Orbán leváltható

– Jól bírják a pofonokat a magyarok, vagy arra gyúrnak, hogy visszaüssenek, csak ügyesen titkolják?

– Sokan vannak, akik vissza akarnak ütni, nem véletlenül magas azoknak a száma, akik távolságot tartanak a pártoktól. 2002-höz hasonló mértékben kell számolni azokkal, akik a közvélemény-kutatóknak nem válaszolnak, de tavasszal voksolni fognak. Másfelől ma sokkal rizikósabb lázadni. 2010 óta a kormány nemcsak pofonokat, de bilincseket is osztogatott. A pedagógusoknak ott a kötelező kamara. Az orvosokat elhallgattatták. Leépítik és megosztják a szakszervezeteket. Aki most nyíltan, nem a szavazófülke magányában osztogatná a pofonokat, annak fel kell készülnie arra, hogy a hatalom sokkal nagyobbat tud ütni, és meg is teszi.

– Mégsem érzékelem, hogy befelé nagyon forrnának az indulatok. Bár a felmérések szerint az emberek kritikusak a kormánnyal, fokozatosan egyre kevesebben gondolják, hogy annyira rossz irányba mennek a dolgok. Akad elemző, aki ezt meg is jósolta. Jön az igazodás: ha már valaki nem hisz a kormány leválthatóságában, elhiteti magával, hogy nem is olyan vészes a helyzet.

– Kertész Imre írta a Sorstalanságban, hogy szinte bűntudata volt, amikor megtapasztalta: a koncentrációs táborban is lehet unatkozni. Ha az egyes ember állandóan magas hőfokon izzana amiatt, hogy mit csinál a kormány, akkor pár hét alatt megőrülne. Láttunk a magyar közéletben olyan szereplőket, akik erre mentek rá. Személyes konszolidációra mindenkinek szüksége van. Emlékezzünk: a létező szocializmus is korlátozott, de viszonylag menedzselhető hétköznapokat jelentett. Lassan jött létre az az erő, ami a rendszerváltáshoz vezetett. Mindig instant megoldásokat keresünk. Ha akkor a legelső, alagsorban kinyomtatott szamizdattól vártuk volna Kádár János leváltását, évekig frusztráltak lehettünk volna. Be kellett érniük a változásoknak. Mindenkit arra biztatok az ellenzéki oldalon, hogy a részsikereknek is örüljön. Mert egyébként vannak. Önmagában az a tény, hogy több szereplő közül lehet választani, jó fordulat.

– Rangsorolhatók az ellenzék problémái? Személyes konfliktusok, intellektuális hiátusok, összefogásgondok?

– A fő probléma az, hogy mindenki rögtön akar eredményeket elérni, ráadásul a 2010 óta létrejött új formációk szinte mindegyike a már meglévő ellenzéki pártok szavazótáborainak a kárára próbál erősödni. Mindenki sokat beszél a bizonytalanokról, de nagyon kevés olyan akciót láttam, ami valóban nekik szólt. Pedig nélkülük nincsen kormányváltás. Mégis, az ellenzéki pártok biztosra játszanak, ami önsorsrontás. Nem látják, hogy 2010 – a mai ismereteink szerint – nem tud megismétlődni. Szavazóinak jó részét a Fidesz elvesztette, a hímport a kormányzás lefújta a szárnyairól, magyarázkodásra kényszerül. A ma ismert számok alapján a kormánypártnak van több esélye, ám nem zárom ki a leváltásukat. De bármi történik tavasszal, az ellenzék számára a mainál jobb helyzet fog kialakulni.

– Ebben miért olyan biztos?

– Mert nagy esély van arra, hogy a bizonytalan szavazók aktivizálódnak, s akkor 2014-ben nem lesz a Fidesznek kétharmada. Ha Orbánék nyernek, a mostani parlamenti frakciójuk akkor is a felére olvad, ami rengeteg káder kihullásával jár. Nem tudnak majd mindenkit elhelyezni. De még inkább igaz ez az önkormányzati dimenzióban. 2010-ben tönkre nyerték magukat, Kövér László mosakodott is: ne gondolja senki, hogy mindenki kap pénzt. Nem is kapott. Az emberek meg lassan felébredtek. A fideszes logó miatt megszavaztak egy olyan polgármestert vagy képviselő-testületet, amely sokszor nem tudja a helyi problémákat megoldani – ezért fognak a szavazók helyben „büntetni”. Az önkormányzati választáson a 2010-eshez képest jobb eredményt ér majd el a baloldal. Lesznek új városaik, településeik, komoly az esély, hogy Tarlós Istvánt is leváltják Budapesten. Tehát ha ellenzékben maradnának, az önkormányzati színtéren akkor is megerősödnek.

– Lehet, hogy összességében erősebb ellenzék lesz a mostaninál, de kellően megosztott is.

– Ma a sarki fruttiárus is mondhatja: mögötte tömegek állnak, vegyék be az együttműködésbe. 2014-ben, a választási eredmény révén – ahogy Hofi mondta – csinálunk egy kasszát. Mindenkiről ki fog derülni, mennyit ér, hány szavazója volt. Az ellenzék gondja most az, hogy megpróbálják összeborogatni a marhapörköltet a somlói galuskával.

– Nem önszántukból akarják, a Fidesz választási rendszere kényszeríti rá őket.

– Valóban, de az együttműködésben is van egy határ. A koordinált jelöltállítás elengedhetetlenül fontos: a nyerhető vagy billegő egyéni körzetekért mindenhol csak egy jelölt indulhat, hogy sikerüljön mandátumot vagy megfelelő mennyiségű töredékszavazatot szerezni. De a mai ellenzéki szereplőkkel nagyon nehéz egy mindenkire kiterjedő közös listát felállítani. Legfeljebb a legeslegutolsó pillanatban sikerülhet, amikor már záródik az ajtó. Az a csapat, amelyik egy október 23-i, közös ünneplésre sem volt képes, ma egy közös listába zárva is kikezdené egymást.

– Mindenki tudja, hogy a koordinált jelöltállítás a minimum. Mégis kivárnak.

– A kisebb pártok és egyéb szereplők arra licitálnak, hogy a tömegigényként feltüntetett összefogás létrejöjjön, s végre sikerüljön az MSZP-t és az Együtt-PM-et belekompromittálniuk. Arról próbálják meggyőzni a nyilvánosságon keresztül Bajnait és Mesterházyt, hogy kívülről többet tudnak ártani, mint ha bevennék őket. Csakhogy Gyurcsány évek óta az egyik legnépszerűtlenebb politikus. Nehezen látom, kik azok a szavazók, akik ma Gyurcsány Ferencre és az MSZP-Együtt-PM-szövetség egyikére sem szavaznak, de ha Gyurcsány beül Bajnai és Mesterházy mellé, akkor hármójukra már igen. Az elkötelezett szavazók pártjuk érdekében ezt követelik, de igazi ráció – a Fidesz-kormány leváltása vagy a másik két összefogást kötő párt szempontjából – ebben nincs. A kivárás másik oka (lám, a DK is februárra halasztotta az újabb megegyezési kísérletet), hogy a kisebb szereplők most zsarolási potenciáljukat erősítik és őrzik kedvező pozíciójukat az ellenzéki vitákat domináló összefogás-tematikában.

– Vagyis érdemes addig húzniuk, ameddig csak lehet.

– Ha a nyilvános vitákat az összefogás mantra uralja, igen. Legyünk őszinték: országos hálózata, a kampányban bevethető infrastruktúrája leginkább csak az MSZP-nek van. Erre a vonatra szeretne mindenki felszállni. Nem reális a veszély az MSZP és az Együtt-PM közös jelöltjei számára, hogy 106 helyen rájuk indul majd egy-egy potens jelölt az említett kis pártok mindegyike részéről. Még úgy sem, hogy a 2014-ben debütáló kampány- és választási szabályok ezt segítenék. 1990 óta a magyar választók jól megtanulták a játékszabályokat. Akkor még sok elveszett szavazat volt, ikszeltek fűre-fára, mert tetszett a lógója, a neve. Azóta megtanulták, hogy arra kell szavazni, akiről reálisan feltételezhető: jól szerepel. Kicsi az esély arra, hogy érzékelhető tömegek tüntetnek ki bizalmukkal egzotikus nevű pártokat. Mindenki azt szeretné, hogy a szavazata hasznosuljon.

– Durva kampány lesz? Az ellenzéknek mozgósítania kell, a Fidesznek viszont az altatás az érdeke.

– Csakhogy 2002-ben egy altatós kampány után vesztettek, és erre biztosan emlékszik Orbán Viktor. Azt nem tudom, hogy durva kampány lesz-e, de a durvaság sem az MSZP-nek, sem Bajnainak nem érdeke. Láttuk, mennyire visszaütött a szobordöntő performance is. Ha a durva beszédet, az agressziót helyezi középpontba az ellenzék, végül nem fognak tudni megfelelni az elvárásoknak és előugrik egy Toroczkai jellegű figura.

– A törzstábor karakán, kemény hangot vár el.

– Nem igaz. A törzstábor nagyobb annál, mint akik a nyilvánosságban hangosak. Nem emlékszem, hogy az MSZP-SZDSZ-győzelmek kulcsa a durvaság lett volna. Horn Gyulának csupán kiszólásai emlékezetesek, Kuncze Gábor humoros, de mértéktartó politikus volt, Kovács László már akkor is az „európai, nyakkendős” stílust hozta. Medgyessyt pedig kifejezetten bírálták azért, mert nem volt hangosabb, mégis, vesztettnek tűnő helyzetben az MSZP javára fordított. És Gyurcsány sem azt mutatta a 2006-os kampányban, amit később. Komoly ügyekről beszélő államférfit láttunk, komoly helyzetekben. Nem volt kiabálás, nem mondta – idézek –, hogy az ellenfelének nincs elég vér a pisilőjében, hogy menjenek a pokolba, vagy hogy lehetséges szövetségese üljön fel a gázsütőre. Az a szavazói tömeg, amellyel választást lehet nyerni, nem durvaságot akar. Akikkel tutira be lehet jutni öt százalék fölött egy kevéssel, azok igen.

– Mennyi múlik majd a választási bizottságokon, bíróságokon?

– Amit technikailag meg tud tenni a Fidesz, hogy a javára dőljenek el a választások, azt meg fogja tenni. De ha 2014-ben megint nyernének, az sok szempontból gyenge lábakon álló kormányzást hozna. Hiszen most esszük meg a holnapot. Minden tartozást, adósságot, feladatot átdobnak a cikluson túlra. Letagadhatatlanul súlyos megszorításokra kényszerülhetnek. Ha mindehhez megkérdőjelezhető választási eljárás után jutunk el, amelyben a visszaélések egyértelműen a Fidesz-kormányhoz köthetők, az az első igazi nagy megszorításnál ezerszeresen visszaüt.

– Vagyis?

– Nem szoktam polgárháborús helyzeteket vizionálni. Magyarország ugyanakkor nagyban függ az Európai Unió támogatásaitól, gazdasági erejétől és nem tudunk minden héten előkapni egy baltás gyilkost a sifonérból, hogy eladjuk a „másik"irányba. Másrészt, ha egy kormány mögül elfogy több fontos támogatói csoportja, béna kacsává válik. Ezt szenvedte meg az MSZP is 2006 és 2010 között. A Fideszt, bár erős, monolit tömbnek tűnik, ugyanígy meg lehet „repeszteni”. Schmitt Pál ügye is ezt tette. Akkor az értelmiség Orbánhoz lojális része is azt mondta: állj. Ha a Fidesz nem úgy nyer 2014-ben, ahogy a nagy könyvben meg van írva, és nem úgy kormányoz, ahogy ígérte, akkor nem egy, hanem sok ilyen csoport fog eltűnni mögüle.

– De egy új kormánynak se lenne könnyű dolga az elaknásított terepen.

– Sok minden függ a pártösszetételtől, a felhatalmazás mértékétől, és attól, mennyire zár össze vagy épp erjed Orbán pártja. Mindenesetre ellenzékből kormányra kerülve a felelősség nagy hányadát (részben joggal) át lehet tolni az előző kurzusra. Ráadásul az újakat nem kötik az elődök tettei és ígéretei.

– Csak az emberei.

– De előbb az ígéretekről. A Fidesznek kutya kötelessége megőrizni az egykulcsos szja-t, noha sok százmilliárdos kiesést jelent. Az ellenzék most is progresszív adózást ígér: egy akna máris hatástalanítva. A bebetonozott emberek közül pedig kevés lenne képes arra, hogy egy kurzusváltás után maradandó károkat okozzon az új kormánynak. Hiszen mérlegelnie kell: mostantól árgus szemmel figyelik minden lépését, a megbízásokat nem a miniszterelnöktől, az őt bárhonnan kimenteni képes kétharmadtól, hanem az ellenzékbe szorult Fidesztől kapja. Ha hibázik, fővesztés jár. Tehát vagy elkezd rendesen dolgozni, vagy folytatja a klasszikus magyar szélkakas-hagyományokat és a másik oldalhoz fordul, hiszen lojalitásban már gyakorlott.

– 2002 után láttuk, hogy a Fidesz ellenzékből is képes tartani a gyeplőt, bizonyos ügyészségi vizsgálatok például nem indultak el.

– A Fidesz e téren is visszavonhatatlan módszerváltást vezetett be. Ezért (ízlésemmel ellentétesen) a következő kormányt számos szokásjogi norma már nem köti. De óvnék attól, hogy a mostani ellenzék ezt később kihasználja. Ha ugyanolyan módszereket alkalmaz, akkor jóval hamarabb és sokkal durvábban fog megbukni, mint Orbánék. Egyszerűen azért, mert nem tudja „jól” csinálni, és a holdudvara sem fogadná el.

– Ön korántsem annyira pesszimista, mint a legtöbben.

– Ami rosszat meg lehetett élni egy Fidesz-kormányzás alatt, annak a többségét 2010 óta végigpróbálgatta ez a párt és a társadalom. Hiszem azt is, hogy nem érdemes az embernek a politika minden apró rezdülését orkánná hangosítania önmagában. Munkaköri leírásom szerint politikával foglalkozom, de valószínűleg két nap alatt megbolondulnék, ha ez lenne a szabadidős elfoglaltságom is. Soha nem értem, tisztességben megőszült nénik mi a túrót keresnek a Facebook-on hajnali fél egykor azért, hogy politikusokat gyalázzanak. Ugyanazzal a kézzel gépelik be az anyázást, amivel szépirodalmat vagy receptet is lehetne írni, és persze unokát betakarni. Ebben sokkal jobban tönkremegy a társadalom, mint bármilyen rossz kormányzásban, mert épp ezt a hergelhető gyűlöletet használják ki tehetségtelen, durvaságra játszó politikusok. Én mindig ez ellen beszélek.