Öt nagy veszély

Szelestey Lajos sajtószemléje

Foreign Policy Magazine
A folyóirat úgy látja, hogy Európának végre foglalkoznia kellene a demokratikus normák betartatásával, merthogy az EU kudarcot vallott a demokrácia ügyében. Az írást a Jobbik híveinek tavalyi, varsói vendégszereplésén készült fénykép illusztrálja, középen egy fekete dzsekis férfival, aki a tüntetésen náci köszöntésre lendíti a karját. Az elemzés bizonyítéknak tekinti a Törökországgal kötött megállapodást, amelyért cserébe Ankara azt kéri: Brüsszel hunyjon szemet, amikor Erdo?an módszeresen kiiktatja az ország demokratikus intézményeit. Az elnök ki is jelentette, hogy már egyáltalán nem számítanak az olyan értékek, mint a demokrácia, a szabadság és a jogállam.

Ne mondja senki, hogy az unió nem tudja befolyásolni a törökök belügyeit! Az EU-tagság ígérete csodákat művelt annak idején Kelet-Európában. Ráadásul Brüsszel éppen akkor küld rossz jeleket, amikor a demokrácia a saját soraiban is mind törékenyebbnek tűnik. Orbán Viktor két éve meghirdette az illiberális államot, de már 2010 óta nagyon is azon dolgozott. Telerakta saját embereivel az államigazgatást és a bíróságokat, módosította a választási törvényt, lecsapott a civilszervezetekre és keményen fáradozott a sajtószabadság lepusztításán. Tekintélyelvű jobboldaliként felszámolta az ellenzéket. Már csak a szélsőséges Jobbik maradt meg számára riválisként. Orbán szövetségesre talált az új lengyel kormányban. Összeköti őket a vallási türelmetlenség, a migránsok iránti megvetés és hogy nyilvánvalóan semmibe veszik a demokratikus normákat. Kaczyński is megszigorította az állami média ellenőrzését, a magánsajtó újságíróit pedig megfélemlítette. Ő is előszeretettel minősíti árulónak a bírálóit.

Merkel időként megszólalt ugyan, hogy ejnye-bejnye, ám az EU megelégszik azzal, hogy figyeli a dolgokat. Két olyan autoriter politikusról van szó, aki a választásokon többséget szerzett és mandátumát élvezettel használja fel arra, hogy aláássa a demokratikus intézményeket. Persze ha Brüsszel megdorgálja ezeket az erőket, kiteszi magát annak, hogy még inkább elidegeníti magától azokat, akik rájuk szavaztak. Orbán rutinosan gyűjt jó pontokat azzal, hogy magát a szuverenitás védelmezőjeként állítja be az uniós beavatkozással szemben. Ennél is nagyobb gond azonban, hogy az EU nem vette a fáradságot és nem alakított ki mechanizmust a demokratikus játékszabályok kikényszerítésére. Még a nyugodt időkben sem, ma viszont küszködik a pénzügyi válság következményeivel, a migránsok körüli felfordulással, a terrorakciókkal és a mind fenyegetőbb Oroszországgal. Ily módon eljött az idő, hogy az európai vezetők nyíltan beismerjék: minden eddiginél nagyobb veszélybe került a nagy terv, ami az egyesült, békés és szabad földrész reményére épült. Ha tényleg üzenetet akarnak küldeni, akkor meg kell határozniuk, milyen büntetésekkel kell számolniuk azoknak a tagoknak, amelyek túllépnek a demokratikus alapelveken. És meg kell mondaniuk, főként Magyarországnak, hogy a tagság valóban attól függ, betartja-e az adott állam a közös értékeket és a jogállamiságot. Ha a magyarok továbbmennek az illiberális úton, lépni kell, hogy kizárják őket a szervezetből. Ha Orbán tényleg azt hiszi, hogy Brüsszel nem képes megvédeni az alapeszményeit, akkor fel kell készülnie arra, hogy egyedül marad. Ez az a pillanat, amikor határozottságot kell mutatni. A soviniszták, a tudatlanok és a populista csirkefogók defenzívába szorították Európát. Itt a ideje, hogy felülkerekedjenek mindazok, akik hisznek az európai gondolatban, és megmutassák, hogy miért érdemes harcolni érte.

Reuters
A hírügynökség szerint öt nagy belső veszély leselkedik az Európai Unióra, és hogy ezeket miként oldja meg, azon múlik az EU sorsa, de lehet, hogy a világgazdaságé is. Az elemzés az olasz bankválságot teszi az első helyre, mondván, hogy ott rendszerszintű kockázatról van szó és a bedőlt hitelek aránya már csaknem 20 százalék. A következő tényező, hogy Görögországban a menekültek miatt máris humanitárius katasztrófa alakult ki, és a helyzet csak romlik. Az unió mégis szinte teljesen meg van bénulva. A harmadik, hogy a mostaninál jóval kisebb lesz a schengeni övezet, Magyarország például kívül reked. A negyedik veszélyforrás, hogy Törökország tag lehet. Ciprust ugyan rá lehet kényszeríteni, hogy fogadja el a döntést, de minden ilyen keresztülerőszakolt megoldás újabb és újabb téglát húz ki az EU építményének falából. Végül pedig ott van a brit kilépés terve. Mindezen gondokon túl meg kell még birkózni a pénzügyi válsággal is. Itt az egyik lehetséges kiút, hogy közös kezelésbe veszik a nemzeti adósságokat. Nem könnyű, de meg lehet csinálni. Az alternatíva ezzel szemben az, hogy szétesik az euróövezet és a tagállamok visszatérnek nemzeti valutáikhoz. Csakhogy a saját pénzük jóval gyengébb lenne a német márkához képest és 30-40 százalékkal leértékelődne a dollárhoz viszonyítva is. Ez azonban katasztrofális következményekkel járna a világgazdaságra nézve.

Der Standard
Paul Lendvai igencsak kétkedő azügyben, hogy mire lesz képes az új szlovák kormány, amelyben a nacionalistáknak és a magyarok pártjának kellene együttműködniük. De az ország már többször is meglepte a megfigyelőket. Például akkor, amikor a visegrádi csoportból elsőként csatlakozott az eurózónához. Negatív visszhangot váltott ki viszont, amikor Pozsony – főként a kisebbség ügyében – vitába keveredett Magyarországgal. Orbán Viktor 2010 óta politikája középpontjába állította az egységes, határokon át összetartozó nemzet képviseletét. Ám jó egy éve a magyar vezető és Fico szoros szövetségesek az unió ellen a menekültválság kapcsán. A szlovák választások után kialakult veszélyes patthelyzetet a Most-Híd párt azzal a kockázatos döntéssel oldotta fel, hogy belépett a koalícióba, noha ott az egyik partner az az SNS, amely nem sokkal ezelőttig még a magyarellenes nacionalizmus jelképének számított. Hogy sikerül-e a példátlan kísérlet, ez ma a legfőbb kérdés a szlovák politikában. Fico új kebelbarátjának, Orbán Viktornak azonban nincs köze a fejleményhez, mert ő a kicsinyke, jobboldali, tisztán magyar és Fidesz-barát MKP-t támogatja, amely azonban már a harmadik választáson sem tudta sikerrel venni a bekerüléshez szükséges küszöböt.