Omikron: még nincs minek örülni

A remények és csalódások hullámvasútjára ültettek minket az Omikron vírusmutánsról szóló hírek. A múlt héten hallottuk azt a kedvező szakmai jóslatot, hogy ez a vírusváltozat enyhébb betegséget okoz, mint a korábbiak. Hétfőn azonban rossz hír érkezett: dél-afrikai kutatók szerint az Omikron kétszer fertőzőbb lehet, mint a korábbi változatok, gyakran újrafertőzi azt is, aki korábban már szerzett immunitást. Igaz, ennek a kedvezőtlen hírnek is lehet optimista olvasata.

„Én mind a két hírben pozitívumot látok”, mondta a 168 Órának Rusvai Miklós állatorvos, járványkutató. Úgy véli, a legjobb, ami számunkra a vírussal történhet, hogy egyszerre nő a fertőzőképessége és ugyanakkor csökken a megbetegítő hatása. Ez teszi lehetővé ugyanis, hogy kiváltsa a sokat emlegetett nyájimmunitást, hiszen nem okoz betegséget, miközben újra és újra átfertőz minket, és így felfrissíti az immunrendszerünket. „Egy ilyen vírusfertőzés következtében természetes vakcináció zajlik le, hiszen védelmet alakít ki a megbetegítő vírusvariánsok ellen is.”

Kérdés persze, hogy abban biztosak lehetünk-e, hogy ennek a mutánsnak a megbetegítő képessége valóban gyengébb-e, mint a korábbi változatoké. Nem fordulhat-e elő, hogy csak tovább tart, míg valamilyen súlyos betegséget okoz? Rusvai professzor elismerte, hogy egyelőre még nagyon sok a kérdőjel, ami részben arra vezethető vissza, hogy a fertőzések túlnyomó többsége Afrikában, az Egyenlítőtől délre történt, ahol az átlagos életkor negyven év alatt van. Tehát nem a legérzékenyebb, idős, különböző társbetegségekben szenvedő korosztályok fertőződtek meg, hanem életerős fiatal emberek, akik kevésbé súlyos tüneteket mutatnak, és körükben haláleset szinte sohasem fordul elő.

Egyelőre tehát nem tudjuk, hogy amit tapasztalunk, az csak látszólagos szelídülése-e a vírusnak, amely a betegségre kevésbé érzékeny populációban terjedt el, vagy az omikron eleve nem okoz súlyos megbetegedést. A járványtani szakemberek nagyon várják azokat a kutatásokat, amelyek megmutatják, hogy most, amikor ez a vírusváltozat átkerült Észak- Amerikába és Európába, vajon érvényesül-e továbbra is ez a kedvező tendencia. Itt is igaz lesz- e, hogy az omikron nem hagy maga után halottakat, és a megbetegedések is sokkal enyhébbek lesznek. A hosszú távú hatásokról pedig egyelőre semmit sem tudhatunk, valójában megjósolhatatlan, hogy évek múlva a statisztikákból kiderülhet-e, hogy egyes betegségek kialakulása köthető a tünetmentesen átvészelt omikron-fertőzéshez.

Kemenesi Gábor víruskutató szerint egyelőre még nincs ok a derűlátó jóslatokra. A tudósok még adósak az úgynevezett neutralizációs tesztek elvégzésével. A kutatók ilyenkor megnézik, hogy a betegségen átesettek, vagy az ilyen-olyan oltással beoltottak vérsavójában fellelhető antitestek az előző változatokhoz képest mennyire kötik meg az omikron-mutánst. Ez a kísérletsorozat adhatja meg az első jelzéseket arról, hogy e vírusváltozat képes-e kikerülni a vakcinák által generált antitestválaszt. A többit pedig a való élet mutatja meg, így még mindig kell legalább két-három hét, míg okosabbak leszünk.

„Egyelőre még nincsenek szilárd bizonyítékok”, mondja Kemenesi Gábor. A terjedés, a betegség lefolyása, az immunitás kikerülése – ezek a legfontosabb kérdések. Egyelőre csak orvosok tapasztalataiból származó anekdotikus esetleírások, hipotézisek, reményeken alapuló jóslatok vannak, hiszen az első adatfelvételek után meg kell látnunk a folyamatok kifutását, el kell végeznünk a neutralizációs teszteket, ezeknek az eredményeit össze kell vetnünk azzal, amit a való életben tapasztalunk. Csak akkor válaszolhatunk a legfontosabb kérdésekre. Hogy ez a vírusváltozat mennyire terjed, hányan betegszenek meg, milyen súlyosak a tüneteik? A betegek között mennyien vannak, akiket korábban már beoltottak és mégis újrafertőződtek?

A Pécsi Egyetem kutatója szerint, míg nincs meg a válasz ezekre a kérdésekre, korai lenne örülni. „Egyelőre csak annyit tudunk – mondja Kemenesi Gábor –, hogy az omikron tüskefehérjéje nagyon csúnyán néz ki, számos olyan mutáció van rajta, melynek alapján feltételezhetjük, hogy azoknak lehet rossz hatásuk. Ezeket a mutációkat ilyen együttállásban még soha senki sem látta, senki sem tesztelte. A terjedési mutatók rosszat sejtetnek, de konkrétumot említeni most még korai.”

Igaz, rendelkezésre áll már egy jelentős mintán elvégzett kutatás, hiszen a BBC beszámolója szerint dél-afrikai kutatók 36 ezer feltételezetten újrafertőzött beteg adatainak vizsgálata alapján megállapították: sem a béta-, sem a delta-variáns esetében nem volt olyan magas az újrafertőzés kockázata, mint az omikron esetében. Az eredményeket ugyanakkor befolyásolhatja, hogy Dél-Afrikában igen sok a HIV-fertőzött ember, ami eleve gyengíti az immunrendszert, így esetükben bármilyen fertőzés kockázata magasabb lehet. „Ha Dél-Afrikában megállapítanak valamit, az nem biztos, hogy érvényes az egész világra”, kommentálta a kutatás eredményét Kemenesi Gábor. És ez nemcsak a HIV-fertőzöttségre igaz, hanem a vizsgált emberek genetikai hátterére, demográfiai helyzetükre, mozgásuk, kapcsolatrendszerük mintázatára.

A HIV-fertőzésnek egyébként szerepe lehet az új mutációk kialakulásában is, hiszen az AIDS-betegség kórokozója hiányos immunállapotot jelent. Az ilyen emberek szervezetében kialakulhat egy hosszan tartó, krónikus fertőzés. Az az állapot, amely másoknál tíz napig tart, náluk pár hónapra is elhúzódhat. Ha betegségüket gyógyszeresen is kezelik, a vírus a szervezeten belül kerül szelekciós nyomás alá, változik, fejlődik, igazít magán. Ilyen közegben új és új mutációk jelenhetnek meg.

Magyarországon az omikron-mutáns egyelőre még nem jelent meg, és a kutatók azt valószínűsítik, hogy éppen a delta-változat által kiváltott negyedik járványhullám csúcsán vagyunk túl. Fellélegezhetünk? Vagy már az ötödik hullámra kell számítanunk? „Szerintem épp ezen a héten lendülünk túl a legnehezebb szakaszon”, hallottuk Rusvai Miklóstól, aki arra figyelmeztet, hogy a négy legfontosabb járványtani adat bizonyos eltolódással ér csúcsra. Együtt és külön-külön is fontos információ, hogy mennyien vannak a friss fertőzöttek, a kórházba kerülők, a lélegeztetettek és az elhunytak. Leghamarabb a friss fertőzöttek száma tetőzik, hogy azután csökkenésnek induljon, legutoljára pedig az elhalálozásoké. „Határozott véleményem – mondta Rusvai professzor –, hogy a fertőzés csúcsán már túlestünk azokkal a tízezres értékekkel, amelyeket a múlt héten láttunk. A mostani lehet az a hét, amikor a halottak számának tetőzését várhatjuk.”

A járványtan professzora szerint alighanem lesz ötödik hullám, annak kezdetét február-márciusra teszi. Azt valószínűsíti, hogy azt már az omikron-változat okozza, amely talán nem hagy maga mögött annyi halottat és lélegeztetőgépre kapcsolt beteget, mint a delta-variáns. Kemenesi Gábor ebben sem osztja Rusvai Miklós optimizmusát. Mint mondja: az, hogy a járvány csúcsra jutott, semmit se árul el arról, hogy onnan milyen ütemben vonul vissza. A járványgörbék ugyanis nem mindig szimmetrikusak. A mostani járványhullámnak lehet még egy felfutása, ahogyan az Nagy-Britanniában megtörtént. Nincs okunk arra, hogy eldobjuk a gyeplőt, és fellélegezzünk – ezt ma még sajnos semmi sem indokolja.