Papp Lajos: Vádolni fogom Gábriel Róbertet a betegek halálát okozó rendelkezéseiért

„Vádolni fogom Gábriel Róbertet törvénytelenségeiért, az egyetem tönkretételéért, személyem meggyalázásáért, becsületem sértéséért, de legfőképp a betegek halálát okozó rendelkezéseiért, mulasztásaiért” – áll a rektornak szánt verdikt Papp Lajos pécsi szívsebész levelében.

Az egyetem más hatalmasságai is hasonló „fenyegetést” kaptak. A jövő idő két hónapot jelent, mert a professzor csak őszre „tálal ki”, nyugdíjba vonulása révén akkorra szűnik meg munkaviszonya.

– Precedens nélküli, hogy egy tekintélyes, de mégiscsak beosztott professzor ilyen módon bíráljon bárkit is. Az igazi kitálalnivaló épp a szívcentrum beruházásának története, amit Papp professzor korrektül leírt a levelében. De az még 1999-ben történt. Hol vannak már, akik az akkori döntéseket hozták? – összegzi véleményét Gábriel Róbert rektor.

Pedig másképp is alakulhatott volna az ügy.

Tavaly augusztusban a frissen kinevezett rektor ismerkedési körútra indult az egyetemen. A 2007. áprilisi ágyszámcsökkentés és az egyetem 25-30 százalékos financiális vesztesége miatt úgyis csapnivaló volt a hangulat.
– Papp professzorral is a bevétel növelését terveztük. A Délvidék vagy Nyugat-Európa hosszú várólistás országaiból fogadtunk volna betegeket. De a procedúra bonyolult, az OEP és a szabályozás rugalmatlan. Hiába vannak orvosaim, akiket amúgy is fizetek, nem végezhetnek fizetős beavatkozást délután háromtól négyig, amikor nincs pénz a beutalós betegre. Szóba került az is, hogy munkaidőn túl, vállalkozási formában szervezünk egy műszakot. Délelőtt a magyar „pénztári” beteg, délután a fizetős jöhetett volna – magyarázza Gábriel rektor.
Papp professzor felajánlotta: mielőtt bármibe belevágnak, átvilágíttatja a szívcentrumot. Választ keresett arra, hogy a korlát miként gátolja az intézet működését. Tíz év alatt amortizálódtak a műszerek, 80-90 százalékukat öt év alatt le kell cserélni, s csak ez kétmilliárd forint. A professzor februárban átadta a rektornak a kétszáz oldalas dokumentumot. Mellé egy hetvenoldalasat is tett: a magánműködtetésre vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányt.
– Abból kiderült: bérbe venné és stábjával működtetné a szívgyógyászati klinikát. Ez az egri Markhot Ferenc Kórház és a HospInvest modellje, a funkcionális privatizáció: az épületet nem, csak a benne végzett tevékenységeket magánosítják. A HBCS (homogén betegségcsoport) átkerül a működtető kft.-be, az pedig saját belátása szerint használja fel a forrásokat.
A rektor valóban elgondolkozott azon, hogy a klinikum egészét vállalkozási formában kiszervezik.
– De arról nem volt szó, hogy bármelyik intézet kilép a 29 klinika rendszeréből. A hiány abból nem fedezhető, ha darabolunk.
Márpedig megoldást kell találni. Az egyetemnek négymilliárd forint adóssága halmozódott fel. Veszélybe kerülhet a fizetőképessége.
– Az ok kettős: egyrészt az OEP-pontokba nem számítják be az amortizációt. Másrészt, míg a megyei kórházak kapnak támogatást a fenntartótól, az egyetem nem.
Ráadásul fel kellett újítani a rossz állapotban lévő épületeket. Ezzel gyorsan el is szaladt a költségvetés.
– A lerobbant állapotú Honvéd Kórházban egyetemi pénzből épült korszerű traumatológiai centrum. Amíg nem volt volumenkorlát, el is látta funkcióját. De most csak háromezer beavatkozás végezhető el az évi ötezer műtétre tervezett intézetben. Papp professzornak is ez a gondja. Nem tud megfelelő kapacitással működni.
Míg a megoldásról tárgyaltak, áprilisban a professzor bejelentette: „Nem akartam, nem akarom és nem is fogom a szívgyógyászati klinikát privatizálni.” Közben kiderült, hogy Papp és kollégái márciusban hat kft.-t alapítottak. Készülve a privatizációra.
Kitört a belháború.
– A hat kft. lefedi a szívgyógyászati klinika működési részterületeit. Kettőben maga a professzor is benne van. Márpedig arra a tevékenységre, amit valaki főállású egyetemi alkalmazottként lát el, nem alapítható vállalkozás. Ezt tiltja az egyetem szabályzata is. Papp professzor tervének keresztül kell mennie az egyetem döntéshozó fórumain. Ám ő felhatalmazás nélkül lépett, és előreszaladt.
A rektor nem hisz Papp professzor nyugdíjba vonulási szándékában.
– A felmentését tőlem nem kérte.
Idézünk a levélből: „A mai napon korkedvezményes nyugdíjaztatásomat a megfelelő fórumon elindítottam, nyugdíjba fogok vonulni.”
– Ez legfeljebb azt jelenti, beadta nyugdíjazási kérelmét a nyugdíj-igazgatósághoz. Ha beadta. Ott megállapítják a nyugdíját, és kérheti a folyósítását. Az már az én döntésem, felmentem-e a szívcentrum vezetői posztjából. Papp professzor elvesztette a bizalmamat. Szakértelme nem mentesíti őt a törvény betartása alól. A helyzet egyetlen módon oldódhat meg: ha távozik.

Ezt Papp professzor is így látja, bár más megközelítésben.
– A betegek érdekében választom a nyugdíjat, ez részemről áldozat. Egzisztenciálisan nehéz helyzetbe kerülök, de vannak ügyek, amelyek pénzzel nem mérhetőek. Mindenről hajlandó vagyok lemondani, egyről nem: a becsületemről.
Bár kérdeznénk a részletekről, az okok és a levélben foglaltak egyelőre tabunak számítanak.
– A hibákról nem szólhatok, míg az egyetem alkalmazottja vagyok. Egész életemben betartottam a törvényeket. Nem hiszem, hogy világunk forradalmakkal megváltoztatható, mert azok romlásba viszik a közösséget. Bármennyire nem értek egyet azzal, hogy az egyetem belső szabályai alkotmányos jogokat sértenek, a törvényt betartom.
Azt azért elárulja: nem tudta elfogadni, hogy a volumenkorlát miatt csökkentették az egyébként is beteg magyar társadalom egészségére fordítható pénzt.
– Ezt magyar állampolgárként meg is írtam a miniszter asszonynak. Bár korábban ostobának, tájékozatlannak neveztem, amikor fogadott, legnagyobb meglepetésemre rendkívül felkészült, kedves hölggyel találkoztam. Tudom, javaslataimat megszívlelte. Majd felmentették. Azóta megkerestem a jelenlegi miniszter urat. Ha a politikai helyzet miatt nem segíthet, elfogadom. De hogy nem élünk a lehetőségekkel, sőt másképp cselekszünk, mint ahogy az eskünk követelné, az nem megy. Márpedig júniusban itt 250 ember nézte egymást két hétig, közben betegek haltak meg. Ekkor azt mondtam: nem vállalok cinkosságot. Erkölcsi kérdésekben nincs mérlegelési lehetőség.
Még hozzáteszi: a hat kft. közül kettőben tag. Jót akart, megoldást keresett. Mert nincs idő tétlenkedni.
– A gazdasági realitást el kell fogadni. Ha azt mondják, ennyi pénzből gazdálkodhatunk, rendben. És ha hozzáteszik, rátok bízom, miként próbáltok többet szerezni, elindulunk egy úton. Hogy mi kerekedett volna ki a tervünkből, az millió részlettől függ. De ha valaki elsüti a startpisztolyt, majd hátba lő, az nincs rendben.
Pedig Papp doktor orvosi eredményei és módszerei meggyőzőek.
– A régióban felére csökkent a halálozás, a világon sehol nem értek el ilyen eredményt. A végső stádiumot nem szabad megvárni, a szívinfarktus katasztrófa, a betegek fele belehal. Mivel nálunk az aktuális politikai garnitúra nem érti, hogy nemzeti kérdésről van szó, mi kerestük a megoldást. Megnéztük, menynyibe kerül, ha csak szívinfarktust látunk el. Kiderült, hogy ha ezt a pénzt megelőzésre fordítjuk, hatékonyabbak vagyunk. Mert vannak apró tünetek. Amikor a konyhában kicsordul az olaj, meggyullad a tűzhely, s kis füst lesz, a tűzoltók csak ráfújnak, fillérekből. Most akkor hívhatjuk a tűzoltókat, ha lángol a ház. Megmenteni sem lehet, és rettenetesen sokba kerül. Az elmúlt két hétben előfordult, hogy egy műtétből 10-12 ember életét tudtuk volna megmenteni. El lehet ezt viselni?

Úgy tűnik, nem képes rá. Bár nehéz a szakítás.
– Volt már maga szerelmes? Én egyetlen nőbe, a feleségembe. Ma van a harminchetedik házassági évfordulónk. De megcsaltam őt a beteggyógyítással. Nem lett volna szabad megnősülnöm és gyermeket nemzenem. Mert a szakmám a szerelmem, a rosszlányom, a mindenem. József Attila kétsorosával: „Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! / Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” Hallott a salamoni döntésről, amikor a két anya azon huzakodik, kié a gyerek? Az az édesanya, aki a kicsit elengedi. Ahhoz, hogy megtartsam a szerelmem, el kell engedni.
Elveszítünk egy szívsebészt.
– Más intézetben nem operálok, ha nyugdíjasként nincs kapcsolatom az egyetemmel, itt sem. Soha ne mondd, hogy soha, de csekély a valószínűsége, hogy az életben még egyszer szikét veszek a kezembe.