Nőkép

Tóth Györgyi nőjogi aktivista szerint nem kérdés: Európa legszexistább országa a mienk. Ahol nem pusztán a férfiak, a nők nagy része is úgy gondolja, ők alacsonyabb rendűek a férfiaknál, ezért a társadalomban szegregált szerepet kell betölteniük – a családban éppúgy, mint a munka világában.

Mindenesetre Petschnig Mária Zita közgazdász rögtön hozzátette: a rendszerváltás után a nők kitörhettek a hagyományos szerepből. Ám mivel a mai hatalmi politika a liberalizmust és a nyitottságot háttérbe szorítja, a magyar társadalom többsége a nőket ismét feudális szerepben képzeli el.

Ceglédi Zoltán úgy véli, egyes fideszes politikusnők valóban leginkább háziasszonyos, tűzhely mellett kötögetős nőként láttatják magukat. Afféle karikatúra-családanyát játszanak.

– Riasztanak azok a női közszereplők, akik rendre elővezetik az ostoba kliséket, amelyeket általában férfiak írnak elő számukra, hogy hol a helyük a társadalomban – kötényükkel beburkolva és cekkerükkel körbetekerve. Elképeszt, hogy egyáltalán már azt is elhiszik: van olyan, hogy „a nő helye”. Ez komoly probléma – gondolt bele a politikai elemző.
De vajon változna-e a „nőkép”, ha bevezetnék nálunk – mondjuk – a harmincszázalékos női kvótát, amelyet egyébként ellenzéki demokratikus pártok már szorgalmaznak?

Hiszen mégiscsak kétnemű világban élünk. A társadalom fele nőkből áll. Ám a parlamentben jelenleg csupán 8,8 százalék az arányuk. Ráadásul a következő Országgyűlésben biztosan még kevesebben lesznek. Egyes felmérések szerint a magyar vállalatvezetők között is csak öt százalék a nő. Magyarország pedig 87. az országok rangsorában, ami a nők esélyegyenlőségét illeti.

Nemzetközi kutatások azt mutatják: 33 százalék körüli a „kritikus tömeg”. Azaz: ha ennél kisebb a nők aránya például a politikában, a nők alapvető jogai nem biztosítottak a társadalomban.

– Nyilván segítene valamilyen váltógazdálkodás nőjogi szempontból is. Ha látnánk: bizonyos pártok hatalomra kerülésekor hirtelen fellendül a nők helyzete Magyarországon, s megfelelő jogszabályok születnek. Csakhogy ez nincs így. Nem is értem: ha valaki demokrata és érzékeny az emberi jogokra, miért nem zavarja, hogy csak formális a képviseleti demokrácia, mivel a társadalom felét senki nem képviseli? A kvóta legalább kényszerítené a pártokat arra, hogy előszedjék azokat a nőket, akikre szükség van – jegyezte meg Tóth Györgyi.

A kerekasztal politikai elemzője, Ceglédi Zoltán viszont úgy fogalmazott: a kvóta önmagában olyan, mint magányos cédrus a hegytetőn. És nem a pártlisták összeállításakor, hanem már sokkal korábban eldől a nők politikai szerepvállalása.

– Amikor egy nő politikai karrier mellett dönt, kérdés: na de milyen lehetőségei vannak adott szervezeten belül? A szervezet belső erőviszonyai alapján készül később a lista. S akkor ott már nagyon kevés nő kap esélyt.

Petschnig Mária Zita fölhívta a figyelmet arra is: a politika világa az elmúlt években eldurvult. A „szabadságharc” pedig nem igényel női attitűdöket.

Kontrázott erre Ceglédi:
– Ha a parlamenti női politikusokat nézem, vannak köztük harcias amazonok Selmeczi Gabriellától Vadai Ágnesig. Az ő sikerük alátámasztja: szavazóik elvárják ezt az attitűdöt. Függetlenül attól, hogy férfiakról vagy nőkről beszélünk: a politikus – politikus. Ha pedig több nőt szeretnénk a parlamentben, arra legyen elegendő egyetlen magyarázat: mivel a társadalom fele nő, képviselni kell őket is. És semmiféle attitűdelvárásunk ne legyen! Ne „érveljünk” úgy: azért kell több nő a politikába, mert akkor majd nem beszélnek csúnyán, és konszenzus lesz.

– Ezzel egyetértek – reagált Petschnig Mária Zita. – Másfelől: egyáltalán nem véletlen a nemek közti parlamenti arány. Ugyanis a honi társadalom többi alrendszerében is rossz az arány. Az irányítószerepet a legkülönfélébb helyeken férfiak töltik be, nem nők.

A 168 Óra fórumának meghívott hozzászólói közül Gy. Németh Erzsébet, a DK politikusa azt mondta: kell kvóta, s nemcsak a parlamentbe kerüléshez, hanem az önkormányzati szinteken is.

– Nem lesz más megoldás. S ha egészen alulról építjük a kvótarendszert, előbb-utóbb eléri majd a női politikusok aránya – akár önkormányzatban, akár a parlamentben – azt a bizonyos kritikus tömeget.

Vargha Nóra Mária, a Magyar Liberális Párt képviselője más véleményen volt. Szerinte a honi közgondolkodás még nem érett a kvótára. Mert ha bevezetnék, az most csak egy kötelezettség lenne, amelyet majd letudnak a pártok „kvótanőkkel”. És félő, nem az számít, milyenek azok a nők. Hanem hogy a kvótát kipipálják a politikai szervezetek.

Szót kért Horváth Csaba, az MSZP fővárosi frakciójának vezetője is. Egyebek mellett azt mondta: ő biztosan javaslatot tenne kvóta-jogalkotásra.

– Minden társadalomkutatás azt mutatja: ötven év múlva a nők többségben lesznek a vezetői pozíciókban. Már csak ezért is nagyvonalúnak kell lenniük most a férfiaknak, hogy számíthassanak a nők nagyvonalúságára ötven esztendő múlva.

Katona Melinda, a Professional Women Association – Sikeres Nők Egyesületének – elnöke, aki közgazdászként sokáig felső vezető volt, ma tanácsadó, tapasztalatáról beszélt: ha bármely szervezet vezetésében nők és férfiak egyaránt helyet kapnak, a szervezet hatékonysága húsz százalékkal növekszik. Azok az amerikai cégek – például GE, Microsoft, IBM –, ahol bevezették a 18-20 százalékos belső kvótarendszert és megteremtették a nők részvételét a vezetésben, növelték a hatékonyságukat. Vagyis a „nőügy” gazdasági kérdés is, nem csak emberi jogi.

– Közgazdászként állítom: amit mérünk, az fejlődik. Amit nem mérünk, nem fejlődik. A kvóta – mérőeszköz, nem kontraszelekciós eszköz. Nem hiszek abban, hogy a férfiak ellenében kell cselekedni. Férfipárti vagyok – az „és”-ben hiszek. Azt gondolom, össze kell fognunk, hogy jobb társadalmunk legyen – fűzte hozzá Katona Melinda.
Hasonlóan vélekedett Pusztai Erzsébet, a Modern Magyarország Mozgalom alelnöke is: amíg csak a nők beszélik meg, mit kellene tenni a nők sorsáért, nem lesz eredmény.

– Amikor majd a férfiak fognak össze, mert elemi érdekük, hogy a nők normális körülmények között élhessenek, dolgozhassanak, az változást hozhat. Ha majd a férfiak tüntetnek a nők védelméért és az egyenlőségért a Parlament előtt, ha majd ők tiltakoznak a parlamenti szexista beszólások ellen, hogy nem lehet így a nőkkel bánni – higgyék el, csak akkor mozdul meg valami a társadalomban. A férfiakat kell megnyernünk.
A közéleti fórum zárszavát Petschnig Mária Zita mondta.

– Tisztelt férfiak! Adják tovább azt, amit Pusztai Erzsébettől hallottak. A férfiaknak kell kiállniuk a nők mellett, hogy esélyegyenlőség legyen. Megnéztem: azokban az országokban – például Svédország és Svájc –, ahol a nőket jobban bevonják a társadalomba, a közéletbe, s magas pozíciókba tudnak jutni, ott nemcsak hosszabb az átlagéletkor, de a férfiak és a nők is tovább élnek. Együtt tehát sokkal többre tudunk menni.

Mesterházy Attila, az MSZP elnöke, az ellenzéki Összefogás miniszterelnök-jelöltje hétvégén jelentette be vidéki kampánynyitóján: politikájuknak öt társadalmi csoport mindenképpen nyertese lesz. A gyermekek, a nők, a munkavállalók, a nyugdíjasok és a kis- és közepes vállalkozók.

S hogy konkrétan mit ígér a demokratikus ellenzék a nőknek?
– Eltörlik a bölcsődei gondozási díjat, bölcsődei és óvodafejlesztési programot indítanak.
– Valódi védelmet adnak az anyáknak, hogy visszatérhessenek a munkahelyükre.
– Kiemelten ösztönzik és támogatják a családbarát munkahelyek létrehozását.
– Támogatják a rugalmas foglalkoztatási formákat.
– Kikényszerítik, hogy a nők egyenlő munkáért a férfiakéval egyenlő bért kapjanak.
– Állami programokkal megakadályozzák a többszörösen hátrányos helyzetű nők elszegényedését.
– Zéró toleranciát hirdetnek a családon belüli erőszakkal szemben.