Orbán karikatúradiktátor lett Amerikában
Miután augusztus elején a The New York Times szerkesztőségi cikkben követelt uniós szankciókat az illiberális állam korszakát deklaráló Orbán Viktorral szemben, a liberális lap hétfői számában Philip N. Howard médiajogász véleménycikke szólítja fel a bizottságot az EU-támogatások befagyasztására.
A CEU-n tanító Howard egy-két ténybeli tévedéstől eltekintve korrekt leírást ad a média állapotáról. Ezekre hívja fel az amerikai közvélemény figyelmét:
A médiatörvény lehetővé tette Orbán Viktornak, hogy közvetve a saját embereivel töltse fel a közmédiát, a más országokban szokatlanul erős jogosítványokkal rendelkező médiahatóság pedig szankcióival kontrollálja a piac többi szereplőjét.
A kormányzati hirdetések áthelyezésével, majd a médiatörvénnyel anyagilag nehéz helyzetbe hozott médiumokat kormányközeli üzletemberek vásárolják fel.
A politika nemcsak öncenzúrát eredményez, hanem azt is, hogy a külföldi érdekeltségű média is meghátrál a nyomás előtt: Howard a T-Com magatartását említi az Origo-üggyel kapcsolatban.
A nagyobb városokban gyakorlatilag 100 százalékig a kormány kontrollálja a médiát.
A választások idején szinte kizárólag kormánypárti politikusok mosolyogtak az óriásplakátokról.
Könnyen lehet, hogy a kommunizmust, majd a rendszerváltást túlélő nyomtatott HVG az Orbán-rendszert nem éli túl.
A bizottság visszafogottan szokta elbírálni Orbán lépéseit, a médiatörvénynél is beérték a lényeget nem érintő változtatásokkal. Az uniós támogatások befagyasztása lehetőséget adna Orbánnak, hogy az EU-t agresszorként tüntesse fel, mégis: Európának nem lenne szabad egy olyan kormányzatot pénzelnie, amely a demokrácia egyik sarokkövét mozdította ki.
