Politikai vagyonőr

- Januárban a 168 Órának mondta el először, hogy diplomákat szerzett, tanfolyamokat végzett, végül vagyonőr lett. Gondolom, Schiffer András, az LMP elnöke kinézte magának: ez az, ez kell nekem, a kitartó, az állandóan megújuló és ugrásra kész figura! Így volt?

– Ezt tőle kellene megkérdezni. Én akkor beszéltem vele, amikor szétszakadt az LMP, majd megalakult a frakciójuk. Azt kértem tőle, hadd üljek továbbra is a párt szakértői páholyában.

- Az LMP szakértője volt?

– Nem, dehogy! A magam szakértője voltam. Még 2010 előtt MDF-belépőm volt, amelyet meghagytak, nyilván a régi képviselőségem miatt. Mile Lajos segített, hogy továbbra is maradhassak. Együtt voltunk képviselők az MDF-ben 1990 és ’94 között, aztán ő frakcióvezető-helyettes lett az LMP-ben.

- Szóval Schiffer rábólintott. Aztán megbeszélték, hogy valamelyiküknek szüksége van a másikra.

– Nem. Az egész Mile Lajostól indult. Végtére is nem parlamenti mandátumért indulok, hanem helyi képviselőségért.

- Mert?

– Így alakult. Azt mondtam Lajosnak, tetszik, amit Schiffer képvisel, hogy se az ebbel, se a kutyával.

- Megfejteném: se a Fidesszel, se a baloldallal?

– Igen. A Fidesz és az MSZP – egykutya. Máskor és máshogyan nyúlták le az állam vagyonát, és tömték ki magukat. Schiffer ezért sem volt hajlandó szövetséget kötni senkivel. Tetszett ez a karakán, elvszerű kiállás, ráadásul ’92 óta nekem is ez a véleményem.

- Meg hát csak kényelmesebb nappal „képviselni”, mint éjjel székházat és vagyont őrizni, nem?

– Ezt komolyan kérdezi? Régóta ismer. Most is jól érzem magam, tisztességgel végzem a dolgomat.

- Nem érzem az ellentmondást.

– Megcsapott a politika mozdonyának füstje – hogy ezzel a képzavarral éljek –, nehéz ebből kiszállni, nem is hagytam abba teljesen sohasem.

- Azt is elfogadnám, ha 66 évesen kényelmesebb, mutatósabb életre vágyna. Kopogás után tálalt kávéra, öltönyös megjelenésekre, fontosságtudatot hizlaló egyeztetésekre.

– Elhiszem, de őszintén mondom: nem erről van szó.

- Hanem miről? 1985 és 1990 között sikeres volt, másként: csak akkor volt sikeres. Utána kudarc kudarc hátán. Mégis visszavágyik. Mivel magyarázza?

– Igaza van, a politika mocska sokszor beszennyezett, legutóbb a Dávid Ibolya vezette MDF benyelésekor. Akár azt is mondhatnám: a bosszúvágy mozgat. Ami persze csak részigazság lenne. Mivel alapvetően pozitív gondolkodású ember vagyok, főként az motivál: még mindig a közéletben érzem magam a legjobban.

- Az LMP középen – egyedül akar kormányt, sőt rendszert váltani, ön pedig komplett elitet akar cserélni. Új arcokkal akar politizálni egy régi?

– Nem léptem be a pártba. És ha már itt tartunk: én régi-új arc vagyok. Bár megfordultan néhány párt közelében, nem veszítettem el a hitelességemet. Mindig a kormányok ellen politizáltam, nem vettem részt a pénzek lenyúlásában. Tiszteletem, képviselő úr – így köszönnek a munkahelyemen a recepciónál, nem egy ember felismer, pedig jó régen voltam képviselő. Az egyik lap a napokban úgy írt rólam, mint a kilencvenes évek legnépszerűbb politikusáról. Ezek hitelesítenek, talán nem felejtették el a rendszerváltásban játszott szerepemet.

- Gondolom, ezt jól megbeszélte a párt vezetőjével.

– Nem. Egyszer beszéltem vele, amikor mondtam, hogy Újbudán indulnék, mert itt laktam, itt születtek a fiaim. Ő felhívta az itteni embereit, és kész. Ennyi volt. Ja, és egyszer, a parlamenti választás előtt kérte, menjek el a kampányzárójukra.

- Azért lovagolok ezen, mert ha én pártelnök lennék, kikérdezném, mit szeretne, hogyan szeretné, elmondanám, mit tanácsolok neki...

– Tudja, hogy nekem nem lehet tanácsolni, tisztelem az ő szuverenitását, de én a saját elképzeléseim alapján politizálok.

- Értem. És ezek passzolnak az LMP elveihez?

– Ezt ideológiailag nehezen tudnám megközelíteni, de nekem sokat mond, hogy ökopárt. Valamikor, 1979-ben, Szegeden csináltam egy filmet a biomasszáról, később a geotermikus energiáról, bennem tehát már régóta van affinitás az ökológiához, a környezetvédelemhez.

- Azt is elfogadja, hogy hazai tőkével, a középvállalkozásokkal, a természeti erőforrásokkal akar gazdasági növekedést elérni? Hogy az LMP globalizációkritikus, oligarchaellenes, hogy rendszerváltást akar, de éppen hogy bejut a parlamentbe?

– Igen, ez mind szimpatikus. Különösen a középen állás. De a vidéki kis- és közepes üzemek felfuttatása is. Fél éve feljelentés-kiegészítést tettem az ügyészségen, hogy vizsgálják ki az elmúlt 25 év privatizációs rablásait.

- Akkor nemsokára robban a bomba, vezetőszáron látjuk a politikai elitet.

– Jó lenne, de elutasítottak, mert nem volt elég konkrét a beadványom. Elévülésre is hivatkoztak, de politikai döntéssel ez megváltoztatható.

- Vagyis marad minden a régiben: a Btk. szerint.

– Azt is javasoltam korábban, hogy készüljön vagyonleltár az állami tulajdonról, mert akkor felmérhető, hogy alapítványok, magánszemélyek mit és mennyiért szereztek a közösből. Ez rablóprivatizáció volt, mert ötvenmillióért lehetett hozzájutni ötszázmillióhoz.

- Úgy látom, nem az LMP programja esik ki a kezéből, mielőtt elalszik. Pedig a pártot akarja bevinni a testületbe.

– Meg magamat. Nekem megvan az elképzelésem: nincsenek kicsi és nagy ügyek, csak ügyek vannak. Hogy Bős–Nagymaros vagy Mari néni perpatvara, az mindegy.

- Plebejus szociáldemokratának vallja magát. Az LMP is az?

– Akiket megismertem, jó értelemben vett földhözragadt, plebejus érzelmű emberek, semmi fennhéjázás nincsen bennük, passzolunk egymáshoz.

- Amikor még nem szánta el magát, hogy újra közéleti Király legyen, azt mondta: ’85-ben fel akarta forgatni, vagyonőrként pedig megvédeni akarja a világot. Most mit akar felforgatni?

– Most megint meg kellene ostromolni a Téli Palotát, az új pártállami rendszert, és az önkormányzatokban ezt el lehetne kezdeni.

- A demokratikus centralizmus után Király Zoltán harcba indul a centrális erőtér ellen?

– Ez jó, igen, de ehhez társak is kellenek, nem csak megbízatás. A Kádár-rendszerben volt hozzá mindkettő: Lengyel Laci mondta, hogy ’85-ben nekem voltak először valódi választóim. Ha most az emberek betennének a kis parlamentbe, az önkormányzatba, megint fontos ügyeket képviselnék. Nem a program számít, a metró, a kisföldalatti, a nyugdíj, 25 éve sem program alapján léptem föl, mindig megtaláltak az ügyek. Jönnek azok csőstül. Ha van hiteled, megkeresnek.

- A pisztoly nélküli vagyonőr nem lesz fegyvertelen a politikában is?

– De. Mindig is az voltam. Nem sumákoltam, őszintén beszéltem. A nyilvánosság az egyetlen fegyverem.

- Nem erre gondolok, hanem a mindent letaroló ellenszélre.

– A vérvörös parlamentet is meg tudtuk mozgatni, először csak 4-5 ember állt mellém, később 40. A narancsszínű rendszert is meg kell próbálni. Az LMP-t nem kiabálhatják le, hogy részt vett a korrupcióban, újraosztja az ellopott vagyont. A politikai tisztaság az előnyünk.

- Tehát az anyagi. Ön is álbaloldalinak tartja a baloldalinak nevezett ellenzéket?

– Igen, ezt jól mondja Schiffer. Talán most mondom ki először: de tényleg, mi köze van Bajnainak, Gyurcsánynak a baloldalhoz, a melóshoz? Ott voltak, amikor kilopták a gyárat alóluk, ők akarnak melós-baloldali, ráadásul szociáldemokrata politikát?

- Januárban azt mondta magáról lapunknak: „Túlsúlyos volt nálam az érzelem, kritikában, kontrában vagyok erős.” Nem változott.

– Hát, nem. Az én szememben az a baloldali, akinek a melóshoz van köze.