PaRiPa: a Pannoniás Ring Család Paksról

A veterán motorosok tábora - mint Ring István mondja - egyre nagyobb hazánkban. Ennek oka szerinte az, hogy egyre többen becsülik a járműmatuzsálemeket, illetve divattá is vált a "veteránozás".

A paksi motoros, aki civilben asztalos és hivatásos vőfély, négy veterán klub tagja. Feleségével és lányával együtt a különféle veterántalálkozók rendszeres résztvevője, sőt néhány éve házigazdája is.

Azok közé tartozik, akik számára soha el nem múló szerelem a veteránozás. Számára kihívás, hogy egy ormótlan, rozsdás kupacból csodaszép járművet varázsoljon. - Mintha mindegyik a saját gyerekem lenne - fogalmazott az MTI-Pressnek. Hozzáfűzte, hogy éppen ezért - a veteránosok többségéhez hasonlóan - nagyon nagy becsben tartja őket.

Az első motoros élménye 1975-ben édesapja MZ TS125 motorkerékpárjához fűződik. A motor csak tolásra indult, és mivel dombtetőn laktak, ez a művelet nem követelt komoly fizikai erőt: ő lett az "önindító". Amikor nagyobbacska lett, akkor már azt is megengedték neki, hogy beálljon az udvarba, amikor édesapja hazaért. Természetesen az említett motorkerékpár most Ring István birtokában van, és restaurálás alatt áll.

A járművek úgy általában nem dobogtatják meg a szívét, természetesen van kocsija, motorja, de azok a közlekedést szolgálják. A veterán járművek, pontosabban a Pannoniák viszont mások. Azokat szereti, azokban gyönyörködik.

A szerelem akkor kezdődött, amikor családostól tartottak haza a Balatonról, és egy öreg motorokból álló konvoj várakozásra késztette őket. Három nap múlva ott állt az udvaron az első matuzsálem. Az, hogy Pannonia TLF volt, csak a véletlennek köszönhető, de Ring István beleszeretett. Miután feleségével és akkor még aprócska lányával együtt hárman voltak, oldalkocsit is be kellett szerezni. Két hét múlva azt is megvették. De csak motorral együtt adták, úgyhogy rögtön meg is lett a második darab. Amikor előállt vele, hogy eladja, felesége megjegyezte, hogy márpedig ő többé nem szeretne oldalkocsiban utazni. Így István nekiállt, és restaurálta számára a "vasat", karácsonyra pedig meglepte egy motorkulival. Vagyis újabb fogattal bővült a családi konvoj.

Egy váz, egy tank és két sárvédő

2004 márciusában hangzott el még egyszer a nevezetes óhaj, miszerint "nem szeretnék ezután az oldalkocsiban utazni." Ezúttal a lányuktól, Ágnestől, aki gyorsan meg is szerezte a segédmotorkerékpár-jogosítványt. Ennek nyomán újabb motor került a házhoz, egy 50 köbcentiméteres Suzuki chopper.

Miután Ágnes nagymotorra is megszerezte a jogosítványt, ma már ő is Pannoniával jár. Egy 1961-es oldalkocsis Pannonia TLF-et vett birtokba. Ezzel megvalósult Ring István álma: a család minden tagja Pannoniás lett. Programjaikon PaRiPa elnevezéssel jelennek meg, amely annyit tesz, hogy a Pannoniás Ring család Paksról.

Ring István felidézte, hogy a TLF-et négy éven át gyártották, 1958-tól 1961-ig. Nem volt egyszerű a beszerzés és a restaurálás, de minden évjáratból akad egy-egy darab a családban. Van köztük olyan, amelyikre folyamatos alkatrészbeszerzés közben egy padláson bukkant rá. Egy váz, egy tank és két sárvédő - ebből állt a motorkerékpár. Kitartó keresésének köszönhetően a váztól 50 kilométerre egy traktorban találta meg a hozzá tartozó blokkot. Ezt a vasparipát 2004 májusában helyezte forgalomba. Természetesen oldalkocsistól.

Megesik, úgy mennek nyaralni, hogy mindenki felpattan saját Pannoniájára - ki oldalkocsival, ki motorkulival -, és nekivágnak az ország útjainak. A veteránozás nem csak közös családi élményeket, hanem rengeteg mást is hozott Ring Istvánnak. Elsősorban nagyon sok barátot, akikkel számos közös célt tűztek maguk elé. Az, hogy nem hagyják veszni az öreg motorokat, autókat, hanem rendbe hozzák őket, csak az egyik. A másik, hogy igyekeznek felkutatni a magyar gépgyártás történetét, nyomait. Egyebek között ez a célja az általuk alapított Pannonia Mgtsz-nek, amely ellentétben a régi időkkel, nem mezőgazdasági termelőszövetkezetet, hanem a Magyar Gépjárművek Túra Szakosztályát jelenti.