Parlagfű: forródrót nincs, csak forrongó lakosok

„A zöldtárcánál a civil szervezetek idén a 150 millió forint keretösszegű »Zöld Forrás« -ból is pályázhattak a mentesítéssel kapcsolatos programjaik támogatására” – áll a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium közleményében. A nemzeti parkok 190 milliós keretből gazdálkodhatnak. Ám a lakosság semmilyen támogatásban nem részesül, no nem anyagi szempontból, hanem lojalitás tekintetében. Az ügyfél egyet tehet – némán dühöng magában. Konszenzusra ne számítson.

Több zöld számot is felhívtunk – legyen az központi, Pest megyei vagy vidéki – sehol sem tudtunk bejelentést tenni. Valahol nem vették fel többszöri hívásra sem, valahol állandóan foglalt jelzés volt a válasz, de előfordultak olyan esetek is, ahol a sürgős hívásunkra – a la forródrót – azonnal egy üzenetjelző vagy hangposta jelentkezett. Késedelmi időnek is tekinthetnénk, elvégre előbb vagy utóbb, de inkább utóbb…ami késik, az pedig nem múlik. Biztosan?

Aztán, egyszer csak végre sikerült egy telefonszámot elérnünk. Hétfő van. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Zöld-pont irodáinak központjától úgy tudom, hétfőn nincs ügyintézés. Ennek tudom hát be a sok foglalt jelzést is. Ám a Parlagfűmentes Magyarországért Egyesület végre válaszol.

Ha a szomszédom telkének területén parlagfű burjánzik, ám önkormányzati felszólításra sem hajlandó azt kiirtani, mit tehetek? – hangzik el a laikus kérdésem, és nyomban választ is kapok rá: az önkormányzatok felett áll egy koordinációs bizottság, amely a 15 000-5 000 000 Ft-ig terjedő pénzbírságon túl kényszerkaszálásra „ítélheti” az illetőt. A hanyag személy inkább összekapja magát, semmint fizetnie kelljen. Amennyiben az allergiát okozó növény külterületen található, úgy az önkormányzat köteles arról gondoskodni, és mentesíteni a területet.

Legtöbb esetben tehát forródrót nincs, forrongó lakosok azonban vannak. Nem is minden ok nélkül.

A Magyar Gárda korábbi ígéreteit beváltva jelentkezett-e parlagfű-mentesítésre – ezt is megkérdeztem a kompetens minisztériumtól, ahonnan a válasz egy egyértelmű „nem” volt. Ebből is kitűnik tehát, hogy a rágalmazásokon, masírozásokon, tüntetéseken túl a magát árpádsávval díszítő és reklámozó gárdisták nem hajlandók a közösség érdekében semmi „megmozdulást” sem tenni. A piszkos munka nem nekik való.

A „közembert”, az utca népét, a lakosokat nem az érdekli, ki irt; magánszemély, önkormányzat vagy gárdisták. A lényeg az irtáson, mentesítésen van. De azt senki nem akarja megtenni. Az allergiások száma pedig egyre nő…