Orbánék hatalmas pénzből fényezik a statisztikát

Üzenetértékű, hogy egy kormányfő hol és milyen körülmények között tesz fontos bejelentést. Orbán Viktor a számára oly kedves Székelyföldön, a külhoni magyarság előtt jelentette be, hogy augusztus közepéig visszafizetjük az IMF-nek a kapott hitel teljes összegét. Tette ezt egy olyan eseményen, amelyen hagyományosan a pártjával szimpatizálók alkotják a közönség döntő többségét, és amelyet ezúttal nyíltan választási nagygyűlésként használtak, szavazásra buzdítva az állampolgárságot nyert külhoniakat. Árulkodó volt a szóhasználata is: „utasítást adtam” az előtörlesztésre – mondta, egyesszám első személyben, holott ilyesmiről a Kormány szokott dönteni.

Még ennél is furcsább volt az indoklás, mely szerint immár megtehetjük ezt, mert úgymond „kitermeltük” a fedezetet. Hogy pontosan mit értett ez alatt, nem világos, de ha a gazdaság teljesítményéről beszélt, akkor nem igaz az állítás, mert a recesszióból csak most kezdünk kikeveredni és a GDP még az idén is a 2011-es szint alatt lesz. Ha a pénztartalékokra célzott, szintén mellé lőtt, mivel a likviditásunk javulását az idén felgyorsult hitelfelvételnek köszönhetjük: az adósságállományunk csúcsokat dönt, elérte a GDP 82,4 százalékát. Magyarázatában maga az NGM is azt írta, hogy az IMF-törlesztésre gyűjtik a pénzt...

Nem kitermeltük tehát, hanem kölcsönöket vettünk fel fedezetként. Ennek akkor lenne értelme, ha olcsóbb pénzhez jutottunk, de ennek sajnos az ellenkezője az igaz. Az IMF-fel kötött szerződés alapján a tőlük kapott hitel kamata tavaly óta 2-2,5 százalék között mozog. Még nagyjából 2,8 milliárd eurónyi törlesztés van hátra jövő nyárig, forintban kifejezve hozzávetőleg 840 milliárd. Ha ezt augusztus közepéig visszafizetjük, és azt – ahogy az NGM állítja – a nemrégiben felvett 4,5-5 százalék kamatozású devizahitelekből tesszük, a többletköltség 12-14 milliárd forint lesz. Erről Orbán nem beszélt, arról viszont igen, hogy a pénzpiaci hatás pozitív lesz, mert a stabilitásunkat bizonyítjuk. A tények sajnos ennek az ellenkezőjét mutatják: a bejelentés óta gyengül a forint, a befektetők nem az erőt látják benne, hanem a politika által vezérelt unortodoxia újabb értelmetlen lépését.

Propagandisztikusan viszont a szimpatizánsok felé jól hangzik, hogy nagy győzelmet arattunk a függetlenségi harcban, kerül, amibe kerül. A másik nagy csatában, a foglalkoztatás növeléséért folytatott küzdelemben is támadásban van a kormány, és saját adatai szerint győzelmet győzelemre halmoz. Orbánék legújabb diadaljelentését a KSH számaira alapozzák, mely szerint három és fél éves csúcson van a foglalkoztatás, egy év alatt 55 ezerrel nőtt a statisztikai létszám. Ez valóban gyönyörű lenne, ha nem a közfoglalkoztatás ugrott volna meg: a második negyedévben 150 ezerre nőtt a közmunkások átlagos száma, ami 43 ezerrel több, mint tavaly és 100 ezerrel /!/, mint 2010 hasonló időszakában. Az emelkedés tehát ennek köszönhető, nem a dübörgő gazdaságnak, és akkor még nem beszéltünk arról a sokszor elemzett tényről, hogy a KSH statisztikája a külföldön dolgozók egy részét is hazai foglalkoztatottként tartja nyilván.

A lóláb azzal lóg ki igazán, hogy a kormány bejelentette: a téli hónapokban 200 ezerre kívánja növelni a közmunkások számát. Közgazdaságilag ez teljes nonszensz, mert ebben az időszakban semmilyen értelmes munka nincs, ami ezt a létszámot indokolná, nem véletlen, hogy a közmunkaigény télen töredéke a nyárinak. Ennyi embernek még hólapátot sem lehet a kezébe adni, már ha egyáltalán lesz elég hó. Ezt azért Orbánék is látják, ezért 100 ezer közmunkás állítólag valamilyen képzésen fog részt venni, hogy pontosan milyenen, hogyan és minek alapján, van-e erre kapacitás, hely stb., rejtély. Az viszont világos, mi a cél: a foglalkoztatási statisztikába ez a 200 ezer ember bekerül, és pont a választások előtt nagyszerű növekedésre tudnak majd hivatkozni...

A jól kimutatható különbség a tényleges foglalkoztatás és a statisztikai szépítés között a pénzügyi hatás. Az igazi cél az lenne, hogy a munkát végzők az adóbevételeken keresztül hozzájáruljanak a költségvetés egyenlegének javulásához, és ezáltal csökkenthető legyen a munkavégzés átlagos terhe, ami a versenyképességet emeli és ösztönzi a gazdaságot. Ehelyett a Fidesz-kormány azzal a közmunkával javítja a számokat, amely nem csupán jórészt improduktív és a GDP-t sem növeli, de hatalmas költsége van. Az idén a közfoglalkoztatási és egyéb hasonló programokra 173 milliárd /!/ forintot költenek, ez csaknem 230 ezer minimálbéres munkavállaló nettó éves jövedelmének felel meg. De ha ők ténylegesen a versenyszférában dolgoznának, abból a büdzsének nagyjából ugyanennyi bevétele, nem pedig kiadása lenne!

Logikus a kérdés: miért és kinek éri meg ekkora összeget látszat eredményekre fordítani? Csak összehasonlításképpen: 2011-ben 60 milliárdot szánt a Fidesz-kormány erre a célra, a valós alkalmazotti létszám pedig magasabb volt, mint most, tehát irdatlan pénzt herdálnak el tényleges pozitív hatás nélkül, csupán a statisztika javítására. Erre tesznek rá most még egy lapáttal: hivatalos adatok szerint a téli közmunka mesterséges felfuttatása 43 milliárd forint költséggel jár. Miközben az alapvető állami feladatokra nem jut pénz, erre találnak forrást Orbánék. Ennél ezerszer jobb lenne, ha például a devizahitelesek megmentésére szánnák ezt a pénzt, azzal sokakon valóban segíteni tudnának...