Az, hogy ezeket a díjakat mi kapjuk, miközben az ország 15 éve tagja az Európai Uniónak, elmarasztalással is felér

Kihirdették a díjazottat. Kattognak a fényképezőgépek, a kamerák fényszóróinak kereszttüzében kedvesen mosolygó, elegáns nő áll – már sokadszor. Lehetne egy családi tévésorozat sztárja is. Aztán a mikrofonhoz lép, hogy megköszönje az elismerést, és már erő, eltökéltség sugárzik belőle: jogállamiságról, emberi jogokról, az európai szinten is erősödő populizmus veszélyeiről beszél. Ma már világszerte ismertebb, mint a magyar politikusok, színészek, sportolók döntő többsége. Pardavi Márta jogvédő, a Magyar Helsinki Bizottság társelnöke nemzeti és nemzetközi tényező lett.

Szerző:

– Az idei egyébként is nagyon sűrű év volt az ön számára. A stockholmi Civil Rights Defenders szervezet megválasztotta az év jogvédőjének. Novemberben pedig a Magyar Helsinki Bizottság kapta meg a norvég Szaharov-díjat.

– Ezek nagyon megtisztelő elismerések, és mindegyiknek együtt örülünk a bizottság munkatársaival, akiknek ez elkötelezettségük, hitük és kitartó munkájuk visszaigazolása. Közben persze ellentmondásos érzés, hogy itt, Európa közepén ezeket a díjakat nekünk ítélik.

Fotó: Facebook/Magyar Helsinki Bizottság

– Közvetlenül a legócskább diktatúrák ellen lázadó jogvédők után.

– Ezeket az elismeréseket általában olyan embereknek ítélik oda, akik óriási ellenszélben, gyakran személyes biztonságuk, sőt akár életük kockáztatásával állnak ki olyan eszmék mellett, amelyekről mi Európában azt gondoltuk, hogy azok számunkra már természetesek, mint a levegő. Az, hogy harminc évvel a berlini fal leomlása után a Magyar Helsinki Bizottság kapja ezeket a díjakat, miközben az ország 15 éve tagja az Európai Uniónak, elmarasztalással is felér. Mert az üzenetben az elismerés mellett ott a felismerés, hogy Magyarország még mindig a korlátlan hatalomvágy, a kiszámíthatatlanság, a jogbizonytalanság világa.

– A Szaharov-díj átvételekor érdekes dolgot mondott: létezik itthon egy jogállami koalíció, amelyhez sokan tartoznak. Nemcsak jogvédők, hanem bírák, újságírók, társadalomkutatók, egyetemi oktatók is. Többen vannak, mint tavaly?

– Többen, és ennek számos jele van. A változást mutatja például, hogy a Helsinki bizottság évről évre több egyszázalékos szja-felajánlást kap, miközben tudjuk, hogy az adományok száma általában erőteljesen csökkent, amióta bevezették az elektronikus adóbevallást. Egyre többen jelentkeznek nálunk önkéntesnek is. Ők most érezték fontosnak, hogy ezt megtegyék, most szeretnének cselekedni. De vannak egészen hétköznapi örömeink is. Amikor szeretnénk valamilyen szolgáltatást megrendelni, és a kollégám elmondja, hogy a Helsinki bizottságtól kér ajánlatot, gyakran az a válasz, hogy sokat hallottak rólunk, és kedvezményt adnak nekünk.

 

A teljes interjút elolvashatják a 168 Óra december 12-számában. Keressék az újságárusoknál!