Paksi pálfordulás

– Nem az a meglepetés, hogy az oroszok bővíthetik Paksot. Az időzítés, a hogyan és a mennyiből, ez a gond – mondja Veres János szocialista országgyűlési képviselő, korábbi pénzügyminiszter.

Az ellenzék hitt Orbánnak és a külügyminiszternek. A kormányfő tavaly februárban Mesterházy Attila kérdésére a parlamentben biztosított mindenkit, lesz nemzetközi tender Paks ügyében. Martonyi János pedig 2013 júniusában, a külügyi bizottságban állította: „Lesz egy olyan nemzetközi tender, ami minden követelménynek megfelel, és ezen a tenderen az fogja elnyerni a megbízást, aki a magyar gazdasági érdekek szempontjából – ideértve az alvállalkozók, a finanszírozás kérdését – a legkedvezőbb ajánlatot teszi.” No, ez az, ami nem lett. Persze könnyen lehet, ezt Martonyival sem tudatták időben. Információink szerint a kormánytagokat csak december közepén tájékoztatták arról, hogy aláírás-közeli állapotban van az atommegállapodás. És ennyi.

Az ellenzéknek pedig nem szúrt szemet a gazdasági bizottság tavaly december 17-i ülésének egyetlen témája: „Tájékoztató a Paksi Atomerőmű kapacitásfenntartása érdekében tett lépésekről”. A meghívót előző este hat órakor kapták meg, másnap egyetlen ellenzéki politikus sem jelent meg. A mindössze 35 perces ülésen azonban ott volt Lázár János, és a jegyzőkönyv szerint elmondta: folynak tárgyalások a magyar kormány és Oroszország között a Paksi Atomerőmű sorsáról, s vannak olyan témakörök, „amelyekben a tárgyalások az utolsó fázisba vagy a lezárt szakaszba érkeztek, tehát előrehaladott, lezárás előtti tárgyalások vannak, amelyek biztató eredménnyel kecsegtetnek bennünket”. Pár hét múlva aláírandó megállapodásról, háromezermilliárdos hitelről, induló építkezésről valahogy nem esett szó.

– Valószínűleg egy nemzetközi tenderen is az oroszok győztek volna. De két-három ajánlatot összehasonlítva legalább tudnánk, reális-e az ár, különösen mert a nagyberuházások mindig túlmennek a tervezett értéken – magyarázza Veres. – Az időzítés is érthetetlen. A jelenleg működő blokkoknak fokozatosan, 2037-ig kell leállniuk. A hírek szerint jövőre kezdik az építkezést, az első reaktor már 2023-ban üzembe áll. Így bő 10 évig párhuzamosan fognak működni a régi és az új blokkok, miközben egyáltalán nem látszik, hogy ennyi energiára hol lenne felvevőpiac. Amikor pénzügyminiszter voltam, az éjszakai áramfelesleget 6 Ft/kWh-ért tudtuk eladni, holott ennek a duplája volt az önköltség. A hírekben hallani, hogy a leállítandó német atomerőmű-kapacitást tőlünk pótolnák, de erre nem látjuk a szerződéses garanciát. És ha lenne is, még ott a kérdés: megéri-e nekünk, hogy a kockázat (az atomerőmű) Magyarországon van, a haszon, az olcsó energia pedig a német iparban?

De tegyük fel, tényleg itt az „elmúlt negyven év legjobb üzlete” (copyright by Lázár) a piacinál alacsonyabb kamattal (mennyivel is?), az olcsóbb árammal (mitől is?) és az energiafüggetlenség növelésével (apró bibi, hogy az oroszok hozzák és viszik a fűtőanyagot). Akkor miért lett volna rizikós egy nyilvános, a megegyezést megelőző vita?

Mindeközben hiába próbálja a múltat s honlapjáról a 2007 előtti sajtóközleményeket a Fidesz eltüntetni, a digitális világ már csak olyan, hogy minden régi nyilatkozat feltúrható. Például az, amelyikben Orbán Viktor néhány évvel ezelőtt még azzal vádolta a szocialista kormányt, hogy a Gazprom legvidámabb barakkjává süllyeszti Magyarországot. Sőt amikor hat éve Gyurcsány a Déli Áramlat orosz gázvezetékről szóló megállapodást írt alá, a Fidesz-elnök arról tájékoztatta a nagyérdeműt, hogy „a magyar kormány puccsot hajt végre a saját népe ellen”. De 2010-ben még Lázár János is másként látta Putyinékat: „Aki Oroszországhoz közeledik, lehet, hogy gazdasági értelemben ennek a közeledésnek, ennek a korrekt kapcsolatnak nyertese, győztese, zsebeink gyarapítója lesz, de fölad valamit a demokrácia, a szabadság, a szabadságjogok gyakorlása tekintetében.” És persze az is csak félreértés lehetett, hogy fideszes képviselők 2009 tavaszán a magyar nemzetbiztonsági szolgálat felelősségét firtatták azért, mert nem akadályozták meg az orosz Szurgutnyeftyegaz tulajdonszerzését a Molban. 2011 májusában pedig azzal indokolták a visszavásárlást, hogy semmi keresnivalója a stratégiai magyar energiavállalatban egy idegen érdekeltségű vállalatnak, amelyről mindenki tudja, hogy Putyinhoz van bekötve.

Utóbb Lázár már úgy látta: a magyar–orosz viszony „egyre jobban működő érdekházasság, ami egyre magasabb élvezetet jelent mindenkinek”. S az az Illés Zoltán – jelenleg regnáló környezetvédelmi államtitkár –, aki 2008-ban még azt nyilatkozta, hogy ekkora volumenű beruházásnál kihagyhatatlan egy népszavazás a szerződéskötés előtt, ma már visszakozik, mondván, 2009-ben a parlament felhatalmazást adott a bővítésre. Holott a határozat szövege egyértelmű: „Az Országgyűlés elvi hozzájárulása csak az előkészítési tevékenység megkezdését jelenti.”

– Orbán pálfordulása nem meglepő: őt a külpolitikában is a belpolitika vezérli. Jellemző, hogy Moszkvában nem volt jelen külügyi vezető, csupán Szijjártó Péter, a belső körből – mondja Balázs Péter, korábbi külügyminiszter. – Másutt forradalom törne ki, ha ekkora beruházásról titokban, hosszas, nyilvános egyeztetés, hatástanulmány nélkül döntenének. Izomból lenyomni mindent a nép torkán – ez közép-ázsiai módszer. Most az unió, a NATO, az USA is csak találgat: mit főzött ki Putyin és Orbán?

Balázs Péter szerint a mostani megállapodás túl nagy ár lenne a 2015-ben lejáró hosszú távú gázszerződésvitában egy jobb alkupozícióért. Veres János is úgy látja, ha a kormány a paksi bővítési lehetőségért cserébe kedvezőbb gázárakat akart volna kialkudni, elszámította magát: – Míg a Roszatom 100 százalékban állami tulajdonú cég, a Gazprom nem az. Külföldi tulajdonosai nem fognak csak azért árengedményt adni a magyaroknak, mert az oroszoké lett Paks.

Ha az „Orbán borsot akar törni a Nyugat orra alá”, és a „görcsösen bizonyítani akarja a keleti nyitás értelmét” típusú magyarázatokon túl racionálisabb érveket akarunk találni, érdemes másutt keresgélni.

Mit is mondott Martonyi? Az fogja elnyerni a megbízást, aki – a magyar gazdasági érdekeket, ideértve az alvállalkozókat is – a legkedvezőbb ajánlatot teszi. És lőn, a beruházás negyven százalékát magyar vállalkozások végezhetik. Lesz is majd tízezer új munkahely, meg egy százalékkal bővülő GDP, hirdeti a kormány. Meg lesznek boldog cégek is, amelyek elnyerik a munkát.

– Az atomerőmű lelkét, a technológiát az oroszok hozzák – mondja Balázs Péter. – Ezt leszámítva a reaktor hatalmas betonba ágyazott víztartály, vagyis betonozni kell és zsaluzni, amihez sokáig szükség lesz rengeteg mészre, homokra meg kavicsra. Lehet találgatni, ki fogja szállítani.

Moszkvát nem fogja érdekelni, ha a 40 százalékból 39 a Közgépet vagy leányait fogja gyarapítani.

– Nyilván nem véletlen, hogy januárban aláírják a szerződéseket, a parlamenti kétharmad pedig még februárban, bőven a választások előtt jóváhagy mindent – teszi hozzá Veres. – Harminc évre stabil bevételhez, biztos nyereséghez juttatják a fideszes üzleti kört. A holdudvarban pedig néhányan máris biztosan rendelkeznek olyan speciális tanúsítvánnyal, műszaki paraméterekkel, amelyek nélkül nem lehet betont önteni a reaktor alatt. Így aztán versenytárs sem akad.

A Roszatomnak így is megéri. A cég jelenleg 28 reaktort épít Oroszországban és külföldön, hiszen Putyin mézesmadzagja az energia. Így vették meg Ukrajnát, akasztották meg társulási megállapodását az unióval. Most pedig megegyeztek velünk.

Egyeseknek atomjó a biznisz.