Nyerő érv lenne?

– Nem kétlem: a kormány hallja, amit ön a BKV helyzetéről mond, hiszen szinte mindennap szerepel a tévékben. De a kabinet meg is érti, hogy a fővárosnak nincs mozgástere?

– Csak azok nem értik a helyzetet, akiket valakik igyekeznek összezavarni, illetve azok, akik magára hagyták a BKV-t.

– Lázár Jánost hova sorolná? A fideszes frakcióvezető arról beszélt, hogy azért lehetne még spórolni a fővárosnál.

– Nem volt mód arra, hogy Lázárral bárki megismertesse a problémát. Ő az állami költségvetést félti.

– Diplomatikus. Pedig mintha sem a fővárosi Fidesz-frakcióval, sem a kormánnyal nem értenének szót. Számos BKV-mentő ötletét eljuttatta a kabinetnek. Van olyan javaslat, amelyikre tavaly április óta nem kapott választ.

– Ha nem személyére vonatkoztatja a megjegyzésemet, válaszolhatok naturálisan is.

– Mondja!

– Alamuszi idétlenségnek tartom, hogy politikai közösségünkön belül szembe akarnak állítani minket. Egyértelmű a cél, így nem kell beszélni arról a borzalmas hagyatékról, amelyet örököltünk: nagy az adósságállomány, rossz állapotban van a járműpark, milliárdos nagyságrendű pénzt szivárogtattak ki tanácsadói szerződések révén a BKV-tól. Most persze vannak belső viták, mert mindenki kétségbeesetten keresi a megoldást, hogy honnan tudjuk pótolni a pénzt.

– Részben igaza van. Ahogy a problémákról Vitézy Dávid fogalmazott: a kupac már nagyobb, mint a szőnyeg, amely alá besöpörték. Másrészt viszont a kormány és a főváros közötti szópárbajok távolabbra tolhatják a megoldást.

– Ez nem így van. Én mindig a városért harcolok. Persze léteznek szigorú pártkatonák is, olyanok, akik csak a Fidesz jó híréért küzdenek. De értse meg: a borzalmas pénzhiányból erednek a belső viták!

– Igyekszem. De mi a megoldás? Az ötfős bizottság milyen javaslatokat visz a kormány elé...

– Ezt az ötfős bizottságosdit abba kellene hagyni.

– Miért?

– Ez megint egy szembeállítási kísérlet. Vitézy Dáviddal összeállítottunk egy anyagot, amelyet néhány fideszes képviselőtársam is névvel vállalt. Ez kétségtelen segítség, mert kiállás az ügy mellett.

– A kérdésem arra irányult: mit javasolnak most? Áfakulcs csökkentése, egységes parkolási rendszer bevezetése, a metró és a HÉV zárttá tétele és a többi...?

– Ezeket is. Nyolc-kilenc javaslatból áll a csomag. A lényeg: egy ilyen helyzetű céget csak úgy lehet finanszírozni, ha az állam ad hozzá pénzt, vagy a városnak biztosítanak forrásteremtési lehetőséget. Budapesten egyik sem adott.

– A kormány mikor tárgyal a kilábalásról?

– Csak a végidőpont tűnik biztosnak. Ha nincs megegyezés, akkor március derekára végleg menthetetlenné válhat a BKV.

– Az ötvenmilliárdos jegybevétel mellett 139 milliárdos a kiadás. Külföldön hasonló gondokat részben önkormányzati vállalatok keresztfinanszírozásával oldanak meg. Nálunk ez nem megy, hiszen az esetleg nyereséget termelő közszolgáltatót korábban már privatizálták.

– Nem olyan nehéz ügy. A megborult pénzügyi egyensúlyt kétféleképpen lehet helyrehozni: költségcsökkentéssel és bevételnöveléssel. Nálunk az állam a forrás egy részét befagyasztotta, a bevételek pedig a kerületek kasszájába folynak.

– De pénz nincs: ha emelnék a tarifát, akkor sem nőne a bevétel.

– Az árnövekedés a forráshiánynak csak a töredékét fedezné. Kontraproduktív intézkedés lenne: kevesebben vennének bérletet, többen bliccelnének. De járműcserére is szükség lenne, amelyet uniós támogatással lehetne megvalósítani.

– Most hatmilliárdért szereznek be százhúsz használt Mercedes buszt. Pedig nemrég kiderült: az ukrán LAZ ugyanennyiért vadonatúj buszokat adna.

– A dolog nem ilyen egyszerű. A közvélemény számára most úgy tűnhet, hogy mi ócska buszokat szerzünk be. Nem ezen a földön él az, aki elhiszi, hogy használt buszok áráért vadonatúj gépjárműveket lehet vásárolni. A közbeszerzési eljárás szabályaitól nem lehet és nem is akarunk eltérni.

– Menesztette Atkári János pénzügyi tanácsadót. Miért? Mert ellenállt a politikai nyomásnak, ahogy sokan tudni vélik?

– A hírportálokon egymással ellentétes kommentárok jelentek meg. Csupa hülyeséget olvasok. Ki-ki indulatai, olykor vágyai szerint találgat.

– Itt a lehetőség: pontosítson!

– Nem akarok erről beszélni. Bonyolult az ügy. Csak félreértés lenne belőle.

– Nem tudom eldönteni, hogy keserűségből harcol, vagy csak lubickol abban, hogy visszaüthet újságírónak, politikusnak.

– Nem tagadom, szeretek harcolni.
A kommunikációs maszatolás, a szómágia viszont fáraszt. Biztosan vannak olyanok, akik ezeket politikai teljesítménynek tartják, én nem. Egyébként: tán első hallásra fura, de a Fideszért is küzdök. Ha bedőlne a BKV, mit mondanának? Azért hagyták, mert haragszanak a nyers modorú főpolgármesterre, aki épp a közlekedési cég talpra állításáért küzd? Ön szerint nyerő érv lenne?