Parti harcok – Mi sülhet ki az úszók és Gyárfás egymásnak feszüléséből?

Hány olimpiai bajnoki cím kell ahhoz, hogy egy versenyző joggal követelhesse egy sportági szakszövetség működésének átalakítását? Ha egy amatőr panaszkodik arra, hogy diktatúra van, nem a versenyzők érdekeit nézik a vezetők, akkor azt mondják neki, amíg olimpiai, világbajnoki győzelmek követik egymást, ne szóljon bele a nagyok dolgába, a stopper világosan megmutatja, hogy hol a helye.

De mi van akkor, ha a legnagyobb kritikus éppen az a versenyző, aki Rio előtt gyakorlatilag az egyetlen biztos aranyesélyese volt a magyar sportnak, utána meg a játékok legeredményesebb hazai szereplője? Igaza van-e attól Hosszú Katinkának, hogy az idei nyolc olimpiai aranyból hármat ő hozott haza? Vagy a másik oldalról (bár elnök és versenyző esetében ez a másik oldal is nehezen értelmezhető) érvelhet-e azzal Gyárfás Tamás, hogy elnökségének huszonhárom éve alatt kilenc olimpiai bajnoki címet szereztek a magyar úszók?

A szurkolók, az internetezők, a kom­men­­te­­lők, akik csak olimpiákon meg vb-ken néznek úszást, értelemszerűen versenyzőpártiak. (A szakemberek meg hivatalból.) Mert hát Gyárfás hiába lenne a világ legjobb szövetségi elnöke, a 400 méteres vegyesúszásban nem sok eséllyel indulna. A világrekordot Hosszú Katinka úszta, az aranyakat ő nyerte, és a sport törvényei szerint neki van igaza.

Abban meg Gyárfásnak, hogy a sportban nincs demokrácia.

Magyar Zoltán valószínűleg nem lett volna olimpiai bajnok Vígh László nélkül vagy – hogy az uszodánál maradjunk – Darnyi Tamás Széchy Tamás nélkül, Egerszegi Krisztina meg Kiss László (igen, ugyanaz a Kiss László) nélkül.

Mint ahogy Hosszú Katinka sem Shane Tusup nélkül. Az edző-férj hatására nemcsak amerikaiul edz, versenyez, hanem most már amerikaiul is gondolkodik és kommunikál. Miközben a hazai medencék partján még a szponzoroktól, a szövetségtől, az államtól várják a támogatást, ők üzleti alapokra helyezték az úszást, söprik be sorra a pénzdíjakat, márkát építenek fel, termékcsaládot vezetnek be, pólót, bögrét, sapkát, karkötőt árulnak, és elindítottak egy úszóiskolát is.

Fotó: MTI

És nyilván azt is kiszámolták, hogy ha Rió­­ban a magyar úszók 43 olimpiai pontjából 26-ot Hosszú Katinka három aranya és egy ezüstje hozott (a teljesség kedvéért: benne volt a 4x200-as gyorsváltó egy pontjában is), akkor nagyobb arányban kellene részesednie a felkészülési pénzekből is.

Az üzleti véna és a tengerentúli mentalitás persze önmagában kevés lenne, a sikerekhez kellett egy kivételes adottságú és tehetségű versenyző is. És az, hogy találkozzon egy olyan edzővel, aki képes kihozni belőle ezeket az eredményeket. Hosszú Katinka 27 éves, a pályafutásába nagyjából a következő olimpiai ciklus fér bele. Ez alatt kell felfuttatni a márkát, megalapozni a jövőt.

A páros önjáró. Csurka Gergely, az úszószövetség sajtófőnöke az M4-en azt mondta, Shane Tusup már tavaly kijelentette: „Mi már nagyobbra nőttünk, mint a magyar úszósport, többé nincs szükségünk rátok.”

És nem csak Gyárfásra. Nincs szükség a szövetségre, az olimpiai bizottságra – ezekhez már Rióban is csak a dobogón viselt címeres mez kötötte Hosszút –, a pénzosztásba beiktatott szervezetekre, korlátokra, vitatható szerződésekre és alkukra. Az üzleti koncepcióba nem fér bele, hogy az úszó egy promóciós filmhez ingyen adja az arcát, reklámozzon bár az a film egy budapesti világbajnokságot. Amit Hosszú Katinka meg akar osztani a nyilvánossággal, arra ott vannak a közösségi oldalak, a magyar és angol nyelvű bejegyzésekből bárki megtudhatja, milyen volt a verseny, az erőnléti edzés vagy éppen a nyaralás. Ő adja a témát a sajtónak, ő kezdeményez, ő lő elsőként. A múlt héten a Facebookon üzent Gyárfásnak is: „Távolítsa el a magyar úszásra legártalmasabb tényezőt, önmagát.” A látható előzmény az elnöknek egy tulajdonképpen diplomatikus mondata volt a Borsnak adott interjúban: „Ami a szövetség és az úszóklasszis viszonyát illeti, csend van körülötte.”

Azóta nincs. Gyárfás ma már nem nélkülözhetetlen. Amikor megválasztották, az volt, mert elődje, Zemplényi György mintegy nyolcvanmilliós adóssággal hagyta ott a szövetséget Barcelona után. Azt az úszók közül senki sem tagadja, hogy az új elnök hozta a szponzorokat, a versenyzőknek futotta edzőtáborokra, ha kellett, meleg ég­­öviek­­re is, még a tao előtti korszakban, amikor nem elkölteni, hanem megszerezni volt nehéz a pénzt. Az Átlátszó nem éppen hízelgő portrét rajzolt Gyárfásról januárban, de szerepelt benne ez a mondat is: „A személyét jól ismerő forrásunk nagy magabiztossággal állította, a több mint két évtized alatt nem vett ki pénzt az úszóktól semmilyen formában.”

Nem is volt rászorulva, a leggazdagabb magyarok első, 2002-es százas listáján már szerepelt a neve. A pozíció volt a fontos, az úszósikerek és a hazai rendezésű versenyek repítették mind magasabbra a sportdiplomáciában, így lett az Európai Úszószövetség gazdasági vezetője, a Nemzetközi Úszószövetség alelnöke, a végrehajtó bizottság tagja. Ez pedig nem megy hazai támogatás nélkül, mert akinek itthon nincs funkciója, kiesik a nemzetközi testületekből is. Gyárfás többek között azzal jutott feljebb és feljebb, hogy világversenyeket hozott Budapestre; ha kellett, a magyarok beugróként vállalták a rendezést, így a jövő évi vizes -világbajnokságét is. (Ez a gyorsított tempó, a rendezési kényszer nyomot hagy a szövetségi munkán is, a szervezési feladatok elvonják az energiát az uszodai ügyektől, továbbá sportágon kívülről érkező emberek kerülnek szakmai döntéshozói pozícióba.)

Az elnök egyéni ambícióit így szolgálják az állami pénzek: a 2017-es vb költségvetése már százmilliárd forint közelében jár, az uszodaépítés nem kezdődhetett volna el a kormány, különösen nem a sportszerető miniszterelnök akaratával szemben. Úgy tűnt, hogy Gyárfást, aki nem volt a jobboldal kedvence – Nap-keltéjét a Fidesz és a KDNP évekig bojkottálta –, a kormánypártok is elfogadják.

Czene Attila, aki dolgozott sportért felelős államtitkárként 2010-től, mégis most látta elérkezettnek az időt, hogy kijelentse: diktatórikus viszonyok uralkodnak az úszószövetségben. Ő maga is uszodai ember, olimpiai bajnok, 1996-ban nyert Atlantában (akkor is Gyárfás volt az elnök, nemcsak a szövetségé, hanem Czene klubjáé, a Sport Plusz SE-é is).

Nyilatkozott Gyurta Dániel, szintén olimpiai bajnok, lényegében egyetértve Hosszú Katinkával: „Az látszik, hogy nincs rend a magyar úszás körül, és a legszomorúbb, hogy az úszók – akikről az egésznek szólnia kellene – látják ennek kárát.”

A Verrasztó testvérek, Evelyn és Dávid is azt állítják közleményükben, hogy Hosszú Katinkának van igaza. Aztán még egy közlemény, Kapás Boglárkáé: „Vagy hangos belháborúk zajlottak, vagy éppen hidegháborús közegben kellett élnünk a mindennapjainkat.” Kozma Dominik reformokat szorgalmaz, kifogásolva a szövetség „objektivitást gyakran mellőző” eljárásait, döntéseit. A legkonkrétabb Bernek Péter menedzsmentje volt (lapzártáig): az úszószövetség még mindig visszatartja a riói felkészülésre ígért támogatást. Aztán a hét elejére a tiltakozók csapattá álltak össze, és megírták közös nyilatkozatukat (keretben).

Cseh László beült a sportolói panaszokat vizsgáló bizottságba, mert, mint gyakran a megoldhatatlan helyzetekben, már ilyen is van.

Szabó Bence (azóta leváltott) MOB-főtitkár addig ment el – hangsúlyozva, hogy ez a magánvéleménye –: ha olyan klasszisok nyilvánulnak meg, mint Hosszú vagy Gyurta, arra oda kell figyelni.

Kovács Tamás volt vívókapitány és korábbi MOB-sportigazgató úgy teszi fel a kérdést, hogy ha nem egyezik a versenyzők és a szövetségi vezetők véleménye, akkor ki a fontosabb a magyar sport számára: Gyárfás Tamás vagy a Hosszú Katinka–Gyurta Dániel-páros? És így folytatja: a magyar sportban is el kell hogy jöjjön az úgynevezett rendszerváltás.

Gyárfás Tamás egyelőre nem váltana, azt mondja, nem futamodik meg a rendezési feladatok elől. Azt mindig hangsúlyozta, hogy mindent az úszókért, a napokban egy sajtótájékoztatón még azt is kijelentette, hogy ha ez kell a békéhez, hajlandó letérdelni is.

Közben növekszik a tábor, amely térdre kényszerítené.

Hosszúék 7 pontja

1. Álljon fel egy új, az úszók egészét maga mögött tudó, megbízható vezetőség, amely hajlandó a szervezet teljes körű felülvizsgálatára, megújítására.
2. Kérjük, hogy a fontos kérdésekben létrejöhessen a valódi titkos szavazás, illetve szűnjön meg a megkérdőjelezhető elektronikus távszavazási rendszer.
3. Fektessenek le egységes, objektív válogatási elveket, átlátható szabályrendszert és működést.
4. Fontosnak tartjuk az elnök és a szövetségi kapitány jogkörének, feladatainak újraszabályozását.
5. Kérjük a válogatottkeret részére való zavartalan felkészülés és állandó helyszín biztosítását.
6. Kerüljenek pontos meghatározásra az edzőtáborok hozzáférhetőségének konkrét elvei.
7. Az új vezetést kérjük, hogy szüntesse meg a jelenlegi kiszolgáltatott rendszert és törekedjen a források transzparens, észszerű, szakmai szempontok alapján történő felhasználására.
Az általunk kívánt helyzet megvalósulásának legfontosabb feltétele, hogy a Magyar Úszó Szövetség jelenlegi, közel 20 éve regnáló vezetése – amely mögött megszűnt az az egység és bizalom, amivel az úszótársadalmat képviselni tudja – távozzon és adjon teret az új korszak megszületésének.

Az egyeztetésen részt vett és a nyilatkozatot kiadja:
Bernek Péter ifjúsági olimpiai bajnok, rövidpályás világ- és Európa-bajnok úszó
Czakó Csaba, a Mohácsi TE vezetőedzője
Financsek Gábor olimpikon, ifjúsági Európa-bajnoki arany-, ezüst- és bronzérmes úszó
Gyurta Dániel olimpiai, háromszoros világ- és kétszeres Európa-bajnok úszó
Hosszú Katinka háromszoros olimpiai, ötszörös világ-, és tizenháromszoros Európa-bajnok úszónő
Kapás Boglárka olimpiai bronzérmes, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes, ötszörös Európa-bajnok úszónő
Kozma Dominik, Európa-bajnoki bronzérmes úszó
Shane Tusup olimpiai bajnoki edző, Iron Aquatics
Verrasztó Dávid világbajnoki ezüstérmes, Európa-bajnok úszó
Verrasztó Evelyn olimpikon, Európa-bajnok, ötvenkétszeres magyar bajnok úszónő