Perek útján
Aki azt hitte, hogy a Magyar Gárdának vége lesz a július 2-án meghozott, a feloszlatásról szóló jogerős ítélettel, az nem követte elég figyelmesen a fekete egyenruhás sereg eddigi tevékenységét, vagy roppant naiv. A gárdisták, ahogy azt „atyjuk”, Vona Gábor már 2007 decemberében – amikor az ügyészség benyújtotta ellenük keresetét – megígérte: nem adják magukat, és szükség esetén újraalakulnak. Megtörtént. Az állam sem tétlenkedik, s büntetőeljárásokkal próbálja védeni igazát. A legvalószínűbb utakon – és azok mellékösvényein – Horváth B. Barnabás kalauzol.
Aki izgat a hatóság rendelkezése ellen, már önmagában elkövet egy bűncselekményt – tudatta Draskovics Tibor több ízben is a július 2-i ítélet kihirdetése óta, vázolva az utat, amelyen a gárda vagy a gárdisták elleni fellépés tovább haladhat.
Az ismert büntetőjogász, Tóth Mihály néhány nappal megelőzte a tárcavezetőt a jogi lehetőségek elemzésében. Így az újságolvasók két forrásból is értesülhettek arról, hogy a Magyar Gárda nem úszhatja meg, ha folytatja működését. A jogász a távirati irodának a következőket mondta: legalább két bűncselekmény gyanúja miatt indítható büntetőeljárás azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik július 11-i rendezvényén újjáalakult a jogerősen feloszlatott Magyar Gárda Mozgalom. Az egyik az egyesülési joggal való visszaélés, a másik a törvény vagy hatóság rendelkezése elleni izgatás.
A jogi lehetőségeket egyébiránt a rendőrség is jócskán kihasználta már: a július 4-i, Erzsébet téri gárdatüntetés után rögtön eljárás indult az egyesülési joggal történt visszaélés miatt.
Egyesület, mozgalom
A büntető törvénykönyv erről azt mondja: „Aki a bíróság által feloszlatott társadalmi szervezet vezetésében vesz részt, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.” Ez azonban – ismét Tóth szavait idézve – szunnyadó vagy üres tényállás, azaz megítélésében nincs ügyészi, bírói egyetértés.
Tehát nem jelenthető ki vagy valószínűsíthető előre, mint sok más esetben, hogy egy ilyen ügynek mi lenne a vége. Annál is bonyolultabb a helyzet, hogy miután a gárda újjáalakult, szószólói azt közölték: „Tekintettel arra, hogy a Magyar Gárda Mozgalom szervezeti rendje eltér az egyesülési törvényben meghatározott formától [...], a Magyar Gárda Mozgalom semmiképp nem tekinthető a feloszlatott Egyesület tevékenységét jogfolytonosan végző szerveződésnek.” Tehát „ez” a gárda nem „az” a gárda.
Egy hasonló trükk ugyanakkor már elbukott a bíróságon. Méghozzá az, amelyre a Magyar Gárda a feloszlatásáért indított per védelmének jelentős részét alapozta: hogy tudniillik a Magyar Gárda Egyesület és a Mozgalom teljesen külön áll egymástól. Ezzel – mint emlékezetes – Gaudi-Nagy Tamás jogi képviselő állt elő még 2008 márciusában, a per első napján. A beugratás egészen a Fővárosi Ítélőtábla ítéletéig működött: az elsőfokú bíróság a mozgalmat békén hagyta.
Ugyanezzel a jogfolytonossági kibúvóval próbálhatják meg kijátszani a néhány hete életbe lépett kormányrendeletet is, amely nemcsak a vezetőket, hanem az egyesület tevékenységében részt vevőket is pénzbüntetéssel sújtaná. Ez esetben szintén kérdés, hogy a feloszlatott mozgalom, majd újjáalakult gárda jogilag ugyanaz a szervezet-e, vagy sem.
Gyanúsított főkapitány
A kormányrendelet szűkre szabja a büntethetőség kereteit: csak az a tevékenység büntetendő, amelyért a bíróság oszlatott. Így tehát tilos lesz a „közrendet és köznyugalmat támadni”, „megtörni az erőszak alkalmazásának állami monopóliumát”, illetve a gárdistáknak „félkatonai jellegű erődemonstráció keretében” saját véleményüket deklarálni, vagy mások „biztonsághoz és szabadsághoz való jogát” sérteni. A kormányrendelet alapján indítható szabálysértési ügyek a rendőrség mérlegelési körébe tartoznak majd. Mint tudjuk: a hatóságot – akármit tesz is – támadni fogják.
Tóth Mihály nyilatkozatában említést tett egy másik tényállásról is: a törvény vagy a hatóság rendelkezése elleni izgatásról. A törvénykönyv erről azt mondja: „Aki nagy nyilvánosság előtt, a köznyugalom megzavarására alkalmas módon törvény vagy más jogszabály, avagy a hatóság rendelkezése ellen általános engedetlenségre uszít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” Ebből a szempontból pedig már kevéssé számít, hogy vajon az újjáalakult mozgalom hogyan kötődik a régihez. Kiss Róbert gárdafőkapitány – ahogy egyébként Vona és még sok Jobbik-közeli gárdarajongó – egészen egyértelműen tagadta meg, hogy tudomásul vegye a gárda feloszlatását. Mint mondták, a mozgalom a „politikai és külföldi megrendelésre” dolgozó bíróság ítélete ellenére is tovább működik majd.
Az ügynek már van gyanúsítottja, épp a főkapitány. Mint az általa közzétett kihallgatási jegyzőkönyvből kiderül: Kiss „megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy mint a Magyar Gárda Mozgalom főkapitánya a mozgalmat a jogerős bírói döntéssel ellentétesen tovább működtette, így a Magyar Gárda tagjait demonstrációra hívta össze [...], a jelen lévő gárdistákat a feloszlatott Magyar Gárda egyenruhájának viselésére szólította fel, amelynek ők eleget is tettek. Továbbá bejelentette, hogy a Magyar Gárda Mozgalmat a bírói döntés ellenére tovább működtetik. Beszédével és magatartásával a jogerős bírói ítélettel – mint hatósági rendelkezéssel – szembeni általános engedetlenségre szólította fel a hatóságot”.
Bírák és ügyészek
Kiss Róbert – akit Gaudi-Nagy képvisel – tagadta bűnösségét. Közölte: panasszal él a gyanúsítás ellen. Ennek elbírálása a Fővárosi Főügyészség feladata lesz. Ám, ahogyan a másik tényállás esetében, még ezzel kapcsolatban sincs kialakult gyakorlat a bírák és ügyészek körében.
A panaszról szóló ügyészi állásfoglalás sok mindent előrevetíthet majd a hasonló, a gárdával kapcsolatos ügyek jövőjére nézve. Annál is inkább igaz ez, minthogy éppen az ügyészség lenne a vádhatóság egy bírósági eljárásban, tehát nemcsak a rendőrség nyomozásáról, de saját ügyükről is döntenek.
Ha a nyomozó és a vádhatóság egymásra talál, a gárdisták a jövőben sem térhetnek le az útról, amelyen 2007 decemberében indultak el: ez pedig perek által kijelölt kényszerpálya.
