Puccsisták a láthatáron

- Régóta mondja, hogy repedések vannak a Fidesz-birodalomban. Legutóbb ennek jeleként értékelte, hogy Navracsics minisztériuma – védendő önmagát – megmutatta az azeri ügy papírjait a szocialistáknak. Orbán mégis gond nélkül bedarálta az apparátust.

– Amely alávetett a miniszterelnöknek, ezért nem gondolom, hogy a jövő héten bekövetkezik a hivatalnokok lázadása. Ám elviselhetetlen súllyal nyomasztja a köztisztviselőket és a minisztereket, hogy az elmúlt két és fél évben fel kellett adniuk szakmai hitelességüket, kiszolgáltatottak a legönkényesebb döntéseknek. Az azeri ügy csak rávilágított a mindennapokra: kikérik ugyan a véleményüket, de mehetnek vele a pokolba. Navracsicsról ismét kiderült, hogy miniszterelnök-helyettesként és Fidesz-vezetőként nincs szava.

- A Fidesz elnökségi ülésén Kövér is kikelt Safarov kiadatása miatt, szintúgy hiába.

– A Fidesz elnökségét, választmányát, frakcióját megint semmibe vették. Ezért a minisztereknél, sőt a pártpolitikusok többségénél is felmerül: mennyire fér össze a szakmai és a politikusi önazonosságukkal mindaz, ami történik.

- Semennyire. Oszt jó napot.

– Legalább maguknak kellene magyarázat: miért tűröm? Orbán nemcsak a külső autonómiákat, az alkotmányos ellensúlyokat tette tönkre, de a belsőket is. Talán jobban megtörte saját pártját és kormányát, mint a külső intézményeket. Bizonyos szempontból az Alkotmánybíróságnak nagyobb az autonómiája, mint azoknak a politikusoknak, akik látszólag élet és halál urai. Az igazságügy-miniszter önállósága például nulla: a jogszabályok nagy részét az ő megkerülésével terjesztik elő. A miniszterek azzal szembesülnek, hogy a központosított hatalomból kimaradnak. A döntések az „udvar” belügyévé válnak. Ők pedig vagy végrehajtják, vagy végrehajtják. És kérdezhetik maguktól: miért vagyok még itt?

- Egzisztenciális okokból, vagy mert valamivel fogják őket.

– Ennél is rosszabb a helyzet. A jobboldalon ha valaki kikerül a körből, vagy az „udvar” kitaszítja, társadalmilag megsemmisül. A feleségével nem áll szóba a többi feleség, nem lesz teniszpartnere, a vállalkozása ellehetetlenül. Árulóként teljes erkölcsi és személyes száműzetésbe kerül. Mint amikor valakit az egyház kiátkoz, hiszen a Fidesz egyházként működik.

- Stratégiák azért vannak: Pokorni az önkormányzati világba vonult vissza, mások az unióba.

– Nagyra becsülöm Pokornit, de ő is tudja, hiába épített fel huszonöt éven keresztül egy életpályát, ha túl messzire merészkedik, másnap elvérzik. Pontosan érzi, hol a határ. De az összetartás megroppant, mert nemzedékváltás történt a Fideszben az elmúlt hónapok során. Új frakcióvezető lett, új kabinetfőnök van. Lázárnak és Rogánnak semmi köze a ’89 előtti Fideszhez, de az 1998–2002 közöttihez sem. Ők a lehető legkeményebben teszik félre a régi embereket.

- Ők vagy Orbán teszi félre őket?

– Kádár fiatalításakor sem lehetett tudni: a fiatalok törtek előre, vagy csak azért támogatja őket, hogy néhány öreget kiszorítson. ’85-ben behozta Grósz Károlyt, aki lekísérte Kádárt a halálba. A zsarnokok így szoktak elbukni.

- Pedig Orbán gondolhatja azt is: én emeltem fel őket, csak tőlem függnek.

– Így van. Orbán módszere eddig bevált. Egy évig kipróbálja a kiválasztottakat, megnézi, képesek-e dönteni és végrehajtatni a döntést. Lázárnak például az első évben hihetetlen mennyiségű törvényt kellett átvinnie a frakción, nyomon követni a javaslatok útját, tudnia, hogy az ügyvédi irodák által megírt paragrafusokat melyik nap ki fogja beterjeszteni. Ment neki. Intelligens, gátlástalan hatalomtechnikus. De Orbán azt is elvárja, hogy vérezzék be a kezüket, mutassák meg, nem puhák. Lázár és Rogán bebizonyították, hogy bárkit bármikor lemészárolnak. Ugyanekkor se Varga, se Navracsics nem tudták működtetni a kormányt.

- Szigetvári Viktor lapunkban ezt azzal indokolta, hogy Navracsics nem kapott kellő politikai felhatalmazást.

– Igaz. Megoldhatatlan feladatot kellett megoldania. De ő találta ki a kormányozhatatlan intézményrendszert, és ő húzott magára millió hatáskört. Ám ha értene a közigazgatáshoz, ennyi idő alatt kitalálhatta volna, hogy miként használja a bürokrácia erejét. Kiss Péter kancelláriaminiszterként úgy kezelte Gyurcsányt, mint egy idomár. Amaz kirohant a ketrecből, ordított, átugrott egy tüzes karikát, felfalt egy-egy nézőt, majd ráébredt, hogy bent van az ennivaló, és visszarohant. A bürokratikus működéssel kordában tarthatók a kormányfői ötletrohamok. Navracsics tapasztalatai alapján legfeljebb főosztályvezető lehetne. Ez egy szakma. Stumpf István tudta, hogyan kell kitalálni, egyeztetni, politikailag vezetni a bürokráciát.

- Lázár tudja?

– Nem, és itt a probléma. Orbán látta, hogy nem működik a gépezet, ám nem gyakorolt önkritikát, és nem változtatott a struktúrán, hanem azt mondta, nem rátok kellett volna bízni. Navracsics hatásköreit elvonta, odaadta a Miniszterelnökségnek és Lázárnak: eddig jól szerepeltél, bizonyíts! Rogán szintén előrelépett. Megkezdődött az örökösödési harc mind a jobb-, mind a baloldalon. Itt van egy fiatal fideszes és egy szocialista csapat, amely úgy érzi: most vagy soha. Már ’14 is lehet a miénk, de ’18-ra csak mi kerülhetünk hatalomra. Másképp iskolázottak, másmilyenek a tapasztalataik, a politizálásuk. Orbán generációjában – a cinizmus és a reálpolitikai gondolkodás mellett – van hit, meggyőződés. Lázárban, Rogánban nincs. Kádárnak – tetszik vagy sem – elvei voltak, hitt abban, amit tett. Aztán megjöttek a fiatal KISZ-esek, akiket csak az érdekelt, mikor lesz övék a hatalom, mikor kerül alájuk Mercedes.

- Ha ilyenek lennének az ifjú fideszesek, ők aztán soha nem fognak felállni azért, mert nem tudnak a tükörbe nézni.

– A cinikus hatalomtechnikusok alkalmasabbak puccsok szervezésére, mint a becsületesek. Jobban értenek hozzá, Orbán minden technikáját ismerik. Mindenkiről mindent tudnak, naponta összeraknak egy alkalmi frakciót, estére szétszedik. És ha egy nap olyat tákolnak össze, ami meglepetésre tiszteletbeli elnökké választja Orbánt, majd lekíséri a lépcsőn?!

- Orbán se most jött a falvédőről.

– Fél szemmel figyeli őket. Eddig a fiatal csapatok nem teljesítettek. Új, hatékony kormányzati struktúrát kellene látnunk. Ehhez képest oktatásban, egészségügyben, szociálpolitikában azt se tudják, mi kihez tartozik, a költségvetés alapszámait sem tudták összerakni. IMF-tárgyalás, azeri ügy, a helyi igazgatás megszervezése, az európai fejlesztési pénzek fel nem vétele mind-mind a központi kormány tehetetlenségét mutatja. Orbán lassan megkérdi: Lázár elvtárs, mi történik? A hetekben kiderül, Rogán hogyan muzsikál a frakció élén. Szijjártó „sikert sikerre” halmoz. Nem ragyognak az új csillagok.

- Az idősebbekben a fiatalok teljesítményét látva munkálhat az is: ha ők nincsenek, lesznek mások, rosszabbak. Kitartanak hát.

– Pokorni ezt mondhatja magában, és Martonyi is próbálja elérni, hogy ne eszkalálódjon a mostani konfliktus. Ám szakmai kompetenciájuk forog veszélyben. Pokorni a kádári oktatási rendszer megváltoztatására tette fel a szakmai életét. Most láthatja, miként tér vissza 1965. Martonyit Kelet-Európa egyik legkiválóbb külpolitikusaként tartották számon. Most le kell hajtania a fejét, amikor megkérdik tőle: mit műveltek?

- Vagyis a régi motorosok mindenképp a rövidebbet húzzák: vagy azért, mert kiszállnak, vagy azért, mert maradnak, és arcukat veszítik.

– Igen. A Fidesz rendszerváltó nemzedékét nagyra becsültem, mert komoly teljesítményük volt Ádertől Szájerig, Pokornitól Orbánig. Most ezt nullázhatják le. De van egy pont, amikor el kell gondolkodni: mi a jobb? Megfulladni úgy, hogy értelme sincs: hiszen ha kitartok, végül kilöknek? Vagy venni egy utolsó levegőt, és kiáltani? A fiatalabbak intelligenciájához, képzettségéhez sem fér kétség. Jártak Amerikában, ültek IMF-tárgyaláson, pontosan tudják, hogy az unortodox gazdaságpolitika a semmibe visz. De ha úgy látják, hogy hasznot hoz nekik, elmondják: nem leszünk Európa gyarmata. Ha meg az kell, holnap kimondják, hogy szükséges az IMF és Európa. Tudják ők is, ha így megy tovább, 2014-ben veszíthetnek. Ám harmincöt évesen ők nem a rendszer temetésére jöttek.