Orbán beszél, de csak az eddigieket hajtogatja

Az évértékelőt szokás szerint Balog Zoltán vezeti fel az eseményt szervező Magyar Polgári Együttműködés Egyesület elnökeként. A humánminiszter „kötelező visszafogottsággal" jelzi: Orbán Viktor továbbra is hatalmon kíván maradni. Balog a hatalom dilemmáiról beszél: szerinte a baj hozta össze a polgári közösséget, a kilátástalanság. Egymásra találtak itt fiatalok, idősek, polgárok, édesanyák és polgárok, a gazdaság szereplői.

És most siker van, állítja, és a siker a bajjal ellentétben sokszor szétválaszt. Mert a sikeres még többet akar a sikerből, a hatalomból, a pozícióból. Ez a nagy kihívás, mondja, de ez szerinte nem kormányzati kérdés, hanem személyes.

Azért hívják meg Orbán Viktort évről-évre, hogy lássák, milyen állapotban van, milyen fizikai, lelki és szellemi állapotban, mert az meghatározza az ország minőségét. A kérdés, lát-e a pályán.

Nem kell hozzá merész jóslat: nyilván lát. Látja például Schmitt Pált, akit elnökként köszönt Orbán Viktor.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Orbán szerint nem lesz unalmas a beszéde, mert a 2016-os év sem volt az, és ez az idei is érdekfeszítővé válik. Lesz itt szemeknek dörzsölése, valóban lehetséges-e mindaz, ami a szemünk előtt kibomlik. Hiszen ki gondolta, hogy a történelem fityiszt mutat a liberálisoknak, az elefántcsonttoronyban ülőkre, a médiasiserehadnak és gazdáiknak.

Mindenkinek, aki azt hitte, a globális világrend megváltoztathatatlan – mondta. Csakhogy a  történelem nem olvasta a nagyokosok írásait – a történelem nem tudta, hogy vége van. (Fukuyama most elsápad.) De a történelem kilépett a számára kijelölt mederből. A történelem – így Orbán – mi vagyunk, a magunk hús-vér valójában.

Az elnyomottak lázadása

Kezdődik a sorosozás: az elbizakodottság, a dölyf és a gőgös elbizakodottság elegye, amikor egyesek Isten helyébe képzelik magukat. Ezek a pénz, média, világkormányzás és nyitott világ társadalom. Csakhogy 2016-ban fellázadtak azok, akiket nem szoktak megkérdezni, akik nem jártasak a médiavilág köreiben, akiket a gazdasági és kulturális kényszerzubbonyba bújtatottak, akiket a politikai korrektség nevében szájzár alá vettek. Visszakövetelik azt a világot, amelyben egykor otthon érezték magukat. Ez ömlik a választási kampányokból. Meleg a pite, mondják erre a fociöltözőkben – mondja erre Orbán.

Magabiztos nyugat, bizonytalan kelet-Európa. Ehhez szoktunk hozzá. De most változik a helyzet: nincsenek hozzászokva, hogy mindenféle népség betörhet Dévényből új időknek elfeledett dalaival.

Hiába a jelen jóléte és gazdasága az EU-ban, a jövő árnyékot vet a jelenre: hosszú és sötét árnyékot. És ezt nem mi, keletiek mondjuk, hanem ők maguk mondják mindezt. A hadállások éles kontúrja: a nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a nép pedig a vezetőik ellen.

De ennek megvolt az előzménye: hosszú évek elégedetlensége ért lázadássá.

Így áll a világ

Az európai demokráciákba beköszönt a nyitott társadalom és annak gondolati rendőrsége, a politikai korrektség. A nyitott társadalomnak nevezett új rendszer az érvelésalapú helyett korrektségalapú demokráciát hozott, azaz szerinte a liberálisok épp a demokrácia eszményével fordultak szembe.

Úgy véli, a nyitott társadalom gazdaságilag azt jelenti, hogy az embereket és a kultúrákat méretre vágják, a rókákat pedig beengedik a tyúkólba, hogy szabadon versenyezhessenek. Ha pedig az európai polgárok mégiscsak sarkukra állnának, rájuk eresztik a migránsokat. Jöjjenek a más vallású, más erkölcsön, más szokásokon nevelkedett tömegek, és tanítsanak bennünket móresre.

Ezért aztán létrejött világtörténelem legfurcsább koalíciója az embercsempészek, a jogvédők és a globalista politika urai között. Mégpedig azért, mert (az EU, a liberálisok, a háttérhatalmak?) úgy döntöttek: ha nem a liberálisok nyerik a választásokat valahol, ott nincs demokrácia. Nem csoda, hogy az emberek fellázadnak a liberális elit ellen. Amúgy ha valaki nem találja semlegesnek a magyar köztévét, kapcsoljon át az amerikai televíziókra, boldogan kapcsolnak majd vissza – tette hozzá.

Így áll tehát a világ Orbán szerint 2017-ben, télvíz idején.

No de bármennyire is csábító egy magyarnak a világkormányzás távlata, ne az EU-t értékeljük – így Orbán nagy kacagás és taps közepette.

No de Magyarországon!

Innen nézve jól látszik, mi már túlvagyunk a lázadáson. Nem csoda, hiszen mi az elsők között lázadtunk fel, 2010-ben. Hét év verejtékes munkájával felépítettük a saját politikai-gazdasági rendszerünket, a magyar modellt, a Nemzeti Együttműködés Rendszerét – közölte büszkén.  Lázadtunk az IMF, a devizahitelek ellen. Fellázadtunk a munkanélküliség ellen, hét év eltelt, és már 700 ezer új munkahelynél tartunk. Letörtök a nagy energiaszolgáltatók, Brüsszel és az ellenzék ellenállását. A politika stabilitása minden mást felülíró parancsolat, különösképp válságos időszakban.A politikai stabilitásból nem engedhetünk, és nem is fogunk, amíg mi állunk a kormányrúdnál.

Ellenálltunk, határt húztunk, kerítést építettünk, megállítottuk a migránsáradatot. Az igazi menekülteket persze  be fogjuk fogadni: németet, franciát, hollandot, olaszt, akik az otthon elvesztett Európájukat majd nálunk akarják megtalálni – közölte hatalmas elégedettség közepette.

Fekete bárányok voltunk, sikertörténetté váltunk – foglalta össze.

Az alsó-középosztálynál is megmozdult az élet: nőnek a bérek, a családok is egyre többet vásárolhatnak. Nem alamizsnából, hanem igazi teljesítményből fedezik ezt. Nem lenne jó, ha nyugati divat szerint idegenből hoznánk munkaerőt az egyszerűbb munkakörök elvégzésére. A munkásokat meg kell becsülnünk rendesen – emelte fel figyelmeztetőn, de egyben atyaian az ujját. Mindenkire szükségünk van: a takarítónőket, a culágereket, a napszámosokat a jövőben is tisztelni kell. A cél az, hogy Magyarországon egy gyermek se nőjön fel úgy, hogy nem látja a szüleit dolgozni. Ha mindenki tisztességesen elvégzi a munkáját és betartja a törvényeket, előreléphet – mondja, de nem teszi hozzá, hogy ezt Kádár Jánostól vette.

A kormányzás és az országvezetés legyen előrelátó. A magyarok jövője, a diákokkal és a nyugdíjasokkal is, biztosítva van. (Erről a most alakuló nyugdíjasok pártját elfelejtették értesíteni.) És még biztonságban is vagyunk: határaink védettek, a közbiztonság kézben tartva, a rendőrség elszánt a közbiztonság védelmében.

Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Most kell szerénynek lenni

Orbán szavaiból árad a magabiztosság, amikor a kormány sikereit sorolja:hány orvosi rendelőt, kórházat újítottak fel, mennyivel emelkedik minden egyes magyar fizetése a szakmunkásoktól az orvosokig.

Szóval a holnap miatt nincs okunk idegeskedni, a holnap nem vet árnyékot a mára – állapítja meg. Most kel, szerénynek lenni, mert van mire.

Azért nem minden csillogó siker, de fejtörést nem a holnap, hanem a holnapután hozza. A születések és a házasságkötések száma nő, de a népességfogyás még ha lassul is, mégiscsak fogyás – ismeri el. A kormány minden támogatást megad, ha valaki a gyermekvállalás mellett dönt. Az életszínvonal-változás és a demográfiai mutatók közt van összefüggés – állapítja meg.

De van megoldás: öregedésből indult népből is lehet fiatal nép, csak rajta áll, akarni kell.

Hanem van egy kérdés (ami persze nem  az ám): neveljük-e gyermekeinket a hazánk szeretetére, patrióta gondolkodásra? Vajon lesz-e gyerekeinkben is nemzeti igazságérzet, megértik-e, hogy csak akkor maradhatunk függetlenek, ha mindenek előtt magyarnak valljuk magunkat? Mindezt meg kell tanítanunk iskoláinkban, de ma még erre, mondja Orbán, még nem látom a garanciát.

Egáészen messzire kalandozott, kifejti, hogy ősi határvonalakat lépünk át, az istenkísértés határmezsgyéjén jár a tudomány, a gépesítés: a távlatok felzaklatnak bennünket. No de talán túlságosan előreszaladtam, mondja, hagyjunk valamit a következő évértékelőre. (A közönség hálásan nevet.)

Támadnak!

Öt nagy támadás érkezik – közli –, ezért új nemzeti politikára kell készülnünk.

1. Brüsszel meg akarja tiltani a rezsicsökkentést azzal, hogy elveszik a nemzetek ármegállapítási jogát.

2. Napirenden marad a migránskérdés: a kérdés az, hogy őrizetbe vegyük-e a migránsokat mindaddig, amíg döntés nem születik az ügyükben

3. A nemzetközi szervezetek befolyása. Magyarországon is titokban, külföldi pénzekkel akarják befolyásolni a politikát. Itt nem civilszervezetekről van szó, hanem nemzetközi szervezetek irodáiról. Ez Soros György hatrárokon átnyúló birodalma. De azzal betelt a pohár, hogy Soros szervezetei azon dolgoznak, hogy százezerszám szállítsanak migránsokat Európába.

4. Brüsszel újabb és újabb gazdasági jogosítványokat akar magához vonni: nemzeti hatáskörben kell tartani az adópolitikát.

5. Brüsszel veszélyezteti a munkahelyteremtési támogatást.

Mind az öt kérdés mögött a nemzeti önrendelkezés joga húzódik meg.

Node jól csináljuk?

A végső kérdés: jól vezette-e a kormány az országot 2016-ban? Ebben a kérdésbenh sem kertel, a nyílt beszéd híve vagyok – mondja. Van is tanulság. Legyen bármilyen vastag vaj a kenyéren, a magyar mindig kétkedik a jó kormányzásban. De az elégedetlenség hangja miatt nem szabad megsértődni, ahogy elbizonytalanodni sem – szúr be egy biztató megjegyzést a kormányzóknak.

Persze megérti az elégedetlenkedést, hiszen a magyarok már épp eleget szenvedtek a bizonytalan, tehetetlen és – hoppá, bejött Gyurcsány is – (némi hatásszünet után) böszme vezetőktől (harsány kacaj).

Innen csak egy lépés az önsajnálat. Ez volt a szocialista kormányzás lényege – mutat rá. De Magyarországnak sikerült átlépnie az önsajnálat kultúrájából a cselekvésébe. Nincs módunk – idézi Márait - középszerűnek lenni.

A jó kormányzás úgy viszi el a célhoz az embereket, hogy amikor megérkezünk, a nép úgy gondolja, nem is kellenek ehhez vezetők – osztja meg a jó kormányzásról alkotott véleményét a néppel. Ez az év legyen olyan, hogy amikor megérkezünk, a nép úgy gondolja, megy ez, mint a karikacsapás – kívánja búcsúzóul mindannyiunk nevében.

Meglepetés a végén sem volt: a megszokott „hajrá Magyarország, hajrá magyarok! formulával köszönt el a hálás közönségtől.

Kint tüntetnek

Ígéretüknek megfelelően síppal és egyéb zajkeltő eszközökkel fogadják az évértékelőre érkező közönséget az Együtt hívására megjelent tüntetők. Nincsenek sokan, nagyjából százan, de meglehetősen hangosak, viszont a Várkert Bazártól messze kiszorítva tiltakozhatnak csak.

Fotó: Kökényesi Gábor

Azért néhány rajongó is felbukkant a környéken, de senki nem mehetett a kordonon belülre meghívó nélkül.

Fotó: Kökényesi Gábor