Pénzéhes plébános

A soproni Varga Bettina kilenc éves. Jó tanuló, szorgalmas kislány. Első osztályos kora óta jár hittanórára, s ahogy társai is, kis kora ellenére a tanórák után délután hatig részt vett az oktatáson. A szülők úgy gondolták, a katolikus oktatáson való részvétellel a gyermekük csak jót tanulhat, ráadásul élvezi, jó eredményei vannak.

Idén húsvétkor viszont kiderült, a kislány nem mehet elsőáldozásra, ugyanis a helyi plébános csak abban az esetben elsőáldoztatja meg a gyermeket, ha a szülők három évre visszamenőleg befizetik a 14 ezer forintnyi egyházi adót. A szülőket mindez hidegzuhanyként érte, hiszen tudtukkal az egyház fizetési kötelezettség nélkül biztosítja az elsőáldoztatást.

– Szeretnék valakitől választ kapni, mit mondjak a kislányomnak, miért nem lehet első áldozó? Azért mert sajnálatos módon, az átlag magyar máról-holnapra él, és egy ilyen jellegű plusz költséget nem tud vállalni, az egyház, akiben az emberek hite van, a gyermeket bünteti? – teszi fel kérdését az apuka, Varga Csaba.

„Azt nem mi kapjuk”

A hitoktató, a gyermekkel haza küldte az első áldozáshoz szükséges adatlapot, amelyet a szülőknek, kitöltve a Szent Imre Plébánián kellett leadniuk, hiszen húsvét hetében tartják a gyermekek elsőáldozását. A szülők lelkesen igyekeztek a plébániára az esemény részleteit megbeszélni, ahol kiderült, a plébános az egyházi adó befizetéséhez köti az elsőáldoztatást, habár a család közölte, anyagi helyzetüknél fogva nem tudják kifizetni egyik napról a másikra az összeget, amiről egyébként is úgy hitték, nem feltétele a szentségkiszolgáltatásnak. A családtagok egyébiránt is rendszeresen adójuk egy százalékát a katolikus egyháznak ajánlják fel. „Azt nem mi kapjuk meg” – hangzott a szülők szerint a plébános úr válasza.

A plébános úr nem mondhatott ilyet

Megkeresésünkre, Horváth Imre, a soproni városplébános leszögezte, tárgytalannak találja a témát, mióta a minap az apuka a hittanóráról elvitte a gyermekét, s kijelentette, lemondja kislánya elsőáldozását. A városplébános a higgadt beszélgetést tartja megoldásnak, s nem a Népszabadsággal és a többi lappal való fenyegetőzést.

Elmondta, minden közösség szabályok, normák szerint működik, viszont a szentségkiszolgáltatás nem függvénye az egyházi adó befizetésének. – Ilyen nem fordulhat elő. Még soha senkit nem utasítottunk el az első áldozástól amiatt, hogy nem fizetett egyházi adót. A plébános úr sem mondhatott ilyent – zárja rövidre. Horváth Imre ugyanakkor elképzelhetőnek tartja, felhívták a szülők figyelmét a tartozásra, hiszen, ha valaki egyházi szolgáltatást kér, valószínűleg azért teszi, mert a közösséghez tartozik. Ha pedig ide tartozik, mutassa ennek valamilyen jelét. – Az egyházi adót nem behajtjuk, mint egy bank a tartozást. Az egyházban van irgalom, az anyagi körülményekre figyelemmel vagyunk, viszont az egyháznak is fenn kell tartania magát valamiből. Attól, hogy mi vagyunk a katolikus egyház, még nem mondhatjuk, hogy nem fizetünk gáz és villanyszámlát – fejtette ki véleményét.

Korábban is pénzt kért az atya

Az érintett plébános felkeresésünkre kijelentette, nem kíván nyilatkozni az üggyel kapcsolatban, mivel a Kisalföld nevű helyi napilapnak már megtette. Szerettük volna megkérdezni, miért kellett volna a családnak befizetni a tartozást, ha ez a szabályzat szerint nem kötelező. Arra is kíváncsiak lettünk volna, hogy igaz-e a panaszos állítása, aki azt mondja korábban is előfordult már hasonló eset, amikor az elmúlt évben felkeresték a plébániát igazolásért, hogy egy másik templomban tartott keresztelőn keresztszülők lehessenek.

Ekkor a szülők állítása szerint azonban a plébános visszamenőleg öt év adóbefizetése után adott volna igazolást. A panaszosok a sajtóhoz szerettek volna fordulni, mire az atya kiadta az igazolást. Turner Lajos megkeresésünkre nem nyilatkozott. Április 7-én a Kisalföld nevű megyei napilapban megjelent, hogy az érintett plébános „a konkrét esetre, hogy a kislány elsőáldozási adatlapját neki adták volna oda, nem emlékszik, sem arra, hogy azt valamelyik szülő vitte volna be a hivatalba” A Kisalföldnek hozzátette: ”Mindig hajlandó leülni és megbeszélni a felvetődő gondokat. Ami az önkéntes egyházközségi hozzájárulást illeti, azt nem követelik, hanem kérik a hívektől, hiszen ebből a ˝közös költségből˝ tartják fenn a templomot és fizetik az egyházközség közüzemi és egyéb kiadásait. Ez nem szentségkiszolgáltatáshoz, egyházi szertartáshoz kötődik, hanem a katolikus egyházhoz való tartozásból fakad.”

Elfordulnak az egyháztól

Varga Csaba azt mondja, fontolóra vette, kilép a katolikus egyházból, az adójuk egy százalékát pedig nem ajánlják fel többet a római katolikus egyháznak, mert azt sem tudják, hová kerül az a pénz, holott a könyvelő szerint családjuk a tavalyi évben 50 ezer forintot adott az egyszázalékos felajánlás keretén belül.

Horváth Imre városplébános elmondta, az egyháznak kollektíven osztják szét az adókból befolyó támogatást, amelyről a Magyarországi Katolikus Püspöki Kar Gazdasági Bizottsága dönt területenként, s az intézmények, templomfelújítások, számlák befizetésére, és egyéb költségeikre fordítják.

Hogy az egyházi szolgáltatások köthetőek-e anyagi ellenszolgáltatáshoz, illetve kinek a feladata fenntartani az egyházat – a közösséget értéknek tartó hívőknek, vagy az államnak, már régóta vitatott kérdés. Írott szabályok szerint a katolikus egyház szentségkiszolgáltatása nem köthető az egyházi adóhoz, de úgy tűnik, az íratlan, szájhagyomány útján terjedő szabályok gyakran nagyobb jelentőséggel bírnak. Ha már így van, talán másképp alakul a dolog, ha a szülők nem a szertartás előtti hetekben szereznek tudomást a havi keretüket meghaladó összeg kötelező és nem kötelező befizetéséről. Mindenesetre Varga Bettina nem lesz elsőáldozó. A szülők fájdalmára a hitoktató ehhez csak annyit tett hozzá: sajnálja, hogy a szülők eldobják a kislány három éves munkáját.