Ők tették?
K. Árpád hangtechnikus, az öccse, K. István, Cs. István és P. Zsolt rendészek a gyanúsítottjai a romák elleni sorozatgyilkosságnak. A négy debreceni férfit a minap munka közben, egy helyi szórakozóhelyen, kommandósakció során fogta el a rendőrség. Számos elmélet született arról, ki és mi állhat az ügy hátterében. LAMPÉ ÁGNES a városban kérdezősködött.
– Most már lefoglalom magukat – közli a pincér dél körül, és kiteszi asztalunkra a „Foglalt” táblát. – Jönnek az ebédesek, kellene a hely.
Így maradhatunk a két ásványvízzel is.
Reggel óta ücsörgünk a helyi bárban, debreceni haverokra várunk, akik információt ígértek K. Árpádról. Az egyik két órája szólt: húsz perc, és befut. Ehelyett SMS jön: „Sajnos még benne vagyok egy megbeszélésben, a többiek úgyis sokkal kompetensebbek, mint én.”
Kora délután lesz, mire előkerül az egyik kompetens. Kéri: le ne írjuk a nevét, amúgy is inkább kimaradna.
K. Árpáddal évekkel ezelőtt, a zene révén került kapcsolatba.
– Árpi 1994-től a háromtagú Replikában dobolt, kemény metált játszottak. Amúgy tök csendes, nyugodt gyerek. Egyszer rúgott be életében, még cigizni se láttuk soha. Nem tűnt ki, szövetnadrágot, gyakran antirasszista feliratú pólót viselt. Ugyanarról dumáltunk vele, mint bárki mással: csajok, banda, albérlet, buli. Aztán ’97-ben kivált a zenekarból, azt mondta, az elektronikus zene érdekli. Izraelbe keveredett, egy kibucba, Haifában látták paprikát válogatni a piacon. 2004-ben került elő ismét, hangtechnikusi munkákból élt. Dobolt egy lemezen is, tehetségesnek tartották. Semmit sem változott, nem akadt egyetlen hangos beszólása. Aztán zenei ügyek miatt csúnyán összevesztünk, még a számát is kitöröltem a telefonomból. Utóbb összefutottunk egy áruházban, annyit mondott: minden oké, egy Debrecen-közeli faluba költöztek, és gyereke született.
Beesik egy másik informátorunk, szintén régről ismeri Árpádot.
– Először a Vanessa, aztán a Wayang nevű intellektuális zenét játszó csapatban dobolt. Közben a kilencvenes években Hajdúhadháztégláson egy koncertszervező haverjával csinált egy diszkót. Arra büszke volt, hogy cigánymentes a hely. Amúgy elég titokzatos fazon, nem tudni, hol lakik, honnan jött. Intelligens, simán elképzelhető, hogy a romagyilkosságokban ő volt az agy. Nem látni rajta, mire gondol: pokolra kíván, vagy osztja a véleményed? Kaméleon, sumákság sugárzik belőle. Olyan fickó, aki a kilencvenes évek elején kölcsönkért húszezer forintot, és amikor eljött a törlesztés ideje, röhögve azt mondta: nem adja meg, mert ő ilyen, és kész. Ezt sokakkal eljátszotta. Az egyik zenekarát is megszívatta. Párhuzamosan játszott két bandában, és egy fesztiválon, ahol mindkét csapat fellépett, közvetlenül a buli előtt szólt a régieknek, hogy kiszáll.
Két-három éven át maradt az új csapatban, a Replikában.
– Jó dobos volt. De ott is elcseszte, „kipucolta” a próbatermet, lopott. Eladta a többiek hangszereit, erősítőit. De abból is ügyesen kijött, az egészet az öccsére fogta. Mondom, képes manipulálni a környezetét. Rendőrségi ügy sem lett belőle. Nyilván megvertek egy-két embert, gondolom, ő is kapott pár kokit, de a testvére vitte el a balhét. Akiről tudni lehet, hogy náci eszméket vall, neki volt az a tórás ügye is.
A „tórás ügy” még 1995-ben esett meg: ismeretlenek felgyújtották a debreceni zsinagóga Tóra-tekercseit őrző szekrényt. Úgy tudni: K. Árpád testvére, István is részt vett az akcióban. Az öcs akkoriban a Szálasi Ferenc rohamcsapatáról elnevezett Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség vezetőjeként tevékenykedett, amely a helyi kisgazdapárt székhelyén volt bejegyezve. Amikor Torgyán József tudomást szerzett az ügyről, kirúgta a helyi elnököt. K. István akkor állítólag azzal állt elő: „fentről” kapott utasítást az arcvonal befogadására, de hogy kitől, azt nem árulhatja el.
– Árpitól viszont távol állt az ilyesmi – folytatja informátorunk. – Amikor mondtuk neki, hogy figyelj, az öcséd fennhangon hirdeti a sok náci eszmét, csak röhögött, hogy kis hülye gyerek. Pedig már akkoriban sem félt nekimenni a cigánynak. Árpi viszont inkább liberális gondolkodású volt, nem szólt akkor sem, ha mellette füvet szívtak. Aztán ’97 körül kivált a Replikából, és Izraelben kötött ki, szállodát takarított. Másfél év múltán jött haza, hamisított CD-ket és videokazettákat árult a piac mellett, a cigányokkal. A kazettabiznisz után hangosításból élt, kis klubokban, helyi csotrogány cuccokkal dolgozott.
És a gyilkosságok?
– Ha Árpi ölt, kizárt, hogy ideológiai alapon tette. Az nem fér össze, hogy Izraelben dolgozik, aztán romákkal árul, közben meg irtja őket. Persze ha pénzelték, bármi előfordulhat. Ez az ország annyira utálja a cigányokat, hogy ha hazavágnak hat cigány maffiózót, azt mondaná a nép: miért nem húsz gyilokkal később buktak meg. De az, hogy ártatlan gyereket, nőket mészároljanak le, arra nincs magyarázat. Így a börtön is húzós lesz nekik. A bent lévők zöme roma, a kis K.-nak meg ott a vádliján a horogkereszt tetkó, nehéz lesz bemennie a zuhanyozóba. Vagy inkább: kijönnie onnan.
Közben visszahívást kapunk, újabb ismerős.
– Vicc, hogy Árpi a tettes. Csak el akarják terelni a figyelmet az országos politikai ügyekről, a nagy lopásokról, plusz próbálják besározni a fideszes Debrecent. Csóró Árpi a légynek sem ártott, csak a zene érdekelte. Az öccse viszont, mindenki tudta: kemény náci, a legszélsőségesebbektől is jobbra állt. Évtizedek óta nyomta a szöveget. De honnan lett volna pénzük tízmilliós terepjárókra meg nagy értékű fegyverekre? És miért a nyomorult, szegény romákat öldösték? Miért nem a pénzmosós, fejpénzt szedő, uzsorás cigányoknak mentek neki?
