem ki: a Fidesz is a fiskális fegyelem útján haladna. Ami rövid távon mindig áldozatokkal jár. Jóstehetségnek sem kell lenni ahhoz, hogy lássuk: valóban várhatók szigorú intézkedések, amelyek azonban hosszabb távon megtérülnek a társadalom számára.

- Orbán Viktor a kötcsei pikniken, értelmiségi holdudvarában elővezette a népszerűtlen intézkedéseket. Ám aztán Szijjártó Péter miniszterelnöki szóvivő már úgy „helyesbített” a nyilvánosság előtt: a huszonkilenc pontos akcióterv megteremtette a gazdasági biztonságot, ezért nincs szükség sem második akciótervre, sem megszorításokra az önkormányzati választások után. Ön érti ezt a kettős beszédet?

– Nem tisztem a kormányzati kommunikáció hullámzásait minősíteni, de bízom abban: a kormány mielőbb bejelenti azokat a jelentős intézkedéseket, amelyek nélkülözhetetlenek a magyar gazdaság növekedésének beindításához. Az akcióterv az elvi alapot jelenti ehhez.

- Orbán beszélt arról is: ezermilliárd forintot kell kivonni a gazdaságból a magas államadósság törlesztése miatt.

– Eladósodottságunk miatt valóban sok pénzt kell kivonni a gazdaságból, s ez – hosszabb távon – elérheti az ezermilliárdot is. Ez csökkenti a lehetőségeinket, de adottság. Nagyon nehéz feladat az ország kivezetése az adóssághelyzetből. Az Orbán-kormány – kihasználván erős társadalmi felhatalmazását – képes lehet ennek megkezdésére.

- Ezért is sürgeti a reformokat a közgazdászszakma.

– Így van. Magyarországon ugyanis „öröklött trend” a hetvenes évek óta, hogy a kormányok a felvett hiteleket pénzügyileg meg nem térülő, de saját politikai tőkéjüket növelő jóléti kiadásokra fordították. Már a kádári politikának is ez volt talán a legnagyobb gazdasági vétsége. Megígérte az ingyenes oktatást és egészségügyet, csak épp nem volt rá fedezet. Bár a rendszerváltás után ebben is változást reméltek a szakértők, az mégsem történt meg. Vagyis a hitelekből származó bevételt továbbra is jórészt szociális kiadásokra költötték, nem pedig fejlesztések finanszírozására. S ahogy nőtt az eltartottak aránya a társadalomban, úgy fordult mindinkább feléjük a politikusok figyelme is. Húsz év óta, főleg kampányidőszakban, egymásra licitálnak a pártok, hogy megnyerjék maguknak ezt a réteget. A reformok ennek a szisztémának a megváltoztatását is jelentik.

- Ön hol kezdené a nagy ellátórendszerek átalakítását?

– Abból kellene kiindulni: a jelenlegi válságnak három összetevője van. A legfontosabb: a magyar társadalom értékrendje – a közeli és távoli múltból örökölt tényezők miatt – nem harmonizál a 21. század fejlett társadalmának és gazdaságának követelményeivel. Ez nagyon megnehezíti a lényeges társadalmi átalakítások megvalósítását. A második összetevő a globális gazdaság helyzete: erre vajmi kevés a befolyásunk. A harmadik az eddigi elhibázott gazdaságpolitika. Rövid távon csak ennek javítására van esélye a kormánynak, de tartós eredményt valóban csak hosszú távon lehet elérni. S ha igaz, hogy a legnagyobb gondok a kulturális háttérben mutatkoznak, akkor az oktatás, a nevelés átformálásával kezdeném a változtatást. És őszinteséggel: a valós problémákról kellene beszélni.

- Ám hallgat a kormány a reformokról. Pontosabban: a Fidesz retorikája még mindig reformellenes.

– Másként gondolom. Az eddigi reformpróbálkozások voltaképpen ad hoc intézkedések voltak, soha nem szervesültek átfogó programba. Másrészt a legtöbb változtatási kísérlet az érintettek bevonása nélkül zajlott. A Gyurcsány-kormány ezzel óriási támadási felületet hagyott, amelyet a Fidesz ellenzékben ki is használt. Most rajta a sor. Azt feltételezem: az önkormányzati választás után megkezdik a reformokat. De ezektől – mint említettem – csak hosszú távon várhatunk lényegi változást. Sokszor elmondtam az elmúlt években: a politikusok ne ígérjenek sokat, mert ezeket nem fogják tudni az elvárt időn belül megvalósítani.

- Pedig reformokat vár tőlünk az Európai Unió és az IMF is. Csakhogy mindkettővel dacolt idáig Orbán Viktor. Gondolja, hogy „betörik” az, aki eddig „függetlenségi harcot” indított a nemzetközi pénzügyi szervezetek ellen? Hiszen azzal beismerné vereségét.

– Kétségtelen: a jelenlegi képlékeny világgazdasági helyzetben jelentős kockázatot vállal a kormány, hogy – jórészt belpolitikai indíttatásból – ilyen keményen lép fel a nemzetközi szervezetekkel. Én „barátságosabban” viselkednék, ezzel jobb eredmény érhető el. A nemzetközi szervezetek által megfogalmazott feltételek többnyire racionálisak: még ha vitathatók is egyes tételek – már ami a konkrét helyzetekre való alkalmazásukat illeti –, összességükben ráerősítenek a fegyelmezett gazdaságpolitika térnyerésére. Amire szükségünk is van. Ha pedig a sok körülmény együttes hatására újraértékeli a kormány a nemzetközi szervezetekhez való viszonyát, azt nem feltétlenül tartom arcvesztésnek.