Pert nyertek a szülők, akiknek gyermeke rendszerszintű problémák miatt halt meg a kórházban
Mosolyogva ment be a kórházba, három nappal később életveszélyes állapotban vitték át az intenzív osztályra a 21 éves Jánost, aki másnap negyven kilóra fogyva életét vesztette. A szülők beperelték a kórházat, és hét évvel a fiuk halála után meg is nyerték a pert.
Hét éve, 2016. január 19-én, 21 éves korában vesztette életét Kovács János. A 190 centi magas fiú 44 kiló sem volt, amikor négy nappal korábban kórházba került. Tavaly novemberben a bíróság arra kötelezte a Jánost ellátó Békés Megyei Központi Kórházat, hogy fizessen sérelemdíjat a fiú szüleinek gyermekük elvesztése – a teljes családban éléshez fűződő személyiségi joguk megsértése – miatt, számol be róla az RTL.
Az ítélet legfontosabb megállapítása, hogy a kórház próbált ugyan valamiféle, a tüneteket enyhítő ellátást nyújtani, de elmaradt az egyes szakterületek közötti kommunikáció, a beteggel és családtagjaival, valamint a háziorvossal való szorosabb együttműködés, a komplex vizsgálatok és a beteg egyéni körülményeire fókuszáló terápia. Ezek mind az ellátás rendszerszintű problémáira hívják fel a figyelmet.
A szülők rendőrségi feljelentést is tettek János halála után, amiből kiderül, hogy 2013 tavaszán az egyébként is vékony testalkatú fiú erős fogyásnak indult. Háziorvoshoz fordultak, majd több szakorvoshoz – így pszichiáterhez, gasztroenterológushoz – is eljutottak. Jánost az ideggondozóba is beutalták, miután naponta akár százszor is megmosta a kezét. Pszichiátriai gyógyszereket kapott, de sem a pszichés, sem a fizikai állapota nem javult.
A szülők feljelentése szerint a különböző szakorvosok különböző megállapításokat tettek – egy részük pszichés eredetűnek látta János állapotát, mások szervi okokat kerestek. Noha a feljelentés nem vezetett eredményre, az abban leírtak mindenképpen alátámasztják azt a már idézett, a későbbi polgári peres ítéletben leírt megállapítást, hogy a Jánost ellátó intézményben nem volt megfelelő az egyes szakterületek közötti kommunikáció. János szülei a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segítségével fordultak bírósághoz.
Az orvosszakértői vélemény szerint, bár János súlya folyamatosan csökkent, nagyon sokáig nem merült fel, hogy evészavarral kezeljék, csak a halála előtti hónapokban jutottak el a helyes diagnózisig. Ekkor a testi állapota miatt már indokolt lett volna a belgyógyászati konzílium, és akár beleegyezése nélkül is szükséges lett volna a fiú gyógykezelése, szondatáplálása.
2016. január 15-én 43,9 kg testsúllyal vették fel Jánost a kórház belgyógyászati osztályára – 2014 elején még 58 kiló volt.
A halál közvetlen okaként szívelégtelenséget állapítottak meg, amit tüdőgyulladásból eredő légzéselégtelenség okozott, a tüdőgyulladás előzményeként pedig súlyos sorvadást jelöltek meg.
Az orvosszakértői vélemény szerint megfelelő ellátás esetén János esélye az életben maradásra jelentősen javult volna: az evészavarral küzdő betegek fele a diagnózist követően általában meggyógyul, negyedük állapota némileg javul.
„Intézményünk a jogerős ítéletet tiszteletben tartja, a jövőben mindent megteszünk a hasonló esetek elkerülése érdekében” – válaszolta az rtl.hu megkeresésére a kórház főigazgató főorvosa. Mint írta, az ügy kapcsán felhívták az érintett osztályok figyelmét, hogy a hasonló esetekben már az ellátás kezdetén tartsanak a lehető legszélesebb körben esetmegbeszélést.
(Kiemelt képünk illusztráció: Egy intenzív terápiás szakápoló dolgozik az orosházi Dr. László Elek Kórház és Rendelőintézet Aneszteziológiai és intenzív Terápiás COVID-osztályán 2021. április 23-án. MTI/Rosta Tibor)
