Nyakunkon az újabb globális válság?
Újabb világválság rémével riogatnak a pesszimistább szakértők annak kapcsán, hogy bajok vannak a kínai gazdasággal, aminek globális következményei lehetnek. Máshol is jócskán vannak aggodalomra okot adó jelek.
Kifutni látszik a kínai gazdasági csoda, úgy tűnik, visszaütnek azok a visszásságok, amelyek az eddigi, elképesztően gyors fejlődési tempót kísérték. Külső, főleg európai szemmel nézve nem könnyű átlátni és megérteni a világ legnépesebb országában zajló folyamatokat, a központilag vezérelt, részben piaci mechanizmusokra épülő államkapitalista gazdaság és szocialista politikai rendszer együttesét, amelyre a történelmi hagyományok is komoly hatással vannak. Az ország sokkal nyitottabb ugyan, mint korábban, de éppen méretei, hagyományai és rendszere miatt még mindig jórészt rejtély a külföldiek számára.
Fejlődési potenciálja viszont hatalmas, amit az elmúlt negyedszázad is bizonyított: történelmileg rendkívül rövid idő alatt elképesztő változáson ment keresztül gazdasági téren: az elmaradottságból a világ második erejévé küzdötte fel magát, a legnagyobb iparcikktermelővé vált, és egyben a legvonzóbb befektetési piaccá. Szinte a semmiből nőttek ki ultramodern városok, infrastrukturális csodák, elképesztő méretű mérnöki remekművek. A növekedési tempó két évtizeden át meghaladta az évi 10 százalékot, ami a fejlett országokban elképzelhetetlen.
A villámgyors fejlődés mögött azonban hatalmas belső ellentmondások, strukturális és más problémák húzódnak meg, amelyeket központilag kemény kézzel igyekeznek kezelni. Az erőltetett növekedési tempó halmozta a belső feszültségeket, az óriási különbségeket, a kockázati tényezőket. Ezek egyik legfontosabb eleme, hogy miközben Kína szinte az egész világot ellátja fogyasztási cikkekkel, saját belső fogyasztása, amely a fenntartható fejlődés fontos motorja, nem bővült kellőképpen.
A 2008-2009-es válságot az ország megúszta, sőt stabilizációs tényezőnek tartották, mostanra azonban nyilvánvalóvá vált, hogy megbicsaklik a növekedési trend. A GDP már tavaly is alig több mint 7 százalékkal bővült, az idén még ennél is lassabb lehet. Ez innen nézve még mindig csodás adatnak látszik, valójában viszont ez kevés a növekvő igények kielégítéséhez. A bajokat növeli, hogy a befektetési kedvet meglovagolva Kínában is gigantikus pénzügyi lufit fújtak, a helyi bankszféra kitettsége a legnagyobb a világon, főként a kellő fedezet nélküli hitelezési politikának köszönhetően.
A lufifújás a helyi tőzsdéken volt a leglátványosabb, ahol az árfolyamok tavaly év elejétől az idei tavasz végéig megduplázódtak. Nem véletlen, hogy az erősödő gazdasági kételyek azonnali következménye a kínai tőzsde óriási korrekciója volt: az árfolyamok rövid idő alatt 30 százalékkal estek. Az összeomlás megakadályozására a pekingi vezetés dollárszázmilliárdokat áldozott, de a folyamatot megállítani nem tudta. A pénzpiaci bajok mögött ugyanis súlyos gazdasági aggodalmak húzódnak meg, emiatt a befektetők inkább menekülni igyekeznek.
Csak olaj volt a tűzre a jüan leértékelése, amelyet a szakértők egyrészt a fenyegető gazdasági bajok jelének, másrészt egy valutaháború lehetséges indításának tartanak. Egyes elemzők már azt feltételezik, hogy Peking a gazdasági adatokat is hamisítja annak eltitkolására, hogy a növekedés valójában leállt, mert ez utóbbi kiderülése hatalmas pánikot váltana ki. A valós gazdasági helyzetet kívülről nehéz teljes bizonyossággal megítélni, de a bizonytalanság önmagában veszélyes következményekhez vezet.
A kínai gazdasággal és pénzügyekkel szembeni kételyek erősödése globális hatásokat is kivált. A világgazdaság fejlődésének egyik motorja Kína, ha megrendül, az rögtön begyűrűzik mindenhol. A pénzpiacok alakulásán ez máris látszik, a befektetői hangulat romlik, a kockázatosabbnak tartott térségekből áramlik ki a pénz. Az aggodalmakat növeli, hogy a nyersanyagok és energiahordozók tőzsdei piacain is csökkennek az árak, a kőolajé már a hordónkénti 40 dollárhoz közelít, és elemzők szerint az alá is eshet. Az ok nem a kereslet-kínálat arányának jelentős változása, sokkal inkább a jövőbeni kilátásokkal szembeni aggodalmak.
A pesszimista hangokat fokozzák a válságtényezők: a terroristaveszély, a közel-keleti és észak-afrikai káosz, Európában a görög ügyek és az ukrán konfliktus. A három nagy világgazdasági térség közül a távol-keletire Kína nyomja rá a bélyegét, de Japán sem tud – az óriási pénzpumpa ellenére – kilábalni a stagnálásból. Európában beindult ugyan a növekedés, de üteme elmarad a remélttől, súlyosbító tényező az átmenetileg ugyan kezelt, de korántsem megoldott görög krízis, az euróövezettel kapcsolatos aggályok, továbbá a lényegében csődben lévő Ukrajna és az ottani konfliktus miatti szankcióháború Oroszországgal. Ez utóbbi emiatt, de főként az olajár esése nyomán tartós recesszióba került, és a kilátásai sem túl biztatóak.
A legjobban még az amerikai gazdaság tartja magát, hullámzó teljesítménnyel ugyan, de a GDP növekszik, a makromutatók többsége javul. A kilátásokat azonban a belső fejlemények mellett nagyban befolyásolják a külső hatások is, ami a pénzpiaci mozgásokon jól látszik. Ezzel együtt az amerikai gazdaság húzóerő, és a kínai gondok fényében szerepe jelenleg erősödni látszik. Egyes pesszimista szakértők a globális kockázatokat látva újabb világválság veszélyével ijesztgetnek, de annak esélye az amerikai gazdaság megrendülése nélkül nehezen képzelhető el.
