Orbán Viktor a Pancho Aréna páholyában magyarázta, hogy a futballista félig katona, a magyar futball zene, a német futball ipari zaj
A Guardian két újságírójának sikerült, ami csak keveseknek adatik meg, és bejutott Orbán Viktor felcsúti páholyába. Sikerült interjút is készíteniük a miniszterelnökkel, és hosszú cikket írtak a futballszenvedélyéről, a stadionépítési lázról és a futballba áramló milliárdokról. Részletesen bemutatják a miniszterelnök gyermekkorát, politikai pályafutását, ideológiai pálfordulását, a stadionépítési lázat, a tao-pénzek felhasználását.
David Goldblatt és Daniel Nolan szerint a Pancho Aréna inkább egy katedrálisra emlékeztet, mint egy futballstadionra. A felcsúti arénát egyesen úgy írják le, mint Orbán abszolút hatalmának példaképét, ami a királyi birtokot övezi. Az 1800 lakosú „álmos” kisváros stadionja kétszer annyi nézőt tud befogadni, mint amennyi a város összlakossága. A stadion – ami Puskás Ferenc nevét kapta, aki sosem járt Felcsúton – nem kifejezetten a helyiek szórakoztatására épült. Volt, aki közülük névtelenséget kérve vállalta véleményét, miszerint nem biztos, hogy valóban szükség volt a stadionra.
Az újságírók megemlítik, hogy Csányi Sándor, Garancsi István, Szíjj László, Mészáros Lőrinc, és persze maga a miniszterelnök is külön páhollyal rendelkezik a stadionban.
A cikk kiemeli, hogy a miniszterelnök 2010-es megválasztása óta minden más európai vezetőnél nagyobb hatalomra tett szert az országában. Újraírta az alkotmányt, a Fideszhez lojális emberekkel töltötte fel az Alkotmánybíróságot, és hajdani kollégáját tette meg főügyésznek. A bankok, választási bizottságok, kulturális és sportegyesületek, illetve korábban független testületek mind az ő támogatói kezébe kerültek. Kiemelik, hogy noha szíve legkedvesebb tárgyának, a futballnak temérdek forrást biztosított, nehéz neki kérdéseket feltenni, mivel a közmédia képviselőin kívül mással nem áll szóba. Ezért a lap szerint a magyar oligarchák és külföldi újságírók részére a legjobb hely a Pancho Aréna, ha a miniszterelnökkel akarnak találkozni. A futballpáholyokon kívül máshol nincs esély arra, hogy a kormányelittel keveredjenek, és a nagy beruházások sorsa is itt dől el.
A lap Deutsch Tamást is megszólaltatta, amikor Budapesten az MTK új stadionjába látogattak. – Ez nem egy stadion, ez egy futball-kastély. Ez az új koncepció – mondta az EP-képviselő olasz kanapéján ülve saját páholyában az újságíróknak. Deutsch még a 80-as években, az egyetem alatt gyakran játszott együtt Orbánnal, aki állítása szerint kiabálni kezdett, ha valaki hibázni mert. Deutsch szerint nem jogosak a stadionépítéseket kritizáló támadások. Igaz, hogy a Magyarország lakóinak a 40 százaléka létminimum alatt él, de az Orbán-kormány nemcsak futballra költ, hanem oktatásra, egészségügyre és infrastruktúra fejlesztésére is.
Szöllősi György, a Nemzeti Sport főszerkesztője, a miniszterelnök kedvenc sportújságírója is mesélt a lapnak a magyar futball jelentőségéről, az Aranycsapat győzelmeiről és a szovjetek ellen elszenvedett 1986-os megsemmisítő vereségről. A lap csak Orbán futball-szócsövének hívja Szöllősit, aki szerint a miniszterelnök futballimádatára magyarázatot ad az, hogy milyen fontos volt a futball a két világháború között.
Azon a szombat délutánon, amikor a Guardian elment egy felcsúti meccsre, körülbelül 400 néző volt a Pancho Arénában, ennek a fele a VIP-részlegben ült. Orbán a nemzeti fejlesztési miniszterrel, Seszták Miklóssal együtt nézte a meccset, Mészáros saját páholyából követte a játékot. Az újságírók beküldték Orbánnak Goldblatt könyvét (A futball globális története), egyúttal interjút is kértek tőle. Nagy meglepetésükre Szöllősi társaságában fogadta őket a miniszterelnök.
Orbán átlapozta a könyvet, és idézett is belőle. – A játékstílus olyan létforma, ami felfedi egy közösség igazi arcát, és megerősíti abban a jogában, hogy különbözzön másoktól – olvasta. – Ez tetszik, ez fontos! Nem tudom, hogy van-e magyar futball-stílus, de mindenképpen lennie kell – tette hozzá.
A futball egy különös kombinációja annak, amikor az ember egyszerre szabad lény és katona. Csapatban vagy, de mégis kreatívnak kell lenned. Minden modern társadalom ezzel a dilemmával szembesül. Hogyan lehetsz egyszerre szabad és jól szervezett – fejtegette.
Orbán szerint a magyarok nagyon kritikusak mindenféle civilizációval szemben, és a futball arra a veszélyre is megoldást nyújt, amelyet a modern civilizáció a gyerekekre nézve jelent.
A beszélgetés alatt Orbán többször kérte Szöllősi megerősítését „Igaz, Gyuri?" kérdésekkel, amelyekre kiskutyát idéző hűséggel rendre „természetesen, miniszterelnök úr" válasz érkezett. Arra is, hogy a kritikus hangok ellenére a magyar foci fejlődik. És hogy le kell fordítani magyarra Goldblatt könyvét.
Orbán a futballt nem üzleti tevékenységnek, sokkal inkább művészetnek gondolja. – A nagyapám mondta, hogy amikor egy jó meccset látsz, hallanod kell a zenét. Ha nem hallod, nem jó a meccs. Ezért, hogy mindegy, milyen bajnokságot nyernek meg a németek, Magyarországon soha nem mondjuk azt, hogy jó meccset játszottak. Mert nem a zenét halljuk, hanem az ipari zajt – merült el egy filozofikus fejtegetésben. Szerinte művészeti alkotás maga a Pancho Aréna is, amelyet bizonyítandó még a kilátást is megmutatta az újságíróknak a tetőről. És azt is, hogy melyik rész volt az ő földje, amit a stadion rendelkezésére bocsátott. (Valójában felesége földje, Lévai Anikóé volt.) Saját házát is megmutatta nekik. Felesége állítólag utálja a stadiont, mert rontja a kilátást a konyha ablakából.
